Véget ért a vilniusi NATO-csúcs. Ukrajna nem kapott szabad utat a szervezetbe. Egy álommal kevesebb – foglalhatnánk össze lakonikusan a történteket. Persze, a reálpolitikusok (bárki, aki hajlandó volt az érzelmek helyett az értelem szintjén kezelni a kérdést) aligha hittek abban, hogy Vilniusban más történik majd. Ennek alapvető oka a NATO alapokmányában, az Észak-atlanti Szerződésben keresendő, melynek 5. pontja kimondja: „… amennyiben egy külső állam megtámadja valamelyik tagországot, az olyan hatású, mintha minden szövetséges ellen támadást intézett volna, így a szövetség minden tagja részt vesz a terület védelmében”. Aligha kell részletezni, hogy ez az adott helyzetben mit is jelent, s milyen következményekkel járna.
Maga Volodimir Zelenszkij, aki a csúcstalálkozó előtt talán túlzott vehemenciával követelte Kijev számára a zöld jelzést, a Vilniusban megalakult NATO–Ukrajna Tanács első ülését követően már más hangot ütött meg. Ukrajna elnöke köszönetet mondott a csatlakozási (akcióterv) elhagyásáról szóló döntésért, háláját fejezte ki a szövetségeseknek, és dicsérte a G7-ek kötelezettségvállalásait.
A hangnem megváltoztatásához talán szükség volt Jens Stoltenberg ígéretére. A NATO főtitkára kifejtette: Ukrajna a szövetség tagja lesz, és nem fogják kötelezni a tagsági akcióterv követésére, ami „nagyon erős és pozitív üzenet lesz a NATO-tól Ukrajnának”.
Egyedi, mondhatni formabontó módon reagált a történtekre Olekszij Danilov. A Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára rámutatott: „hadseregünk már most megfelel a NATO-standardnak. A fegyverzet átalakítása folyamatban van, a tartalék egyfolytában növekedik. Ukrajnának most „nagy házi feladatot” kell elvégeznie annak érdekében, hogy eleget tegyen a NATO-tagsággal kapcsolatos követelményeknek.” Természetesen a csatlakozást szerettük volna elsőre és azonnal. De nem szabad elfelejteni, hogy a szervezet 31 tagországból áll, s mindegyiknek beleegyezését kell adnia. Ez bonyolult kérdés. Meggyőződésem, hogy végigmegyünk ezen az úton.”
Danilov egy olyan fontos részletre is felhívta a figyelmet, amiről a politikusok általában megfeledkeznek. A Szabadság Rádiónak adott interjúban kifejtette, „a NATO nem csupán katonai szövetség. A szervezet számára meghatározó az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokrácia és a szólásszabadság biztosítása”. Hozzátette: „ezeken a területeken nagyon sok a teendő”.
A „nagy házi feladat” első része, a – felismerés – kipipálva…
