Az ungvári hódeszkást a versenyzés lendítette át a háború okozta nehéz időszakon.
Pályafutása egyik legjobb szezonját zárta Csundák-Dancsa Annamária, világbajnoki ezüstérmes, négyszeres olimpikon ungvári hódeszkás. A 32 éves sportoló az idény során hétszer állhatott dobogóra az Európa-kupa sorozatban, kétszer győzött, ezzel már hét aranyéremnél jár a sorozatban. A világbajnokságon az 5. helyen végzett, a hazai mezőnyben sokadszor lett ukrán bajnok. Holott számára nem indult jól az idény, hiszen 2022. február 24-e, amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát, minden tervét keresztülhúzta. A sportoló őszintén beszélt arról, hogyan befolyásolta pályafutását a háború, magánéletének nehézségeiről és a jövőbeni terveiről.
Szabó Sándor
– Az orosz–ukrán háború kitörése előtt egy héttel érkezett haza a pekingi téli olimpiáról. Ön hol volt, amikor Oroszország megindította a teljes körű inváziót Ukrajna ellen?
– Február 24-re fogadást szerveztek a tiszteletünkre Kijevben, ahol a tervek szerint Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter is gratulált volna az olimpiai részvételhez a tárca sportklubjában (CSZK ZSZU) versenyző sportolóknak, így nekem is. Az Ungvárról–Kijevbe tartó éjszakai vonatjáraton voltam a főváros közelében, amikor kitört az orosz–ukrán háború.
Huszonharmadikán, amikor Ungváron felszálltam a vonatra, az emberek arról beszéltek, hogy háború lesz. Az egész annyira szürreálisnak tűnt.
Nyilván az is végigfutott a fejemben, hogy még a megyehatár előtti, valamelyik állomáson leszállok a vonatról, de mivel nem jött hivatalos értesítés arról, hogy lefújják az eseményt, lefeküdtem aludni. Arra keltem, hogy elkezdődött a háború, ennek ellenére a vonat folytatta útját. Ekkor hívtak, hogy elmarad az összejövetel. Úgy szálltam le a vonatról, hogy a fővárosban már zúgtak a légószirénák. Megvolt a jegyem a visszaútra, de az az esti járatra szólt és mivel előre nem lehetett tudni, hogy elindítják-e majd a vonatot, úgy döntöttem, hogy ismerősökkel kocsival indulok vissza Ungvárra.
– Az orosz csapatok ekkor már a Kijev melletti Hosztomel környékén voltak, nem messze attól a főúttól, amely Ungvárra vezet. Jó döntés volt útra kelni?
– Abban a helyzetben az tűnt logikusnak, szerettem volna minél hamarabb elhagyni a fővárost, hiszen senki nem tudta, mi várható Kijevben. A Kijev–Zsitomir autóút kivezető sávja teljesen be volt állva. Láttam, ahogy az emberek gyalogosan táskákkal a kezükben, kutyákkal, kis gyerekekkel menekülnek. Hatalmas káosz volt, katonai helikopterek és vadászgépek húztak el a fejünk felett. 36 órába tellett, mire hazajutottam, korábban átlagosan 10-12 óra alatt meg lehetett tenni ezt a távolságot.
– Jól tudom, hogy a férje önként vonult be katonának?
– Igen, nyolc hónapot töltött a fronton, csak telefonon tudtuk tartani a kapcsolatot. Eleinte a kárpátaljai 128. gépesített hegyivadász dandárnál, a tüzérségnél szolgált, majd átvezényelték a gyalogsághoz, onnan szerelt le, mivel az édesapja súlyos szívbeteg. Az első hónap nagyon nehéz volt. Ő hozta meg ezt a döntést, tudta, hogy elleneztem volna, így nekem csak akkor szólt, amikor már nem volt visszaút. Ez az időszak nagyon megviselt lelkileg, edzeni sem tudtam. Ahogy sokan mások, mi is befogadtunk menekülteket a házunkba. Először Kijevből volt egy család, egy házaspár a lányukkal és az unokájukkal. A nővel együtt versenyeztem, ő alpesi síző. Miután ők tovább mentek Szlovákiába, ide költözött a sportminisztériumban dolgozó ismerősöm a kislányával. Ők Bukovelből jöttek hozzánk, ott töltötték az első hónapot. Nyár elejéig maradtak, majd visszatértek Kijevbe. Mindenki úgy segít, ahogyan tud. Előfordult, hogy több mint tízen aludtak egyszerre nálunk.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
– Milyen hatással van az ukrán sportra a kialakult helyzet?
