Exkluzív interjú Magyar Levente parlamenti államtitkárral
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára sűrű múlt heti kárpátaljai programja ellenére exkluzív interjút adott lapunknak. A magyar külügyminiszter-helyettestől megtudtuk, hogy Magyarország Kormánya milyen erőfeszítéseket tesz a magyar–ukrán kapcsolatok megnyugtató rendezése érdekében. Beszéltünk vele arról, miként fogadják Ukrajnában a folyamatos magyar segítségnyújtást, és mit olvas ki abból, hogy egy év haladékot kaptak a kárpátaljai magyar iskolák az ukrán nyelvre történő átállás kapcsán. De kiderül az is, mikorra várhatóak kézzelfogható eredmények a magyar–ukrán határszakasz fejlesztése terén, valamint lesz-e folytatása a magyar kormány által támogatott igen népszerű gazdaságélénkítő programnak.
Szabó Sándor
– Magyarország a humanitárius segítségnyújtás mellett intenzíven részt vesz Ukrajna újjáépítésében. Legutóbbi ukrajnai látogatása során a Kijevhez közeli Zahalci községben adott át konténerekből felépített, korszerűen felszerelt óvodát, valamint megtekintette a magyar kormány támogatásával épülő többfunkciós önkormányzati szolgáltatóközpont építkezését a Bucsa melletti Szinjakon. Tapasztalatai szerint hogyan értékelik az itteni közösségek a magyar segítségnyújtást annak tükrében, hogy Magyarországot az ukrán fősodratú médiában állandóan negatív fényben tüntetik fel?
– Az alapvető tapasztalatom az – és ez egész Ukrajnára vonatkozik –, hogy a politikai kapcsolatok sokszor fenntartásokat tükröző, néhol ellenséges retorikájától teljesen függetlenül az emberek közti kapcsolat és az átlag ukrán állampolgárok Magyarország-képe egészen mást mutat. Bárhova megyünk, a magyarokat szívesen látják, a magyarokról alapvetően pozitív képe van az itt élőknek. Különösen ha konkrét segítséget viszünk és elmagyarázzuk, mi mindent teszünk Ukrajnáért ebben a nehéz helyzetben, akkor kinyílnak a szívek és semmi nyoma annak a rossz és keserű szájíznek, ami a politikai kapcsolatokat jellemzi. Ezt örömmel látom, mert a lényeg mégiscsak az, hogy az emberek hogyan látják egymást és hogyan viszonyulnak a másikhoz, nem pedig, hogy a politikai retorika szintjén milyen gorombaságokat tudunk egymás fejéhez vágni. Ebben is előre kell lépnünk. De az alapok – ahogyan az emberek pozitív hozzáállása is mutatja – stabilak és erre lehet építeni.
– Az áprilisi kijevi látogatás során téma volt a kárpátaljai magyarokat érintő nyelvhasználati és oktatási kérdések szabályozása. Több kétoldalú egyeztetésen is részt vett. Hogy látja, mennyire voltak hatékonyak az eddigi diplomáciai erőfeszítések, sikerült előrehaladást elérni a tárgyalásokon?
– Ha arról beszélünk, hogyan lehet általában a magyar–ukrán kapcsolatokat javítani, az nehéz ügy, mert egy felületes rátekintés alapján nem nagyon van tér az előrelépésre, annyira különbözőnek tűnnek az álláspontok. Viszont, ha belemegyünk egyes szakpolitikai kérdésekbe, egyes ágazatok terén történő együttműködésnek a részleteibe, akkor azt látjuk, hogy a javulásnak óriási tere van. Beszéljünk akár a kisebbségeket érintő szabályozásnak a terhelt, inkriminált kérdésköréről, az olyan pragmatikus ügyekről, mint a közlekedési, gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok javítása vagy a kétoldalú együttműködés bármilyen más területe. Nagyon komoly perspektívákat tudunk azonosítani. Az a tapasztalatom, hogy ha egy-egy ilyen konkrét ügyben előre tudunk lépni, az a kapcsolatrendszer egészének a hangulatára rendkívül pozitív hatást tud gyakorolni. Ennek a jegyében dolgozunk, igyekszünk alulról fölfelé építkezni, nem felülről nézni az ügyeket, mert ott rosszul állunk. Abban a reményben, hogy ez a sok apró lépés elvezet majd a magyar–ukrán kapcsolatrendszer egészének a javulásához.
– Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány stratégiát váltott a magyar–ukrán kapcsolatok javítását célzó konstruktív párbeszédben?
– Az Ukrajnával kapcsolatos álláspontunk és stratégiánk az konzisztens, itt inkább a kommunikáció módozatairól és a kommunikáció hangneméről, valamint hangsúlyairól beszélünk. Amit mindig ahhoz kell igazítani, mitől várhatjuk a legnagyobb hasznot a kétoldalú kapcsolatokban. Folyamatosan próbálkozni kell, soha nem állunk meg és mondjuk azt, hogy ez egy elveszett ügy, melyben reménytelen bármit is tenni, ez a pont soha nem jöhet el. Főleg, hogy nincsenek olyan alapvető érdekellentétek, amik megakadályozhatnák a kibontakozást. Ahogyan azt sokszor hangsúlyozom a nyilvános megszólalásaimban, nincsenek történelmi, évtizedes sérelmeink egymással szemben, amelyeket nehéz vagy lehetetlen megoldani. Itt az utóbbi néhány évben álltak elő olyan zavarok a kapcsolatokban az ukrán kisebbségügyi szabályozás okán, amik sok más területre átterjedve elnehezítették a viszonyrendszert. Amennyiben ezen a téren előrelépést tudunk tenni, márpedig szakmai téren folynak az egyeztetések és erre van kilátás, akkor el tudunk érni egy általános javulást.
– Az ukrán parlament egy évvel, 2024. szeptember 1-jéig meghosszabbította az ukrán nyelvre történő átállást azokban az iskolákban, ahol az oktatás valamelyik uniós ország (köztük a magyar) nyelvén folyik. A kijevi kormányzat részéről ez a pozitív lépés lehet jelzés, gesztus, amely azt mutatja, hogy a régi barátság helyreállítása irányába szándékoznak lépni?
– Nem akarom és nem is tudom másképp értékelni ezt, mint pozitív gesztust. Korábban is jeleztük a tárgyalási készségünket, ezt meg kell erősíteni és azt mondani, hogy egyrészt adtunk magunknak időt, másrészt politikai teret arra, hogy a vitás pontokat tisztázzuk és olyan megoldást találjunk, ami a kárpátaljai magyarság számára elfogadható módon rendezi a vitás kérdéseket. És akkor visszakerülhet a kapcsolatrendszer abba a mederbe, amelyben még a 2014-es változások előtt folyt.
– A magyar kormány kifejezetten jó, mondhatni partneri kapcsolatokat ápol Kárpátalja megye vezetésével. Ez hidat képezhet Budapest és Kijev között, és előmozdíthatja a Magyarország és Ukrajna között fennálló vitás kérdések rendezését?
– A kijevi magas szintű tárgyalásainkat szinte kizárólag a helyi vezetők készítették elő és járultak érdemben hozzá ahhoz, hogy a nyitott dialógust ott is folytatni tudjuk. Ez közrejátszott abban is, hogy ne begyepesedett prekoncepciók alapján üljünk le egymással beszélgetni, hanem azzal a nyitottsággal, hogy a másiknak van jóhiszemű hozzáálláson alapuló konstruktív mondanivalója. Ez működik is, úgy vélem, ha ezen az úton haladunk, el is fogjuk érni a várt eredményeket és az egész viszonyrendszer megszabadulhat azon terhektől, amik jelenleg nyomasztják.
