A Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban a 11. A és B osztályban 32 diáknak szólt az utolsó csengő.
Szabó Árpád igazgató köszöntőjében kiemelte: „Örömteli ez a nap, hiszen itt állunk líceumunk új szárnya előtt, azon a téren, amelyet egy ikonikus platánfalevél díszít. Ez az összetartást jelképezi, de nemcsak a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium (ma már Beregszászi Bethlen Gábor Líceum) tanárait és diákjait köti össze, hanem az összes jóérzésű kárpátaljai magyar embert, hiszen akik ezt az épületet építik, a lelküket is beleteszik, hogy szebb, jobb és élhetőbb legyen számunkra.”
Hegedűs Csilla
Az igazgató a megpróbáltatásokról is szólt, így például arról, hogy sok diákuk más tanintézményekben folytatják tanulmányaikat, és ezek az intézmények nem Kárpátalja területén találhatóak, de még csak nem is Ukrajnában. Ám minden nehézség ellenére még mindig az eredményekről, és a jó dolgokról eshet több szó.
– Ebben a tanévben líceumunknak volt egy üde színfoltja: az első osztály megnyitása. A kis diákjaink életet, vidámságot és jókedvet vittek mindennapjainkba. Annak ellenére, hogy nagyon sok magyar család hagyta el Kárpátalját, az első osztályba történő beiratkozás a mai napig folytatódik. Még maradt körülbelül 10 helyünk, amelyre szeretettel várjuk a kis nebulókat. Megjegyzem, a többi osztályba is zajlik a beiratkozás, mert a háborúra való tekintettel a felvételi vizsgákat szüneteltetjük – hangsúlyozta Szabó Árpád, majd kitért a diákok tanulmányi versenyeken elért eredményeire.
Elmondta, mint minden évben, a líceum diákjai most is több tanulmányi versenyen vettek részt. Voltak helyezettek járási és területi tantárgyi vetélkedőkön, jól szerepeltek a KMPSZ versenyein, de a nemzetközi porondon is. Ebben a tanévben egy új hagyományt teremtve Bethlen Gábor oklevelet adtak át azoknak a végzős diákoknak, akik az itt eltöltött évek alatt kimagasló eredményeket értek el és a közösség életében aktívan részt vettek. Végezetül a végzős diákokhoz intézve szavait azon reményének hangot adva, hogy
a líceum falai között megszerezték azt a tudást, amellyel majd helyt tudnak állni az élet rögös útvesztőin.
Marosi István görögkatolikus pap és Taracközi Ferenc református lelkész biztatták és bátorították a végzősöket, majd Isten áldását kívánták az alkalomra, a megjelentekre.
Sarkadi Gábor a beregszászi konzulátus nevében osztotta meg gondolatait az ünneplőkkel. A diplomata gratulált a ballagóknak a kiemelkedő eredményeikhez.
– A mögöttetek álló időszak nemcsak a tudás megszerzéséről szólt. Közösséget építettetek, barátságokat kötöttetek és emlékeket teremtetteket, amelyeket soha nem felejtetek el. Ezek az élmények, és kapcsolatok kincset érnek, segítenek nektek az életetekben előrelépni – intézte szavait a konzul a végzősökhöz.
Hozzátette, Magyarország kormánya a továbbiakban is támogatni fogja a határon túli magyarok anyanyelven történő oktatását, mivel a határon túli magyar közösségek számára ez kulcsfontosságú a fennmaradáshoz.
Az ünnepség egy hagyományos mozzanattal folytatódott: az érettségizők átvették az útravaló tarisznyát az 5. évfolyamos diákoktól. A líceum legfiatalabbjai pedig versekkel köszöntötték a ballagó diákokat, majd a végzősök búcsúztak el osztályfőnökeiktől, tanáraiktól és nem utolsósorban egymástól.
Mázor Júlia, a 11. A osztályfőnöke ünnepi beszédében arra kérte tanítványait, hogy a továbbiakban is keressék, gyűjtsék az ismereteket, elemezzék, és tanulják meg alkalmazni a megszerzett tudást. Válasszanak igaz barátokat, de tudjanak ők is igaz barátokká válni. Legyenek bölcsek, hogy jó döntéseket tudjanak hozni az életben.
Mihovics Magdolna, a 11. B osztályfőnöke köszöntőjében kiemelte, a ballagás napja a diákok, a tanárok és a szülők közös munkáját koronázza meg. Mint mondta, tanítványaival az együtt eltöltött évek alatt számos közös élménnyel lettek gazdagabbak.
– Ma már bátran állíthatom, hogy egységes közösséggé kovácsolódtunk. A magam és a tanári kar nevében szeretném megköszönni, hogy számtalan oklevéllel és dicsérő lappal járultatok hozzá iskolánk hírnevéhez, bizonyítva ezzel tanáraink felkészültségét és odaadó munkáját – fogalmazott az osztályfőnök, majd azt kívánta, mindannyian találják meg a helyes utat, amely az álmaik megvalósításához vezet.
A szülők nevében Nagy Natália osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel.
A tanintézmény hagyománya, hogy a végzősök nemcsak emlékezetben maradnak az alma mater falai között, hanem egy jelképes, látható emléket is hagynak maguk után: egy fából kifaragott platánlevelet helyeznek el az épület előtt álló életfán, amely a beregszászi gimnazisták egymást követő generációinak összetartozását jelképezi. A végzősök nevében Szilágyi Lili-Fanni és Balogh András helyezték el a leveleket az életfán.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
