Napjainkban az egyik legkiszolgáltatottabb kategória kétségkívül a gyerekeké. A másfél éve tartó katonai konfliktus során talán ők szenvedik meg a leginkább a háború következményeit. Bár ez nézőpont kérdése, mondhatja valaki. De abban talán kiegyezhetünk, hogy ők azok, akik külső segítség nélkül nem képesek változtatni helyzetükön. Elég, ha csak a több ezer, szülői gondoskodás nélkül maradt kiskorúra gondolunk.
A szociálpolitikai minisztérium tavaly júliusban kinevezett vezetője ma hetvenezer árva és szülői felügyelet nélkül maradt gyermekről beszél. Az illetékes hivatal szerint a magukra maradt kiskorúak 23 százaléka nevelőcsaládban vagy családi típusú gyermekotthonban él. Mintegy 5,5 ezer olyan gyermek lakik bentlakásos iskolákban, akiknek a szüleit megfosztották jogaik gyakorlásától. Sokan közülük fogyatékkal élők, ezért örökbefogadó családokra várnak. Persze ők sincsenek biztonságban, gondoljunk csak a nemrégi kárpátaljai botrányra, amikor az egyik gyermekotthon munkatársáról kiderült, hogy külföldi szervkereskedőknek „árulta” az elhagyott kicsiket…
És van még 20 000 olyan gyerek, aki szintén bentlakásos iskolában él, holott vannak szülei. Valaki amiatt kerül ide, mert felmenői nem tudják számára biztosítani a megfelelő szociális körülményeket. Valakiről veleszületett fogyatékossága vagy speciális nevelési igénye miatt mondtak le. Jelenleg örökbefogadásuk is nehézkes, mivel a háború kapcsán lezárt nyilvántartások miatt tavaly egy időre felfüggesztették az örökbefogadási eljárást. Ezért 2022-ben mindössze 752, idén további 400 gyermeket fogadtak örökbe.
Békeidőben évente átlagosan 8000 gyermek marad szülői gondozás nélkül. Azonban hogy a háború következtében valójában hány nehéz sorsra ítélt, kegyetlen embercsempésznek, szervkereskedőnek kitett vagy elrabolt fiatal lehet, még belegondolni is rossz. Talán soha nem tudjuk meg az elárvult, védtelen fiatalok számát. Az ukrajnai háborús övezetből csaknem hatezer árvát evakuáltak. Az UNICEF adatai szerint eddig 501 kiskorú halálos áldozata van a rakétamadásoknak.
De ha figyelembe vesszük az oktatási intézményeket ért támadásokat, az átélt mentális traumákat, a háború gyakorlatilag szinte minden gyermeket érint Ukrajnában. Pedig ahhoz, hogy egészséges felnőttekké válhassanak, az ukrajnai gyerekeknek sürgősen biztonságra, stabilitásra, minőségi oktatásra, lelki támogatásra lenne szükségük. De leginkább békére. Hogy a Grad, az ágyúlövedék vagy a repülőgép hangja helyett a mesefilmek betétdalát ismerjék fel elsőre, gyermekkoruk ne a légiriadók miatti meneküléssel, hanem játszóházakban önfeledt szórakozással, családjuk körében, szeretetben teljen…
Vajon meddig kell még várniuk?
