A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága régiónk egyik legpatinásabb, legsikeresebb alkotó közössége. Tagjainak tevékenysége meghatározója a kárpátaljai magyar kulturális, művészeti életnek. Nemrég indult sorozatunkban a közösség egy-egy tagjának munkásságából villantunk fel részleteket. Micska Zoltán és a csapi Magyar László után most felvillantunk egy kockát egy alapítótag, Kolozsvári László (1950–2013) munkásságából.
A szürtei festő, grafikus eredeti neve Netcze László volt. Elmondása szerint anyja lánykori nevét az iránta érzett tiszteletből vette fel. Az általános iskola elvégzése után 1966–1970-ben az Ungvári Iparművészeti Szakiskolában szerzett szakképesítést. Itteni mesterei: Petky Sándor, Berecz Vilmos. A szakképesítés megszerzése után különböző munkakörökben tevékenykedett.
1991-től a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) tagja. 1991–1996 között a tiszapéterfalvai és a csepeli művésztelepen alkotott, 1997-től a RIT által szervezett alkotótáborok, kiállítások résztvevője. Tagja volt a Magyar Képző- és Iparművészek Társaságának (MKIT) is.
Prihogyko Duska értékelése szerint „Tájképeket és zsánerképeket fest. Zsánerképein, melyeken a falusi élet mindennapjait eleveníti meg, megfigyelhető a népművészet „naiv” eszközeinek tudatos alkalmazása.”
A 19. századi realista festészet tudatos követője volt, az Alföld, a „nagy sömmi” megigézett művésze. Hitelesen mutatta be a falusi embert, a Latorca és a Tisza menti tájakat. Képeit számos hazai és külföldi kiállításokon mutatták be.
Fischer Zsolt a festővel készített interjújában azt írja, Kolozsvárit inkább a figurális dolgok, a népi életből ellesett mozzanatok érdekelték. Általában az egyszerű emberek mindennapjai, a táj, a régi világ az, ami igazán megfogta és alkotni késztette. Általában realista stílusban dolgozott. A klasszikusok közül Rembrandtot, Michelangelót, Munkácsy Mihályt tartotta példaképének, azonkívül az alföldi festészet jeles képviselőit is tisztelte.
