Háztűznéző – premier a beregszászi színházban ● Kárpáti Igaz Szó

Az előadás a beregszászi társulat és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója

Hosszú hónapok teltek el azóta, hogy a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban ismét teltházas előadást tarthattak. Ezért igazi ünnep volt, hogy a budapesti a Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciójaként bemutatták Nyikolaj Vasziljevics Gogol Háztűznéző című darabját.

Hegedűs Csilla (Beregszász)

A kétfelvonásos előadás igazán szórakoztató, a színművészek többször megnevettették a nagyérdeműt. A premier igazi különlegessége mégis az volt, hogy a férfiszerepeket is nők játszották…

– Mindannyian ismerjük az elmúlt egy év történéseit, a mi életünket is nagyrészt a menekültek fogadása, segítése töltötte ki, és bizony jó néhány hónap telt el míg újra tudtuk szervezni sorainkat, és megtaláltuk azokat a lehetőségeket, amelyekkel a megváltozott körülmények között is nagyszínpadi előadást sikerült létrehozni – magyarázta Sin Edina. – Ugyanis úgy gondoltuk, a Múzsák sem hallgathatnak örökké, szüksége van egy kis felüdülésre, egy kis szórakozásra. Ezért döntött úgy színházunk főrendezője, Vidnyánszky Attila, hogy ezúttal valami olyan előadást visz színre, amellyel a háború ellenére is egy kis vidámságot tud vinni az emberek hétköznapjaiba. Így született meg az igen furcsa szereposztás, vagyis a férfiakat nők játsszák, hisz ezt éljük meg a valóságban is. Most minden nő Zrínyi Ilonává kell hogy váljék, megnő a nőkre háruló teher, felelősség, munka, és mindez megjelenik ebben az előadásban is – tette hozzá a beregszászi teátrum igazgatója.

A Háztűznézőben eredetileg hét férfi, és négy nő kellene, hogy játsszon, most ez igencsak megváltozott, egyetlenegy férfi színész, Sőtér István lépett színpadra két szerepben, ő volt Sztyepan, Podkoljoszin szolgája, illetve Tojasov, az egyik kérő. A kereskedő eladósorban lévő lányát, Agafja Tyihonovnát Polyák Anita alakította.

– Nagy örömünkre szolgál, hogy a régi, jól ismert színészek mellett új arcot is láthatunk a színpadon a borzsovai születésű Polyák Anita személyében, aki a Kaposvári Egyetem harmadéves színi hallgatója Vidnyánszky Attila osztályában.

Ragyogó tehetséggel bővült a csapatunk. Rajta kívül további két fiatallal bővült a társulatunk az elmúlt időszakban. Ez nagyon nagy szó a számunkra, hiszen utoljára 1998-ban végzett magyar osztály. Tehát örülünk a fiatalításnak – jegyezte meg Sin Edina.

A történet Podkoljoszin, udvari tanácsos körül forog, akit barátja mindenáron meg akar nősíteni, ami végül sikerült is. A karaktert Orosz Melinda alakította.

– Milyen érzés volt egy férfi bőrébe bújni?
– Nagyon érdekes. Egy ideig töprengtem azon, hogy megpróbáljak-e „férfit játszani”, aztán hamar rájöttem, hogy egy nő is simán elő tudja magából hozni a férfit. Ez a karakter visszahúzódó, gyáva, és ezek a jellemzők egy nőben is megvannak. Miután felépítettem magamban a karaktert, már a jelmezben is jól éreztem magam, még a felragasztott bajusz sem zavart, és a járásom is pasissá vált. Megpróbáltam a női vonásokat levetkőzni, nem biztos, hogy mindenhol sikerült, de igyekeztem a férfi földhözragadtságát hozni, és elfelejteni a lebegő nőt.

Gál Natália női alakítása mellett szintén férfiszerepet is kapott. Egyrészt Arina Pantyelejmonovnát, az eladósorban lévő lány nagynénjét alakította, valamint az egyik kérőt, a nyafka Anucskin nyugalmazott tisztet.

– Az ötlet, hogy nők játsszák a férfi szerepeket, egyértelműen okkal történt. Mi ezt úgy fogtuk fel, hogy nem szabad megállni, tovább kell lépni, minden körülmény ellenére dolgozni kell, a művészetet képviselni a néző felé. Szerintem ez itt most megtörtént.

Való igaz, hogy nem egyszerű férfi bőrébe bújni, de nagyon érdekes, mert nőként egy kicsit beleláthat a férfiak lelkébe.

– Milyen érzés volt hosszú idő után újra fellépni a beregszászi színházban?

