Csongoron a földművelés a megtartó erő – KISZó-interjú Baksa András elöljáróval

„…a kihelyezett kukák számából is látjuk, hogy a lakosság jelentős része már külföldön tartózkodik”

Óvoda, iskola, templom, családorvosi rendelő, postahivatal, számos üzlet és a folyamatos fejlődésre törekvő közösség várja az ungvári járási Csongorra látogatókat. Ám amint erről a településről hall az ember, a felsorolt intézmények mellett/helyett a csongori szenvedélybetegeket mentő misszió és a cirokseprű-készítés juthat az eszébe. Kollégáimmal ezeket a helyeket is feltérképeztük – ezekről későbbi írásaink tanúskodnak majd –, ám előbb betértünk az elöljárói hivatalba, ahol Baksa András fogadott bennünket. Csongor elöljárója beavatott minket a település jelenlegi helyzetébe, illetve jövőbeni terveibe.

Bujdosó Ivett (Csongor)

Baksa András elmondta, a lakosság nagy része a háború okán elhagyta a falut, többségében a nyugdíjasok, illetve a mezőgazdasággal foglalkozók maradtak Csongoron.

– Pontos felmérést nem végeztünk azzal kapcsolatban, hogy hány család költözött külföldre a településről, ám hétfőnként a kihelyezett kukák számából látjuk, hogy a lakosság jelentős része már külföldön tartózkodik. Az idősebb korosztály ragaszkodóbb, őket már nehéz „átültetni”. Csongoron egyetlen visszatartó erő van, a föld, akik vetettek, aratni is akarnak.

Tavaly a fóliaszezon kezdetén tört ki a háború, így sokan már bele sem kezdtek a munkába.

Ám az itthon maradók többsége mezőgazdasággal foglalkozik, ők nem tudták feladni életük célját – fejtette ki az elöljáró. – Öröm az ürömben, hogy az elmúlt két évben talán a legjobb szezonokat zártuk, a déli régiók orosz megszállása miatt nagy volt a primőr zöldségek iránti kereslet.

Mint megtudtuk, Csongoron nem maradtak parlagon a falu határában lévő területek, összefogással, támogatók bevonásával kukorica és burgonya került a földbe.

– Tavaly számos támogatótól kaptunk kukoricát és vetőkrumplit, az itthon maradtak összefogásával pedig felszántottuk és bevetettük a földjeinket. Ám az aszályos idő nem kedvezett nekünk, veszteséggel zártuk az évet.

A leginkább azonban a háztáji gazdálkodás visszaesése bosszant. A fiatalok elköltöztek, az idősebbek nem bírják az ezzel járó sok munkát. Korábban ősszel szinte minden kapuban a saját kertben megtermelt zöldségek, gyümölcsök csábították a településen keresztülhaladókat, idén már ez nem valószínű – mondta.

Baksa András szerint mindenképp biztató, hogy sok gyerek jár az óvodába, így talán még nincs minden veszve.

– Felismertük, hogy ha nem lesz óvodánk és iskolánk, a falu elöregszik. Amióta megnyitottuk az oktatási-nevelési intézményeinket, viszonylag sok család visszatért a településre. Csongoron jelenléti oktatás zajlik, az áramkimaradások során ezért generátorokkal is felszereltettük az intézményeket.

Harminc év után tavaly szeptemberben megnyitottuk az iskola étkezdéjét, ahol a tanulók felújított, modern körülmények között fogyaszthatják el a Nagydobronyból szállított ebédjüket.

Ez szintén támogatóink jóvoltából valósulhatott meg, akik felszerelésekkel, berendezéssel segítettek bennünket.

Leáldozóban a ciroktermesztés

Csongor a cirokseprűjéről is híres, ám ez a tevékenység is majdnemhogy kihalóban van, tudtuk meg.

– A településen végighaladva láthatjuk, hogy 8-10 ház előtt vannak még kitéve seprűk. Sajnos egyre kevesebb a seprűkötő, a fiatal generáció nem lát fantáziát ebben. A 60-70 évesek pedig nem tudják már olyan szinten művelni, ahogy arra igény lenne. Az 1990-es években jellemző volt, hogy minden család 20-30 ár területen cirokot termesztett, télen megkötötték a seprűket, majd az év folyamán eladták azokat. Ez volt akkoriban a legelterjedtebb jövedelemkiegészítés. Sikerült több olyan befektetőt találni, akik támogatták volna e tevékenység felélesztését a faluban, ám sajnos nem volt meg a fogadókészség, senki sem jelentkezett rá. A gazdáink többsége inkább búzát, kukoricát termeszt, a cirok betakarítása munkaigényes, így kevesen foglalkoznak vele – magyarázta Baksa András.

Figyelnek a közbiztonságra

Csongoron polgárőrség és megfigyelő kamerarendszer segíti a közbiztonság fenntartását.