– Évek óta napirenden szerepelnek a magyar–ukrán határszakasz fejlesztésének kérdései. Folyamatosak az egyeztetések az autópálya-kapcsolat megépítéséről, új határátkelők megnyitásáról és a határforgalmat érintő, infrastrukturális beruházásokról. Ám az utóbbi tíz évben tárgyalt számos javaslat közül nagyon keveset sikerült közösen megvalósítani. Példaként említhetnénk a Nagyhódos és Nagypalád közötti határátkelőhelyet, melynek átadása már évek óta húzódik. Megítélése szerint 2023-ban várható érdemi előrelépés e téren?
– A Nagyhódos–Nagypalád magyar-–ukrán új határátkelő helyi ügye érdemben 2013–2014 magasságában indult el, amikor is aláírtuk az első olyan memorandumot az ukrán kormánnyal, ami többek között erről a határátkelőhelyről szólt. Nem akarom kisebbíteni a lemaradásunkat ezzel, mert ennek is már tíz éve. De az ukrajnai körülmények, többek között a 2014 utáni átrendeződött prioritások úgy hozták, hogy kevesebb figyelem jutott Kárpátaljára. Részben aztán a koronavírus-járvány, a gazdasági nehézségek és mindenekelőtt a háború – mindig voltak olyan témák, amik ezt mellékessé tették egyik vagy másik részről. Bár magyar oldalról mi viszonylag konzekvensen képviseltük ennek a kérdésnek a fontosságát. Ez most változóban van, a legutóbbi kijevi tárgyalásoknak az egyik fontos konklúziója az volt, hogy a határ menti, határon átnyúló közlekedésfejlesztési projekteket fel kell gyorsítani, le kell porolni azokat, és a közeljövőben már látható eredményeket kell elérni. A Nagyhódos–Nagypalád határátkelőhely ügye az, ami leginkább prezentábilis állapotban van, hiszen itt az utat mindkét fél megépítette egészen a határig. Jelenleg arról folyik a diskurzus, hogy milyen protokoll szerint fogjuk a határforgalmat ellenőrizni. Ebben most megállapodtunk, ha minden jól megy, akár már a következő hónapokban elindulhat ezen az átkelőn a forgalom.
– Az orosz–ukrán háború is ráerősített arra, hogy a személy- és áruforgalom tekintetében égető kérdés a nyugati határszakasz fejlesztése Kijev számára.
– A kijevi közlekedési kormányzatot és politikát ennek a nyugati orientációnak a felértékelődése késztette arra, hogy sürgesse ennek a projektnek az elindítását. Mi magyar oldalról fontosnak tartottuk és készek lettünk volna megnyitni ezt a határállomást, de örömmel látom, hogy bármennyire is szomorúak az okok, ez a fajta figyelem a magyar–ukrán határforgalmat érintő infrastrukturális beruházások iránt megnőtt. És ez nem csak a Nagyhódos–Nagypalád határállomást érinti, hanem a beregsurányi határátkelő, már korábban tervezett fejlesztését is, aminek az első lépéseit már egyeztetjük. Ide tartozik az autópálya-kapcsolat megépítése, amibe Magyarországon mindaddig nem fogunk belefogni, amíg nem látjuk, hogy ukrán oldalon lenne fizikai fogadása ennek a fejlesztésnek. De napirenden szerepel Záhonynál egy új Tisza-híd építése, az elavult infrastruktúra felújítása, a meglévő határátkelőhelyek nyitvatartási idejének az állandósítása is.
– Az utóbbi másfél-két évben, részben a háború miatt megtorpantak a magyar kormány által támogatott gazdaságfejlesztési programok Kárpátalján. Tervezik a rendkívül sikeres Egán Ede-program újraindítását?
– Az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Program tanúságai alapvetően pozitívak. Érezhető fellendülést hozott bizonyos szektorokban. Amennyiben az a két fontos feltétel teljesül, hogy Magyarországon nemzeti kormány marad és Ukrajnában szívesen fogadják ezt a fajta befektetésösztönzési programot, és ez reálisan a háború lezártával valósulhat meg, akkor ennek a programnak van jövője. Magyar részről maximális az elkötelezettség és a szándék ennek a programnak a folytatására.
Kapcsolódó:
Magyar Levente: Alapvető emberi kötelesség, hogy minden bajbajutottat megsegítsünk
