Az elvándorlás a beregsomi református gyülekezetet is elérte. A helyi lelkipásztor szerint azonban a javunkra kell fordítanunk ezt az időszakot, hisz a megpróbáltatások idején közelebb kerülhetünk Istenhez és ahhoz, hogy elnyerjük az örök életet.
Simon Rita
Jakab Attila a sárospataki tanulmányait követően Beregszászba tért haza beosztott lelkésznek, ám két hónap után Újbátyúba és Kisbakosba került, ahonnan két év szolgálat után áthelyezték Beregsomba. Feleségével, Krisztinával négy gyermeket nevelnek, egy fiút és három lányt.
– Amikor megszületett Emma, az első gyermekünk, felajánlották, hogy menjünk át Somba – magyarázza a tiszteletes. – Haláborról is szó volt, de mivel a feleségem onnan származik, én pedig Badalóból, úgy gondoltam, jobb lesz itt, hiszen senki sem lehet próféta a saját hazájában. Eleinte egy albérletszerűségben laktunk, a parókiának akkor még csak a négy fala állt, aztán a gyülekezet áldozatos munkájának és a pályázatoknak köszönhetően sikerült felépítenünk a paplakot.
– A környék egyik legnagyobb templomával büszkélkedhetnek. A gyülekezet létszáma is hasonlóan tekintélyes?
– A beregsominál csak a beregszászi és a bótrágyi templom nagyobb. A 15. században épült 600 férőhelyes templomot az 1800-as években alakították át, majd 1863-ban egy tűzvész megrongálta, és csak 1895-ben sikerült helyreállítani. Amikor idejöttem, sürgősen templomfelújításra volt szükség, de nem volt miből. Aztán az Úr meghallgatta az imáinkat. 2016-ban kezdtük meg a külső felújítást, a belsőt egy évvel később, 2018-ban fejeztük be. Ami a gyülekezet létszámát illeti: 12 évvel ezelőtt, amikor idekerültem, átlagosan 70-80 fő látogatta az istentiszteleteket vasárnap. Szép lassan 110-re nőtt ez a szám. Aztán 2014-ben megtörtént a Krím elcsatolása. Ez volt az első „löket”, ami ahhoz vezetett, hogy megfogyatkoztunk. Oszlopos tagjaink mentek el. Sokáig 80 fővel stagnáltunk. Majd jött a két év Covid, ez idő alatt az emberek elszoktak a templomba járástól. Valahogy kihevertük, próbáltuk stabilizálni a helyzetet. A háború kezdete óta 50 fő az átlag. Már eltelt egy év. Úgy gondolom, azok, akik eddig nem jöttek vissza, már nemigen fognak.
– Csodálatos orgonájuk van.
– A 8 regiszteres orgona neoklasszicista stílusban épült, aranyozott díszítésű, amire már szintén ráférne a felújítás. Viszont ahhoz több százezer hrivnyára lenne szükség. Annyit tudunk tenni, hogy karbantartjuk, hangoltatjuk és vasárnaponként megszólaltatjuk.
– Milyen kihívásokkal néz szembe a gyülekezet?
– Fogyóban vagyunk. Beregsom jelenleg nagyjából 1000 főt számlál, plusz hozzánk tartozik a 150 fős Vadastanya (Kastanovo) is. Jelenleg a lakosság 80 százaléka református, de ez is fokozatosan változik. Az 1990-es évek elejéig mondhatni református vallási hegemónia volt itt, aztán lassan megjelentek a Jehova tanúi. 1910-es adatok szerint Somban 1082 fő élt. A lakosság legnagyobb része, 867 fő református volt, de lakott még itt 75 római katolikus, 71 izraelita, 68 görögkatolikus és 1 unitárius személy is – tudhatjuk meg Pallagi László történész a beregsomi református egyházközségről írt tanulmányából.
– A fiatalokkal mi a helyzet, hogyan lehet őket az ige közelébe terelni?
– Meg vagyok velük elégedve. Amikor idejöttem, az ifjúsági alkalom jól működött, összetartott a tóháti fiatalság. Most is egyben lenne, ha nem a háború és a vele járó fenyegetettség… Igyekszem minél többet foglalkozni az ifjakkal, de ők is egyre kevesebben vannak. Korábban átlagosan 8-10 fős hittancsoportjaink voltak, most már ez is a felére csökkent. Tavaly még 9, az idén 8, de jövőre már csak 2 konfirmandusunk lesz.
– Lelkészként mit tart most a legfontosabbnak?
– A kitartást. Februárban rengeteg igére hívta fel a figyelmünket az Úr Ézsaiás könyvéből. Csupa biztató jövendölések voltak arról, hogy érdemes kitartani. Nem ítélkezem azok felett, akik elhagyták Kárpátalját, sokaknak nem volt választásuk. De akiknek van, azoknak meg kell találniuk a kapaszkodókat. A kárpátaljai magyarság számának csökkenését, ha racionálisan nézzük, már nem lehet visszafordítani. A Biblia viszont sosem a számokat nézte. Azt mondja az Evangélium, hogy Isten kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. Számára nincs lehetetlen. A sztálini terror után sem szűnt meg a kárpátaljai magyarság, pedig azt gondolták, néhány évtizeden belül itt mindenki oroszul fog beszélni, bezárják a templomokat és lassan elfogynak az emberek. Nem ez történt. Most, minden nehézség ellenére, úgy vélem, ennek a kilátástalan helyzetnek is megvan a maga áldása. Kiváló lehetőség a tisztulásra. Hiszen inkább adjon próbákat az Isten, amivel közelebb von magához s az örök élethez, mintsem éljünk gondtalan életet, Vele való élő kapcsolat nélkül. Mert utóbbi ahhoz vezetne, hogy a kárhozatra jutnánk. Isten nem ezt akarja. Azt mondja, a hitünk próbája állhatatosságot eredményez. A háború óta többet imádkoznak az emberek. Bízom benne, hogy ez idő alatt sokan rátalálnak a Megváltóra és eszükbe jut Jakab levelének 12. verse: „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.”
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
