Újjáépül a Nevetlenfalui Középiskola │KISZó-interjú

Korpos András a békét és a nyugalmat tartja a legfontosabbnak.

A Nevetlenfalui Középiskola tantestülete higgadtan vészelte át az elmúlt időszak megpróbáltatásait. Céljuk a gyermekek megtartása, és olyan körülmények megteremtése, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a diákok magabiztosan lépjenek ki a nagyvilágba.

Simon Rita

Fennállásának 40. évfordulójára az iskola teljesen megújul. Ottjártunkkor is gőzerővel dolgoztak a teljes körű felújításon. A fűtőrendszertől a nyílászárókon keresztül a padlókig mindent kicserélnek. Ezen túl a tornatermet, a konyhát és a dísztermet is újjávarázsolják.

– Az iskola külső tatarozására még várjuk a finanszírozást, ígéret van, reméljük teljesítik, ugyanis nagy szükség lenne a falak szigetelésére – jegyezte meg Korpos András igazgató. – Nem ekkora volumenű, de hasonló felújítás már történt 5 évvel ezelőtt, akkor az állami költségvetésből utaltak ki komolyabb összeget, most a magyar kormány jóvoltából mondhatni egy új iskolát kapunk. Jövőre leszünk negyvenévesek, nagy ajándék lenne ez számunkra.

András 1989-től földrajzot tanít az intézményben, 2020-ban lett igazgató. Jelenleg 203 gyerekért felel, közülük az idén 28 diák ballagott.

Az iskolában ukrán és magyar tannyelvű csoportok működnek, utóbbiba járnak többen, a teljes létszám nagyjából 80 százaléka. Mint az igazgatótól megtudtuk, alsós tanítóra, történészre, magyar nyelv és irodalom szakos pedagógusra lenne szükségük, illetve pszichológusra.

– Sajnos kiváló szakemberek búcsúztak el tőlünk a háború miatt, családegyesítés céljából. Jelenleg 25 fős a kollektívánk, és mindössze 3 férfi van a csapatban. Mindenki szeretné, ha mielőbb befejeződne ez a háború és minden úgy lenne, mint régen. Akik kimentek, azok sem adták el a házukat, tervezik a visszatérést.

A gyerekek létszámán is látszanak a háború nyomai, nagyjából 50-nel kevesebben vannak, mint a 2022-es év elején.

Az intézménybe az 1980-as évek végén jártak a legtöbben, 417-en. Az iskola befogadóképessége 430 fő.

Eddig 17-en jelentkeztek a következő tanév első osztályába, akik közül valószínűleg 12-13 gyerek fog magyar csoportba járni.

A mostani első osztályt egy ideiglenesen áttelepült harkivi gyermek is befejezte.

– Mire lenne még szüksége az intézménynek?

– Elsősorban gyerekekre. Nem csak a háború miatt csökken a létszám, a népességfogyás már évek óta általános jelenség. Ezen túl a diákjaink jellemzően a 9. osztály után máshol folytatják tanulmányaikat. Viszont egyre gyakoribb, hogy már az 5. osztályt is máshol kezdik. Az egyházi magánintézmények „kiszippantják” belőlünk az erőt, a legjobb gyerekek mennek el tőlünk oda. És ha a tanulók zöme elmegy, az megbontja az osztályt, visszavesz a színvonalból is, és már nem tudunk olyan jó eredményeket elérni például a tantárgyi vetélkedőkön sem, mint korábban. Régen élenjárók voltunk járási szinten ukrán nyelvből, történelemből, földrajzból, matematikából. Ezelőtt 5 éve 2., 3. helyezéseket értünk el, most már ezt a szintet nem tudjuk megugrani, mert nincs kivel – vázolja a helyzetet az igazgató. Hozzátette, ezenkívül még jó lenne kicserélni a berendezéseket, bútorokat, ugyanis a mostani felújítás erre nem terjed ki. Az épületben lévő padok, asztalok, szekrények már nagyon régiek. Habár az Új Ukrán Iskola program keretében kaptak már új padokat, laptopokat és interaktív táblákat, ez csak az alsó tagozatosokat érinti.

– Az étkeztetés működik?

– A reform követelményeinek nem tudtunk teljes mértékben megfelelni, ám ami tőlünk tellett, megtettük korábban is. Most ősztől viszont már minden az előírásoknak megfelelően lesz kialakítva.

Maximum hatvan gyereket leszünk képesek kiszolgálni, ebben a tanévben 52-en étkeztek nálunk.

– Mi újdonság lesz a következő tanévben?

– Bázisiskola leszünk, ezért új szaktantermeket is ki fogunk alakítani és igyekszünk felfejleszteni a meglévőket is. Az iskolának technológiai profilja van. Ez a barkácsolással, egyéb mezőgazdasági munkavégzéssel kapcsolatos tudnivalók mélyebb ismeretét jelenti. Testnevelésből nagyon ügyesek a diákok, a kézilabda a kedvencük. Az új teremben még jobb lesz majd a játék.

– Az ukrán nyelvű oktatásra való átállás hogyan érintené az iskolát?

– Nem kötelező minden tantárgyat ukránul oktatni, fokozatosan kell majd emelni. Nem hiszem, hogy falba ütköznénk, ha így kellene oktatni, biztosan meg tudnánk oldani, hogy magyarul is elmagyarázzuk, amit kell. A tanár „művészetétől” függ minden, attól, hogyan adja elő a tananyagot. Nálunk az oktatók 80 százaléka jól beszéli az államnyelvet, ezzel nem lenne gond. A gyerekek is megértik az ukrán nyelvet, és igyekszünk olyan lépéseket tenni, melyekkel segíthetjük őket abban, hogy minél hatékonyabban elsajátítsák azt. Sajnos eltörölték az órák utáni szakköröket, ami elősegítette a beszédkészség fejlesztését. Ez elsősorban a felsősöknek nagy mínusz.

– Ön személy szerint mit tart a legfontosabbnak?

– A békét és a nyugalmat. Ha ez megvan, akkor minden megy gördülékenyen. Ha a helyzet stabil, akkor a gyerekek is kiegyensúlyozottak, akkor az alkalmazottakkal sincs probléma, mindenki teszi a dolgát és haladunk előre.