A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága régiónk egyik legpatinásabb, legsikeresebb alkotó közössége. Tagjainak tevékenysége meghatározója a kárpátaljai magyar kulturális, művészeti életnek. Nemrég indult sorozatunkban a közösség egy-egy tagjának munkásságából villantunk fel részleteket. A sort a társaság első elnökével, Tóth Lajossal kezdtük, majd Veres Péter következett, most pedig egy másik alapítótaggal, Szemán Ferenccel (1937–2004) folytatjuk.
A festő, akit mindenki csak Öcsinek hívott, az 1960-as évek derekán indult el a művészi pályán. Az ebben az időszakban készített munkái nem feleltek meg a hivatalos ideológia elvárásainak.
Saját művészi kifejezőeszközöket keresett, miközben merész formai kísérletekbe fogott. Ennek következtében csaknem két évtizeden át kirekesztették a hivatalos művészeti életből, alkotásait gyakran kizsűrizték, s megtagadták felvételét Ukrajna Képzőművész Szövetségébe. Csupán a 80-as évek közepén bekövetkezett szellemi változásoknak köszönhetően kapcsolódott be az alkotói folyamatba, mégpedig igen aktívan. Egyéni kiállításokat rendezett, szerepelt a bel- és külföldi tárlatokon, művésztelepeken dolgozott.
Széles alkotói skálán mozgó művész volt. Tájképeket, csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat festett. Piktúrájának jellemző vonása a tiszta színek, a plasztikus formák, az oldottság, a szabadon szárnyaló fantázia, a meghökkentő képi és formai megoldások, a hiperbolizálás és deformáció merész alkalmazása – írta róla Prihogyko Olena (Duska) művészettörténész.
