Nyílt, közlékeny és segítőkész. Rugalmasságának köszönhetően szinte mindenütt megtalálja a helyét. Munkájában lelkiismeretes, szinte lehetetlen próbára tenni a türelmét. Szabadidejében szívesen olvas, az utazás a szenvedélye. Amennyire kritikus önmagával szemben, annyira megengedő másokkal. Kitartóan törekszik elképzelései megvalósítására, ám a cél érdekében hajlandó a kompromisszumra. Elégedett az életével, büszke összetartó és támogató családjára. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Viszokai Natália, a Tiszaújlaki kistérség végrehajtó bizottságának titkára
Bujdosó Ivett (Tiszaújlak)
– Hogyan lesz valakiből a Tiszaújlaki kistérség végrehajtó bizottságának titkára?
– A közigazgatási reform végrehajtásakor kértek fel e pozíció betöltésére. Azelőtt 21 éven keresztül az államkincstár nagyszőlősi járási kirendeltségének kötelékében dolgoztam, ebből egy évtizeden át főkönyvelőként tevékenykedtem. Éreztem, hogy változásra van szükségem, ezért éltem a kínálkozó lehetőséggel. Így lettem a Tiszaújlaki kistérség végrehajtó bizottságának titkára. Előnyömre vált a korábbi munkatapasztalatom, hiszen a jelenlegi beosztásom is megkövetel némi pénzügyi hozzáértést.
– Nem félt változtatni?
– Tartottam attól, hogy nem tudok majd megfelelően teljesíteni, hiszen ismeretlen területre „tévedtem”, ám az idő bebizonyította, hogy jól döntöttem. Néhány hónap alatt belerázódtam a titkári teendőkbe, amit azóta is szívvel-lélekkel végzek. Szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis remek emberek vesznek körül, akikkel a számos nehézség ellenére végül közös munkával sikerül egyről a kettőre jutni.
– A papírokat emberekre cserélte. Nem hiányzik a pénzügy?
– Több mint két évtizeden át voltam a számok rabja, így valamelyest felüdülést jelentett az emberközeli, kommunikatív, pörgős feladatkör. Változtak a mindennapi teendőim, rengeteg egyeztetés, értekezletek, ülések váltották fel a száraz papírmunkát. Jólérzem magamat a helyemen, tapasztalom a megbecsülést, tudom, hogy számítanak rám.
– Sokakat ijeszthet a végrehajtó bizottságban való tevékenykedés.
– Sokan keverik a végrehajtó bizottságot a behajtókkal (nevet). Mi nem foglalkozunk ilyesmivel, ehelyett elbíráljuk a lakossági kérelmeket – házszámmegosztás, reklámok kihelyezése –, illetve vizsgáljuk a gyámhatóság, a szociális szolgálat által hozott döntések helyénvalóságát.
– Ugyanitt képzelte el magát gyerekkorában?
– Eredetileg ukrán filológusnak készültem, ám az élet más utakra terelt. A sikertelen felvételit követően férjhez mentem, ám a továbbtanulásról nem mondtam le. Édesanyám pedagógus volt, így szóba sem jöhetett, hogy ne folytassam a tanulmányaimat. Az Ungvári Nemzeti Egyetem pénzügyi szaka mellett döntöttem, melyet mesterfokon is elvégeztem. Tehát a tanári pálya helyett könyvelő, főkönyvelő, majd bizottsági titkár lettem. Ezt dobta a gép, ám én egy pillanatig sem bánom, hogy így alakult.
– Korán családot alapított.
– 18 évesen férjhez mentem. István tiszaújlaki, ám mi Tiszaújhelyen, a szülőfalumban alapítottunk családot. Egy évvel a házasságkötésünket követően megszületett az első gyermekünk, Jenő, akit mindenki Zsenyának szólít. Nyolc évvel később jött a világra Krisztina, ő jelenleg 22 éves. Zsenya már évek óta Hollandiában, Krisztina pedig Londonban dolgozik, így a szélrózsa minden irányában élnek a szeretteim. Szerencsésnek érzem magamat, hiszen a fizikai távolságtól függetlenül nagyon összetartó, szerető családom van.
– Mivel foglalkozik szabadidejében?
– Nagy könyvmoly hírében állok. Szinte mindenevő vagyok. A kedvenceim mégis talán a történelmi könyvek, egyes kiadványokat többször is elolvasok. Úgy vélem, az arra méltó műveket érdemes kétszer is átböngészni, hiszen olyan részleteket fedezhetünk fel bennük, melyeken első alkalommal átsiklottunk.
– Ez az, ami kikapcsolja?
– Az olvasás mellett az utazás az, ami feltölt. A jelenlegi helyzetben felerősödik a családtagok hiányának érzése, így egy-egy találkozás óriási pozitív töltetet ad a nehéz időkben. Mivel jelenleg korlátozások vannak érvényben a helyi képviselők külföldre utazását illetően, így számomra is körülményesebb lett a családlátogatás.
– Végtelenül türelmes, kompromisszumkész személy hírében áll.
– Ez így igaz, engem nagyon nehéz kihozni a sodromból, ritkán, szinte soha nem vesztem el a béketűrésem. Ez a tulajdonság a munkámban és a magánéletemben is jellemző rám. Konfliktuskerülő típus vagyok, az ellentétek szítása helyett inkább a problémák megoldására törekszem. A hazugság azonban rosszul érint, a fájó igazság pártján állok. Ettől függetlenül hamar elengedem a bántódottságomat, a helyzet érdekében hajlandó vagyok vétlenül is bocsánatot kérni.
– Határozott?
– Ebben lenne még mit fejlődnöm. Természetesen kiadom az utasításokat, ám amennyiben látom, hogy nincs hajlam a feladat elvégzésére, inkább magam végzem el a munkát. Tudom, hogy ez nincs rendjén, ám nem hiszem, hogy e tekintetben valaha is megváltozom. Emellett nehezen mondok nemet, többet kellene gyakorolnom a visszautasítást. Félő, hogy ennek az ideje sosem jön el.
– Könnyen kiismeri az embereket?
– Eddig azt hittem, hogy jó emberismerő vagyok, ám rá kellett jönnöm, hogy ez nincs így. Sokszor kellett emiatt csalódnom, voltak, akik kihasználták a jóhiszeműségemet. Könnyen megbízom az emberekben, saját magam alapján ítélek meg másokat, ami sokszor tévútra vezetett. Néha tudom, hogy kiábrándulás lesz a vége, a természetemből adódóan mégsem tudom visszautasítani a hozzám segítségért fordulót.
– Kitartó?
– Igen. Némileg formálható a véleményem és a hozzáállásom, ám igyekszem a végsőkig elmenni a céljaim elérése érdekében. Amennyiben rossz irányba tartok, észérvekkel meggyőzhető vagyok.
– Van, amit megváltoztatna önmagán?
– Rendkívül kritikus vagyok magammal szemben, így ha nem is változtatnék, de mérsékelnék néhány tulajdonságomon. Szeretnék néha kevésbé impulzív lenni, szívesen visszavennék a felindultságból tett kijelentéseimből. Emellett jól jönne, ha helyesen tudnám megítélni a hozzám forduló emberek szándékát.
– Ha újrakezdhetné, ugyanígy élné az életét?
– Apró-cseprő dolgokon változtatnék, ám az életem mérföldköveit nem cserélném el semmire.
