Potápi: A háború senkit sem hatalmaz fel arra, hogy a kisebbségek jogait tovább szűkítse │KISZó-interjú

A háborús mindennapokban nem könnyű helytállni, ám a magyar kormány mindent megtesz azért, hogy enyhítsen a „szívósan kitartó kárpátaljai családok” életén. Potápi Árpád Jánost, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárát arról kérdeztük, milyen kilátásai vannak az anyaország oltalma alatt álló itteni magyarságnak?

Simon Rita (Sátoraljaújhely)

– Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Sátoraljaújhelyen, a Rákóczi Szabadegyetemen úgy fogalmazott, „nehéz pillanatban van a külpolitika.” Ön szerint, figyelembe véve a jelenlegi ukrán–magyar diplomáciai viszonyokat, mire számíthat a kárpátaljai magyarság?

– A magyarságnak, Magyarországnak semmi köze ehhez a háborúhoz. Ne is várják el tőlünk, hogy mi ebbe beleszóljunk, mi továbbra is a béke pártján állunk. Természetesen, nemzetiségtől függetlenül, minden segítséget megadunk a menekülteknek. Eddig közel 1,2 millióan menekültek át Magyarországra, illetve haladtak az országunkon tovább Nyugat-Európába. Az elmúlt másfél évben körülbelül 45 milliárd forint támogatást nyújtottunk Ukrajnának és az ukrajnai menekültek megsegítésére.

Tisztában vagyunk azzal, hogy Oroszország az agresszor, és értjük a helyzet nehézségét, viszont úgy gondoljuk, hogy a háború senkit sem hatalmaz fel arra, hogy az országban élő nemzetiségi kisebbségek jogait tovább szűkítse.

Mi ezt elfogadhatatlannak tartjuk, arra kérjük az ukrán kormányt, hogy állítsa vissza a magyarok és más nemzetiségek 2017 előtt érvényben lévő oktatási és nyelvi jogait. Fontos megjegyeznünk, hogy az oktatási és nyelvi jogok szűkítése sajnálatos módon már a háború kitörését megelőzően megkezdődött.

– A magyar kormány nem engedi el a Kárpátalján élő kisebbség kezét, sőt, januárban a kárpátaljai magyar óvodások, iskolások és egyetemisták megemelt összegű támogatást kaptak a Szülőföldön Magyarul program (közismert nevén oktatási-nevelési támogatás) keretében is. Számos más dotációval is segítik az ittenieket. Ön szerint ez elegendő a szülőföldön való maradáshoz?

– Önmagában ez nem elég. Viszont azért sokat segítünk abban, hogy a családok helyzetét valamennyire stabilizáljuk és segítsünk nekik a gyereknevelésben. A háborús hónapok után sem feledkezünk meg azokról, akik kitartanak és helytállnak, ezért januártól gyermekenként immár bruttó 100 ezer forinttal segítettük a családokat.

Ez nem kis összeg, főleg ha azt nézzük, hogy a támogatás összege eddig 22 400 forint volt. Tehát több mint négyszeresére emeltük.

Korábban elmondtam, hogy úgy véljük, az anyanyelvi oktatás a nemzeti közösség megmaradásának egyik legfontosabb pillére. Bízunk benne, hogy az efféle támogatások is hozzájárulnak, illetve már úgy tűnik, hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek 82 százaléka Kárpátalján tanuljon. Nagyon reméljük, hogy a szívósan kitartó kárpátaljai családok továbbra is helytállnak, és a jövőben is marad ez a tendencia. Mi őket mindenképp kiemelten támogatjuk. Bízunk abban, hogy akik elmentek, visszatérnek. Reméljük, hogy mielőbb megoldódik a háborús konfliktus és minden ember, ukránok, románok, magyarok, bárki, aki szülőföldjének tartja Ukrajnát, Kárpátalját, visszatér oda.

– Nem tudjuk, pontosan hányan mentek el Kárpátaljáról, végleg, vagy csak ideiglenesen, de a becslések igen ijesztőek. Van-e valamilyen tervük arra vonatkozóan, hogy a külföldre vándorolt magyaroknak újra csábítóvá tegyék a szülőföldjüket?

– Elsősorban arra van szükség, hogy Ukrajna a saját állampolgárai számára megteremtse a feltételeket arra, hogy hazatérhessenek, és biztosítsa minden állampolgára számára a korábban meglévő kisebbségi jogokat. Ez a legfontosabb. Emellett mi azokat a programokat, amelyeket eddig vittünk, továbbra is folytatjuk.

A háború előtt az oktatás, a kultúra és az egyház támogatása mellett nagyon jelentős gazdaságfejlesztési projekteket is megvalósítottunk, amelyek következtében a magyar kisvállalkozások szinte minden településen megerősödtek.

Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy Kárpátalján olyan virágzó magyar élet, mint a 2020-as év elején, egy évszázada nem volt. Ezt törte derékba a Covid, majd a háború. Azt gondolom, hogy mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy az emberek a szülőföldjükön maradjanak és boldoguljanak. Ezt továbbra is támogatjuk, mert a magyar összetartó és gondoskodó nemzet!

Forrás:
KISZó
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.

Post Author: KISZó