Ungváron mindent megtesznek annak érdekében, hogy fennmaradjon a magyar római katolikus közösség. Az elmúlt évek megpróbáltatásai ugyan megviselték a gyülekezet tagjait, ám a nehézségek kitartóbbakká és elhivatottabbakká tette őket.
Varga Brigitta
A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegyéhez tartozó Ungváron immár 9 éve szolgál Petenko Miron, aki eleinte Ungvár mellett csaknem 5 éven át Sislóc, Gálocs, Kisszelmenc, Palló, valamint Palágykomoróc községekben is hirdette az igét, majd 2019-ben nevezték ki az Ungvári Szent György Plébánia élére.
– Teljesen más városban vagy faluban szolgálni. A kis településeken mindenki ismer mindenkit, ebből kifolyólag sokkal könnyebben és gyorsabban megy az ismerkedés a gyülekezet tagjaival, és egy kis idő elteltével igazán aktív, hitében erős közösséget lehet létrehozni. Ungváron immár négy éve szolgálok, de minden alkalommal vannak idegen arcok – jegyzi meg Miron atya.
A város központjában található, Szent György tiszteletére épült templomot 1766-ban szentelték fel. A plébániához tartozik a megyeszékhely nyugati kerületében, a Bozdosi parkban található Szentháromság templom is, amelyet 2005-ben szenteltek fel, valamint a radvánci Isteni Irgalmasság kápolna, melyet 2002-ben áldott meg Majnek Antal nyugalmazott püspök.
– Az Ungvári Szent György Plébánián mindennap tartunk szentmisét. Itt jelenleg három lelkipásztor hirdeti az igét: jómagam többnyire magyar nyelven, de szükség esetén ukránul és szlovákul is megtartom a liturgiát.
Henrik Jaworski atya ukrán és szlovák nyelven prédikál. Továbbá van egy kisegítőlelkészünk, Janig Péter, aki sokat gyóntat és a város kórházaiban teljesít lelkipásztori szolgálatot. Különös érzéke van ahhoz, hogy rátaláljon a magyar betegekre, de olykor van mellette tolmács is, így gyakran elbeszélget a frontvonalból hazatérő és betegágyon fekvő katonákkal is. Illetve van két állandó diakónusunk: Megyesi László és Bacsó Róbert – fejtette ki a plébános.
Az ungvári római katolikus gyülekezet lelkésze szívén viseli kicsik és nagyok lelki épülését. Rendszeresen szervez lelki gyakorlatokat, szabadidős programokat.
– Felnőtteknek és gyerekeknek szóló foglalkozásaink is vannak. A hittanórákat a város magyar oktatási intézményeiben tartjuk, azonban a kicsik számára a plébánián is szervezünk kézműves alkalmakat, bibliaórákat. Utóbbit a felnőttek részére is életre hívjuk heti rendszereséggel külön a gyülekezet női és férfi tagjainak, de vannak koedukált összejöveteleink is. Lelki gyakorlatokat is tartunk, melyek az Istennel való kapcsolat elmélyülését segítik elő. Ilyenkor a gyülekezet tagjaival elutazunk valahova pár napra, és megpróbáljuk hátrahagyni a mindennapi élet problémáit. Ezek az alkalmak általában különböző témákra épülnek. Minden év elején ökumenikus imahetet szervezünk. Ezen felül a plébánián évente többször Alpha-kurzust indítunk.
Az Alpha-kurzus a keresztény hit alapkérdéseit tárgyaló összejövetel, amely kifejezetten evangelizációs célú és jellegű, „ismeretterjesztő” és életformáló előadás-sorozat, kapcsolat- és közösségépítő, kiscsoportos foglalkozás.
Hetente egyszer gyűlünk össze másfél órás alkalmakra 12 héten át. Minden találkozás vacsorával kezdődik, amely elősegíti az ismerkedést. Az Alpha-kurzus is ökumenikus irányultságú, bárki csatlakozhat hozzánk.
– Mindezek mellett aktív szerepet vállal az egyházmegye életvédő csoportjában is.