– Meséket ugyan játszottunk az elmúlt időszakban is, de felnőtteknek szóló előadás nemi készült. Az, hogy újra találkozhattunk a kárpátaljai magyar közönséggel hatalmas élmény volt. Szerintem sok embernek kicsordult a könnye, megérintette a lelkét az, hogy újra együtt lehetünk, és együtt élvezhetjük a színház varázsát.

A próbafolyamat hónapokat vett igénybe megosztott helyszíneken, a beregszászi próbák mellett, többnyire a budapesti Nemzeti Színházban folyt a munka. Mint mondták, ennek ellenére jól élték meg a próbafolyamatokat, és nagyon várták már, hogy végre bemutathassák a darabot. Így volt ezzel Orosz Ibolya, aki Fjokla Ivanovna házasságszerzőnő bőrébe bújt, Vass Magdolna, aki sintén férfivá vált Kocskarjov szerepében, Cséke Adrienn, az ugyancsak férfiszerepben próbálhatta ki magát Zsevakin tengerészt alakítva, valamint Heczel Jázmin Dunyaska, Agafja Tyihonovna szolgálója szerepében.

Vidnyánszky Attila most sem tudott hazajönni a premierre. Videóüzenetben osztotta meg gondolatait.

– Szerettem volna otthon lenni, mert részemről ez egyfajta csak azért is. Csak azért is színházat csinálunk, nevettetünk, mert derűt akarunk lopni a kárpátaljai magyarok szívébe.

Remélem, arra a kis időre, amíg tartott az előadás, elfelejtették a hétköznapokat, a valóság egy kicsit a háttérbe szorult, és jóízűen kacagtak – mondta a főrendező.

Bacskai József, az ungvári főkonzulátus főkonzulja kiemelte, igazi ünnepre gyűlhettünk össze a teátrumban, együtt ünnepeljük a színészeket, egy előadást, amire már nagyon régen szomjazott a kárpátaljai közönség.

– Ennek az előadásnak volt egy különlegessége: rácsodálkozhatunk micsoda férfi ez a nő. Ebből többet is láttunk ma a színpadon, s ez is azt bizonyítja, milyen tehetséges színészek vannak közöttünk. További sikereket kívánunk számukra. Mi pedig abban reménykedünk, hogy a jövőben sok ilyen előadást fogunk látni, immár békés körülmények között – hangsúlyozta a diplomata.
Az előadás azt az üzenetet közvetítette, hogy a beregszászi színház él!

A Háztűznézőt legközelebb április 12-én és 13-án kerül bemutatásra Beregszászban, s mint az kiderült, azok is teltházasak lesznek, ami azt bizonyítja, hogy a publikum szeretete és hűsége töretlen.

A háztűznéző vagy háztűzlátás a leánynak és hozzátartozóinak látogatása a leendő vőlegény házánál. A háztűznézőre akkor volt szükség, ha a legény anyagi viszonyai nem voltak ismertek a leányos család előtt. Nemegyszer előfordult megtévesztési kísérlet ilyenkor: mások vagyonát, kölcsönkért ingóságait mint magáéit mutatta be a legény családja – olvasható a Magyar Néprajzi Lexikon idevágó szócikkében. Hasonló alaphelyzetből indul ki Gogol ismert darabja, melyben házasodni készülő (vagy éppen hezitáló) ifjú (vagy éppen korosodó) szereplők szórakoztató vívódásainak, a párválasztással járó gyötrelmeinek lehetünk tanúi. A humorral átitatott pillanatokat és jellemeket látva nevetve ismerhetünk rá a színpadon az ember titkos félelmeire, vágyaira, kétségbeesett erőlködéseire, hogy végül – egyfajta összegzésképpen – mi is átéljük a felismerést: „Köszönöm, pajtás. Csak most tudtam meg végre-valahára, mi is az élet. Most egészen új világ tárult elém, most már látom, hogy minden mozog, él, érez, valahogy szinte gőzölög, és valahogy az ember maga se tudja, mi történik. Azelőtt nem vettem észre semmi effélét, vagyis…”Azelőtt… Az előadás beregszászi bemutatójakor, 2023 márciusában, egy évvel az ukrajnai háború kitörése után az azelőtt a háború előtti időt jelenti. Az előadás sem mehet el reflexió nélkül a világunkat felforgató változások mellett, s a maga sajátos módján, izgalmas megoldást találva, meg is adja ezekre az embert próbáló időkre a saját válaszát, sőt, az eredményes háztűznézés reményében fejezi ki legfőbb kívánságát: „Jólétben élj, és hozzatok a világra egy sereg gyermeket…”