– A biztonsági kamerák kiépítését a lakosság pénzadományaiból kiviteleztük. Sokatmondó, hogy a közös cél érdekében mindenki hajlandó tenni, így sokkal gördülékenyebb egy-egy program megvalósítása. A polgárőrségünkben az idősebb korosztály képviselteti magát, a tagok időt és fáradságot nem kímélve minden este „járőröznek” a településen. Ezek a kezdeményezések lényegesen javítottak a közbiztonságon – fogalmazott Baksa András.

Folyamatosak a felújítások

Mint megtudtuk, a falu határában ravatalozó épül, melynek munkálatai a végéhez közelednek.

– A Soproni Községi Tanács több mint öt éve támogat bennünket, számos fejlesztést valósítottunk már meg a segítségükkel. Buszmegállókat építettünk, a település határaiban sebességmérőket helyeztünk ki, illetve az iskola egy kisebb tornatermét is a hozzájárulásuknak köszönhetően hoztuk tető alá.

Az utóbbi években a koronavírus-járvány, majd a háború megváltoztatta a temetkezési szokásokat, ezért arra gondoltunk, hogy ravatalozót építünk Csongoron.

A tervünk hamar támogatókra lelt, a soproniak és a kistérség vezetősége is azonnal a segítségünkre siettek. Fontosnak tartom, hogy lakosaink méltóképpen elbúcsúzhassanak családtagjaiktól, rokonaiktól, barátaiktól, ehhez biztosít majd megfelelő helyet a ravatalozó, mely reményeink szerint néhány héten belül elkészül – fejtette ki az elöljáró.

Baksa András elmondta, tisztában van azzal, hogy néhány útszakasz felújításra szorul, ezért lehetőségeikhez mérten tervezik azok járhatóvá tételét.

– Mint a legtöbb településen, nálunk is gondot okoz az utak karbantartása, állapotuk javítása. A háború kitörése előtt csatlakoztunk a Nagydobrony Térség Fejlesztéséért civil szervezethez, melynek keretében négy útszakaszon kezdődött meg az aszfaltozás, amit sajnos nem sikerült befejezni. Mindenképpen szeretnénk folytatni, hiszen remek közösségformáló hatással bír. Ezt a tapasztalatot alapul véve tavaly lekavicsoztuk az Erdő utcát, illetve Csongor szinte összes utcájában gréderrel elegyengettük a talajt. Reméljük, idén is sikerül némi karbantartást eszközölni, a megyei fenntartású Temető utca is nagyon rászorulna erre.

Büszkék összetartó közösségükre

A menekülthullám idején a Nagydobronyi kistérség is kivette részét az áttelepültek ellátásából. Csongoron szintén több tucat belső menekült lelt új ideiglenes otthonra.

– Nagy Ferenc, a kistérség polgármestere felkérésére ifj. Pocsai Sándor református lelkipásztorral egyeztetve kezdtük meg a menekültek fogadását. Szükségünk volt segítségre, ezért a szenvedélybetegeket mentő misszió oroszlánrészt vállalt a munkából. Megesett, hogy a faluban egyszerre 150 főt is elszállásoltunk.

Közülük 65-70 személyt a misszió épületeiben láttunk el, ahol napi háromszori étkezést kaptak.

A magánszektorokban elhelyezkedett belső ukrajnai menekülteknek is igyekeztünk segíteni, mindezt a testvértelepüléseink élelmiszeradományainak segítségével tudtuk megvalósítani. A legtöbben könnyen beilleszkedtek, igyekeztük bevonni őket a település mindennapjaiba, gazdálkodási lehetőséget is kínáltunk számukra. Sokan éltek is az ajánlattal, tavaly például 40 áron általuk került a földbe a támogatóktól kapott vetőkrumpli. Hat tonnát takarítottunk be, ami szinte csodával határos, ezért hiszem, hogy a közös munka és Isten áldása segített. A termés jelentős részét a missziónak ajánlottuk fel, a maradékot az idei vetési szezonra hagytuk. Jelenleg 11 áttelepült él Csongoron, minden bizonnyal ők már végleg itt maradnak – fogalmazott az elöljáró.

Baksa András büszke arra, hogy a településen összetartó közösség él, akik támogatják egymást és a falu előrehaladását.

– Azt tapasztalom, hogy az utóbbi időben jelentősen visszaesett a külföldi támogatási kedv, ezért is igyekszünk mindent önerőből, illetve régi partnereink, testvértelepüléseink segítségével megoldani.

Emellett a kárpátaljai szeretetszolgálatok is próbálnak segíteni. Elfáradtak a jótékonykodók, míg korábban egy-egy kérésre 10-15 önkéntes is visszajelzett, mostanában már csak a személyes megkeresés hatékony.

A mi farmergazdáink azonban a saját maguk által megtermelt zöldség egy részét már évek, évtizedek óta felajánlják a helyi rászorulóknak, illetve közösségi célokra.

Ez példamutató, hiszen olyan együttműködést eredményez, ami által a lakosság önkéntelenül is összekovácsolódik, és összetartó, egymást segítő közösséggé válik – fejtette ki. – Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy visszacsalogassuk az elköltözött családokat. Hazavárjuk őket, ám addig is tovább dolgozunk Csongor felvirágoztatásáért.