– Együttműködünk a Család és Élet Egyesület munkatársaival. Célunk a magzati élet védelme, a krízisbe jutott várandós anyák támogatása, az abortuszon átesett nők segítése, az emberek információhoz juttatása és konzultációs lehetőség biztosítása egyéb családi gondokb felmerülése esetén. Az abortuszon átesett nők sokszor még évtizedek múltán is szenvednek. Ráadásul azt hiszik, hogy ezzel egyedül vannak, pedig naponta találkoznak másokkal, akik a lelkük mélyén ugyanúgy szenvednek, csak jól titkolják. Amikor eljönnek hozzánk, sokan kimondják: „Eljöttem, mert így nem lehet élni!” Pedig kívülről nem is látszik rajtuk semmi.
Az abortusz utáni szindróma sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Évente néhány alkalommal rendezünk egy hosszú hétvégés, 3 napos lelkigyakorlatot.
Legfeljebb 12-en jöhetnek egy-egy alkalomra, hogy a személyes odafigyelés megmaradjon. Úgy láttuk, hogy ez után a három nap után a sok félelemmel és fájdalommal érkező résztvevők nagy békével és örömmel mennek haza. Jézus az, aki gyógyít. A Vele való találkozásban felismeri az ember, hogy minden hibája, bűne ellenére szerethető, és így lehetséges a kiengesztelődés nem csak Istennel, hanem saját magunkkal is.
Az utóbbi években szinte egymás után következnek a csapások. A koronavírus-járvány után a háború nehezíti meg a mindennapokat. A nehézségek Ungvárt sem kerülték el, családok költöztek külföldre a biztonságosabb élet reményében.
– Az utóbbi pár évben csaknem 30-40 százalékkal csökkent a gyülekezeti tagok száma. A fogyatkozás elsőként a koronavírus-járvány beköszöntével volt megfigyelhető, hiszen ahol nincs élő hit, az emberek eltávolodnak Istentől. Mikor kezdtünk végre fellélegezni, ismét közösségi alkalmakat szervezni, akkor kitört a háború. Bár az országban háború dúl, de az élet megy tovább. Tervezni kell, máskülönben keserűség lesz úrrá rajtunk. Mindannyian érezzük a háború következményeit, a félelem, az aggodalom, a bizonytalanság valamennyiünk életét nyomasztja. Számos család hagyta hátra itteni életét és költözött külföldre egy jobb élet reményében. A magyar közösség ifjai, a 18-25 éves fiatalok elmentek. Sok idős ember maradt itthon egyedül, betegen. Ez meglátszik a miséket látogatók körében is. Igaz, a helyzethez képest viszonylag sokan vagyunk vasárnaponként a templomban.
Ungváron átlagosan 200, Radváncon körülbelül 30 fő látogat el vasárnap a templomba.
Úgy tűnik, az emberek vágynak Isten igéjére. Érzékelhető az is, hogy a magyar ajkú hívek a városban könnyedén asszimilálódnak. Gyakori példa, hogy a magyar szülők gyerekei már nem beszélnek tisztán magyarul.
– Most kiváltképp fontos a jó problémamegoldó képesség. Mivel biztatják az embereket, hogyan tudják meggyőzni őket, hogy a szülőföldjükön maradjanak?
– Mi nem látjuk, mi lesz ennek a vége, de ki kell tartanunk. Nagy szükség van a stabilitásra, hogy az emberek lássák és érezzék: itt vagyunk és lehet ránk számítani. Imádkoznunk kell az itthon maradottakért és azért, hogy azok a testvérek, akik elmentek, visszatérjenek, és hogy legyen hová visszatérniük majd. A Jóistenre kell bíznunk az életünket, én csak az ő tanítását közvetítem. Arra törekszem, hogy ne patetikus, teológiai, nehezen érthető prédikációt mondjak, mert az nem jut el az emberek szívéig.
Próbálom Jézus tanítását összekötni a hétköznapi élettel, hogy mindenki azonosulni tudjon vele. Továbbá arra törekszem, hogy mindenkit személyesen is megszólítsak, elhívjam egyházi alkalmainkra.
Amikor új arcokat látok, bemutatkozom és megkérdem tőlük, lenne-e kedvük csatlakozni hozzánk. Sokan csak amiatt mondanak igent, mert nem szeretnének egy lelkipásztort visszautasítani. Én felírom a nevüket, a telefonszámukat és amikor a listámon összegyűl 10-15 név, akkor mindenkit felhívok és a plébániára invitálom őket. Most kiváltképp fontos az egyház megtartó ereje. Ma mindenki a békét várja, a békét azonban nem az ember kell hogy megteremtse, hanem az Istentől kell hogy elfogadja. Mert a békét az Isten hozza ebbe a világba.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