– Akkor félbeszakadt a szezonunk, márciusban már nem indultunk a versenyeken. Kérdéses volt a finanszírozásunk, hiszen minden pénzt a háborúra és az újjáépítésre fordítanak az országban. És ez érthető is, sokáig nem tudtuk, hogyan tovább. Nyárra rendeződött valamelyest a helyzet, kaptunk támogatást a felkészülésre, el tudtunk utazni edzőtáborozni. Mint ismeretes a hadköteles, férfi sportolók csak engedéllyel hagyhatják el az országot.
– Messze nem ez volt a legideálisabb felkészülési időszaka, mentálisan is megterhelő hónapok után volt, mégis pályafutása egyik legjobb szezonját zárta. Minek köszönhető ez?
– Az edzőmmel azt a stratégiát választottuk, hogy idén több Európa-kupa versenyen veszek részt, hogy ezzel felkészüljek a világbajnokságra. Ennek az volt az oka, hogy a Világkupákon sokkal erősebb a mezőny és nem sikerül mindig az egyenes kieséses szakaszba bejutnom. Annyira jól sikerültek a versenyeim, hogy az összetett győzelemre is esélyem volt, így minden viadalon rajthoz álltunk. Végül második lettem összetettben. Nehéz volt fizikailag, mert majdnem minden hétvégén versenyem volt. Sokat kellett utazni, de élveztem ezt a szezont.
Segített kilábalnom abból a depressziós állapotból, amibe a háború miatt kerültem. A sport olyan, mint a meditáció, kikapcsolja az agyam.
Az is motivált, hogy több sportoló ismerősöm is a fronton harcol. Annak ellenére, hogy voltam már második, büszke vagyok a világbajnokságon elért 5. helyezésemre is, ami fontos az olimpiai kvalifikáció szempontjából. A jövőre nézve a Világkupa-sorozatot célozzuk meg.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
– Most jön a jól megérdemelt pihenés?
– Egy hónap szabadságot kaptam, utána megkezdem az erőnléti edzéseket. Szeptemberbe Hollandiába utazunk, itt lesz az első edzőtábor egy fedett sípályán.
– Pár hete beválasztották a Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) sportolói bizottságába. Milyen feladatokkal jár ez?
– Minden szakágnak két, egy férfi és egy nő képviselője van a bizottságban. Jelöltettem magam, a sportolók választottak be a grémiumba. Májusban lesz az első tanácskozás, ahol számos kérdés megvitatásra kerül majd. Többek között az orosz és belarusz sportolók szereplése a szövetség által szervezett versenyeken.
Ukrajna számára a legfontosabb kérdés, hogy megmaradjon az ukrajnai orosz agresszió miatt kitiltott orosz és fehérorosz sportolók elleni szankció.
Ha ez nem történik meg, akkor az ukrán sportolók bojkottálni fogják a versenyeket. Bízom benne, hogy a többi ország is támogatja majd ezt. A háború kezdete óta nagyon sok támogatást kapunk más nemzetektől, humanitárius segélyt küldtek, a németek felajánlották, hogy edzőtáborozzunk velük, ők mindent állnak.
– Tartja a kapcsolatot az orosz és belarusz versenyzőkkel?
– Tavaly márciusig küldözgettem információkat az itt zajló szörnyűségekről, hiszen tudjuk, hogy az ottani propagandagépezet teljesen másképp festi le a háborút. De láttam, hogy ennek semmi értelme, így minden kapcsolatot megszakítottam velük.
– Lesz ötödik olimpiai indulás?
– Adtam egy interjút év elején, akkor azt mondtam, hogy kérdéses a szereplésem a következő ötkarikás játékokon. Akkor még kérdőjeles volt, hogyan alakul az idei szezonom, de most már tervezzük. Motivált vagyok, érzem magamban az erőt.
A korom nem akadály, van egy osztrák versenyző, aki idén tölti be az 50. életévét. Ő nem egy futottak még kategória, dobogós helyezéseket ér el a Világkupa-sorozatban.
Ha ebből indulok ki, van még néhány évem, de meglátjuk. Rábízom magamat a Jóistenre. Nekem az olimpiai szereplések nemigen szoktak sikerülni, korábban nagy elvárásokkal indultam az olimpiákon, de most már másképp állok hozzá ehhez.
– A hét és fél éves kislánya is nagyon ügyesen síel, nemrég egy versenyen több érmet is bezsebelt. Az ön nyomdokaiba léphet?
– A sízés egyelőre jobban megy neki, mint a snowboard. Nagyon kitartó, erős és bátor, de még korai arról beszélni, hogy lesz-e profi sportoló belőle. Nem fogom kényszeríteni semmire, de minden támogatást és lehetőséget megteremtek számára, ha úgy dönt, hogy versenyezni akar. Persze szeretném, hogy élsportoló váljon belőle, hisz minden adottsága megvan hozzá.
