Jakab István 26 éves marosvásárhelyi fiatal, a Hallgatlak instagram fiók megálmodója. Keresztény és hétköznapi témákban oszt meg tartalmakat. Egyszerű, rövid, néha elvont mondatokkal üzen mély témákról.
Dobán Vivien
– Az oldal jelenleg 22,7 ezer követővel rendelkezik. Mikor indult és hogyan vetődött fel az ötlete?
– Körülbelül 5-6 éve, még az egyetemi éveim alatt. Mindig is azok közé az emberek közé tartoztam, akik szerettek Facebookra kiírogatni dolgokat. Egy adott ponton úgy gondoltam, hogy ezt nem a privát oldalamon kellene tennem, ezért névtelenül elindítottam a Hallgatlak-ot. Az első posztjaimból – bár néhányat már kitöröltem – jól látszik, hogy azokra az egyszerűség volt jellemző, ami mostanság egyre inkább visszatér. Nem akartam mást, csak kiírni magamból, ami foglalkozatott. Jó volt látni, hogy az emberek továbbgondolták, sokszor többet láttak meg benne, mint amit nekem jelentett egy-egy poszt.
– Mi a célod vele?
– Értékrendem konzervatív, viszont szeretem a modern dolgokat. Úgy gondolom, hogy a fiatalokkal – de általában az egyházon belül is – szükség van arra, hogy modern módon, dinamikusan tudjunk beszélni dolgokról. Nekünk, keresztényeknek törekednünk kell arra, hogy a hitünk megélése és az, ahogyan beszélünk róla, ne hasson profánként, de mégis emészthető legyen. A fő célom az, hogy közvetlen legyek a bejegyzéseimben. Szeretném megmutatni az egyház és a hit világának közelségét a hétköznapi emberhez. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy máshogy kell viselkedni a vasárnapi istentiszteleten, mint a hét más napjain. Másodsorban azt akarom, hogy a nem annyira Isten közeli embereket is elérjem, hogy találkozzanak ők is az evangélium ajándékával. Úgy gondolom, ez elindíthat az olvasókban bizonyos folyamatokat, felkeltheti az érdeklődésüket. Mégis úgy tartom, személyes élményekre, közösségi kapcsolatokra van szükség ahhoz, hogy valaki a hitben fejlődni tudjon.
– Sokszor írsz nagyon egyszerű dolgokról, például, hogy milyen nehéz jó kukászsákot venni. Ez tudatos vagy spontán?
– Az egyik kommentálómnak köszönhetően sikerült jó szemetes zacskót beszerezni. A viccet félretéve, ez teljesen spontán volt. Olyan dolgokat osztok meg, amik érdekelnek, amikről beszélünk. Ezek nem vesznek el a mi kereszténységünkből, hanem ettől lesz olyan emberközeli, ezért írok róluk szívesen.
– Milyen visszajelzéseket kapsz?
– Legutóbb egy kommunikációs szakértő ismerősöm gondolatait osztottam meg a hadarással kapcsolatban, ami néha rám is jellemző. Később kaptam olyan üzenetet, hogy valaki évek óta küzdött ezzel a problémával és, amióta a kiírtakat alkalmazza, már nem szorong annyira. Ezek nagyon jóleső dolgok.
– Egyszer fent, egyszer lent, általában a kettő között – ez szerepel a Biodban. Az életünk olyan, mint egy hullámvasút. Mi az, ami fenntarthat minket?
– Rengeteg inger ér minket nap, mint nap. Saját „mókuskerekünkben” nem igazán tudjuk, hogy mi az, amit szeretünk vagy mi az, amire szükségünk van. Ami segíthet megtalálni az egyensúlyt, az a nyugalom, a csend és egy kis önismerettel azok a dolgok, amik által kapcsolódni tudunk Istenhez, egymáshoz. Ide sorolnám a családot, a zenét, a közösséget, a kertészkedést vagy akár a böjtöt. Nagyon egyszerű, néha már régimódinak tűnő dolgok, ám segíthetnek visszatalálni ahhoz a nyugalomhoz, amit sokszor hajlamosak vagyunk elengedni.
