A háború hatalmas csapást mért Ukrajna gazdaságára és demográfiájára, de míg előbbi veszteségeiről szinte napi szinten, utóbbiról csak a közelmúltban kezdtek el érdemben beszélni. Valljuk be, Ukrajna demográfiai helyzete már a háború előtt is meglehetősen rossz volt, s a konfliktus több mint egy éve alatt katasztrofálissá vált mind a népességtől jelentősen függő gazdaság, mind Ukrajna további fennmaradása szempontjából.
A lakosságszám alakulásáról szóló viták többnyire egy egyszerű kérdés megválaszolására törekszenek: vajon mit tesznek majd a munkaképes polgárok milliói, ha véget ér a háború és megnyílnak a határok? Egy jobb sors reményében nem kezdenek-e tömegesen külföldre vándorolni?
Most ne vegyük figyelembe az olyan talán bekövetkező extrém lehetőségeket, mint a háború után is zárva maradó határok vagy az Európa által meglobogtatott vízummentesség megvonása állampolgárainktól. Ehelyett, megjegyzendő, még mindig nincs egyértelmű válasz a kérdésre, hogy, mivel és mikor ér véget a háború? Pedig e tényezők jelentősen befolyásolják majd a hétköznapi emberek lépéseit és a demográfiai helyzet további alakulását.
Ráadásul Ukrajnában már a háború előtt is meglehetősen nehéz volt számokkal alátámasztva, tárgyilagosan beszélni a népességtanról, mivel ez az egyetlen európai ország, ahol az utolsó népszámlálást több mint 20 évvel ezelőtt végezték. Alig van a világon ilyen állam.
Egy másik kényes kérdés is felmerül. Kit lehet Ukrajna állampolgárának tekinteni de facto és nem de jure? Például a Krím-félszigeten és a 2014 után a szakadár kelet-ukrajnai területeken megmaradt lakosok ukrán állampolgárnak tekinthetők-e, s lehet-e számítani rájuk az ország háború utáni újjáépítésében? Mi lesz az orosz állampolgárokkal?…
Ráadásul Ukrajna hosszú ideje híres a vendégmunkások nagy számáról, akik Lengyelországtól kezdve, Csehországon, Olaszországon át Kanadáig számos országba szétszéledtek.
Formálisan ugyan ukrán állampolgárságú és ukrán személyivel rendelkező emberekről van szó, de valójában vajmi csekély eséllyel lehet rájuk számítani az ország helyreállításában. Azt is figyelembe kell venni, hogy sok idénymunkás egy idő után magával vitte a családját, rokonait, ezáltal tovább fokozva ezáltal a demográfiai mélyrepülést.
Az elemzők szerint a háború után ezek a folyamatok gyorsulhatnak. Hisz sokaknak egyszerűen nem lesz hová visszatérniük, mivel a harcok során elpusztították városaikat, falvaikat, lakásaikat és megszokott életmódjukat. A tömeges elvándorlásban még a háború által közvetlenül nem érintett régiók lakói is aktívan részt vesznek. Csak Lengyelországban 1,5-2 millió ukrajnai menekült tartózkodik, az ottani iskolákban 150 000 ukrán gyerek tanul, akik hétről hétre egyre jobban szocializálódnak az új körülmények között. Logikus a feltételezés, hogy a háború után Ukrajnából kiáramlanak majd a legéletrevalóbbak, akik könnyen alkalmazkodnak az új környezethez, illetve akik hozzátartozóinak ez már sikerült. És ez vonatkozik azokra a férfiakra is, akik felesége vagy rokona egy másik országban telepedett le.
Eközben sokaknak csalódniuk kell, az interneten keringő mesés kilátásokról szóló mendemondákról ugyanis a valóságban sokszor kiderül, hogy csak fizetett reklámok, és sehol sem fonják kolbászból a kerítést. De akiknek jövedelme és életszínvonala a háború miatt meredeken romlott, könnyen kaphatók lesznek az ígéretekre, s igyekeznek majd elhagyni szülőföldjüket.
Egyszóval, ma még nem világos, mindezek hogyan fognak hatni az ország lakosságszámának alakulására. A sokismeretlenes egyenlet miatt az sem világos egyelőre, mindezt hogy lehet legalább minimálisan modellezni és figyelembe venni annak érdekében, hogy körülbelül felmérhessük az ország gazdasági fellendítésének és Ukrajna megmaradásának kilátásait.
