Optimista, megbízható, tanul a saját hibáiból. Fiatalon vállalt több nagy feladatot. A családja a mindene. Az Igéből merít erőt, s e szerint próbálja vezetgetni a rá bízott közösséget is. Türelmetlenségén és akaratosságán igyekszik változtatni. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendégeb Egressy Márton görögkatolikus áldozópap, iskolalelkész, hitoktató
Simon Rita
– Mi tölti ki a mindennapjait?
– Áldozópapként szolgálok a Tiszaújlaki és a Csetfalvai Görögkatolikus Egyházközségben. Emellett 2018-tól a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum lelki vezetője és hitoktatója vagyok. Több mint 180 diák lelki egészségével igyekszem foglalkozni, támpontokat adni nekik az életben. Az 5. osztályosokkal teljesen más, mint például a 8-11. osztályosokkal, és pont ettől olyan szép ez az egész. A feladatom, hogy reflektáljak a problémáikra, beszélgessek velük, támogatást nyújtsak. Esténként is bent vagyok, olyankor lelkibeszélgetésre, gyónásra adok lehetőséget. Esti imát is tartunk külön a fiúknak és a lányoknak. Lelkigyakorlatokra utazunk, egyéb közös programokat szervezek.
– A fiatal kora hátrány vagy előny?
– Én is a líceum végzőse vagyok, így tudom, mi hogyan zajlik. Szerintem ez adja a legnagyobb előnyt, hogy „átlátom a rendszert”. De talán a korom is közrejátszik abban, hogy a diákok jobban megbíznak bennem, megnyílnak előttem. Úgy érzem, a fő feladatom, hogy csiszolgassam, erősítsem a diákok tudását, annak érdekében, hogy amikor majd kilépnek a líceumból, akkor is megmaradjon a keresztény identitásuk.
– Ezt egyre nehezebb elérni?
– Valóban. De mi egyházi intézményként mindenáron arra törekszünk, hogy mindenkit megszólítsunk, még azokat is, akik korábban egyáltalán nem vagy kevésbé gyakorolták a vallásukat. Aki hisz, azt még jobban meg akarjuk erősíteni. Az egyháznak is az a feladata, hogy a gyülekezethez tartozó híveket megőrizze és támogassa, a „kívülállókat” pedig behívja. Az intézményben pozitív tapasztalataink vannak. A többségüknél inkább csak az a gond, hogy nem merik felvállalni a hitüket.
– Önt mikor szólította meg az Úr?
– Édesapám görögkatolikus áldozópap. Sosem erőltették, hogy az ő nyomdokaiba lépjek, habár mindig ott serénykedtem mellette, és azt mondogattam, pap leszek. Idővel más lehetőségek is felmerültek, de végül a líceumban, az egyik szentliturgia végén határoztam el, hogy ezt a hivatást választom. Egy évet az Ungvári Görögkatolikus Romzsa Tódor Akadémián tanultam, 2012 szeptemberétől pedig a Nyíregyházi Szent Atanáz Hittudományi Főiskola diákja voltam. Előfordult, hogy meginogtam, amíg a teológián tanultam, de végül kitartottam. Jártam önkéntesként Belgiumban, Angliában, vonzott a világ mindazzal, amit felkínált. Nagy erő kellett ahhoz, hogy nemet mondjak.
– Mi volt az, ami miatt mégis hazatért Kárpátaljára?
– A közösség. Sok helyen jártam már itthon, és olyan jólesik elmenni egy-egy közösségbe, leírhatatlan szeretettel fogadnak. Nyugaton nem mindenhol tapasztaltam ezt, sőt, ehhez hasonlót sehol sem. Tudom, hogy itthon is szükség van olyan emberekre, akik segítik, támogatják a hívőket, így jó érzés volt visszatérni. 2018-ban megnősültem és még abban az évben pappá is szenteltek.
– A szabadidejét mivel tölti szívesen?
– Ha lenne belőle sok, akkor a családra szánnék még többet. Van két kislányunk. Abigél 4, Olívia másfél éves. Rajtuk kívül még több időt töltenék a közösséggel. A feleségemmel rengeteg tervünk van, hogy mit lehetne még elindítani, de most ennek nincs itt az ideje.
– Milyen kísértésekkel néz szembe?
– Sokszor vagyok türelmetlen. Nap mint nap eszembe jut, nem biztos, hogy mindig példaértékűként élem az életem. Ezen szeretnék csiszolni.
– Mit szeretne még kipróbálni?
– A mentálhigiéné szakot akarom elvégezni, de azt legfeljebb akkor, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, és több időm lesz. Az ott szerzett képességeket a közösségépítésben is hasznosítani tudnám.
– Milyen tanulságot vonna le az életből?
– A Szentírás egy szakaszát szoktam felidézni magamban, amely Máté evangéliumából származik: Mindazt, amit hittel és imádsággal kérünk, megkapjuk. Ezt tartom fontosnak továbbadni másoknak is. Ha van hitünk és imádkozunk, akkor megkapjuk azt, amit Isten jónak lát.
– Milyen módon érzi Isten munkálkodását az életében?
– Abigél szájpad- és ajakhasadékkal született, több műtéten kell hogy átessen. A harmadik beavatkozás nem sikerült, most nyáron fogják megismételni. Habár a Jóisten adta nekünk ezt a keresztet, mégis érezzük, mennyire szeret bennünket és milyen csodákra képes.
– Keresi a miértekre a választ?
– Ugyanolyan ember vagyok én is, mint bárki más, bennem is felmerül a kérdés. De itt is az Evangéliumra hivatkoznék. Ott van megírva a koldus meggyógyításának a története. Az apostolok azt kérdezik Jézustól, miért engedte meg, hogy ez történjen azzal az emberrel, erre Ő azt válaszolja: mert Isten tetteinek kell megnyilatkoznia rajta. Én is ezt érzem. A mi életünkben is azért vannak nehézségek, mert a Jóisten akar valamit üzenni ezeken keresztül, lehet, épp a türelmetlenségemen akar javítani.
– Van olyan tárgy, amitől sosem válna meg?
– Nincs. Legfeljebb a kocsim. Szeretek vezetni.
– Szereti, ha az Öné az utolsó szó?
– Nem jellemző rám.
– Mivel lehet elszomorítani?
– Ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztem, akkor azon felhúzom magam.
– Milyen rövid és hosszú távú tervei vannak?
– A hosszú távút egyelőre még nem szeretném nyilvánosságra hozni, rövid távon pedig a békéért imádkozom, hogy a családok újra együtt lehessenek.
