A nemzetközi sajtóvisszhangokból szemezgettünk.
Másfél éve… Ennyi ideje tart az orosz–ukrán háború. A végét továbbra sem látni. Ukrajnát naponta érik a sokkoló orosz rakétatalálatok, pusztul az infrastruktúra, rengeteg katona hal meg vagy szerez életre szóló sérülést a frontvonalban, emberek százezrei váltak földönfutókká, milliók menekültek biztonságosabb vidékekre.
Mindeközben az ország éppen a háború kitörésének másfél éves szomorú évfordulóján méltatja függetlenségének 32.-ik évfordulóját. Ezúttal azonban elmaradnak a kijevi központi események, mert joggal lehet tartani az orosz rakétacsapások veszélyétől…
Mikor és hogyan fejeződhet be ez a pusztító háború? A kérdésre továbbra sem tudni a választ. A hivatalos narratíva változatlan, Ukrajna kiűzi az ellenséget az ország teljes területéről. Ám egyre többen teszik fel a kérdést, milyen áron? A lelkesedést nagyban korlátozzák a sorozást kísérő botrányos jelenetek, az elhatalmasodó korrupció, s az, hogy a hivatalnokok csak az egyszerű emberektől várnak nagyobb áldozatvállalást.
Az ukrajnai fejleményeket pontosan ismerjük, tudjuk például, hogy Volodimir Zelenszkij menesztette az összes megyei toborzóiroda főnökét, hogy csillapítsa a népharagot. Harcot hirdettek a korrupció ellen, ennek jegyében naponta hallunk megbotránkoztató ügyekről, melyekkel Kijev nemzetközi partnerei irányába próbálja bizonyítani, hogy itt komoly harcot üzentek a törvénytelen meggazdagodásnak.
Az ukrán parlament határozatot készül elfogadni arról, hogy mindaddig, amíg a Krím nem lesz Ukrajnáé, nem érhet véget a háború, azaz senki sem ülhet le tárgyalni és nem írhat alá semmilyen megállapodást. A széles körű támogatottsággal benyújtott javaslat pontokba szedi Krím deokkupációját is, azt, hogy mit kezdenek majd a kollaboránsokkal és miként akarják ismét az ukrán társadalomba integrálni az ott élőket, akik kilenc éve csak orosz propagandát hallgatnak.
Ugyanakkor mindig tanulságos megvizsgálni a nemzetközi média viszonyulását a háborúhoz, hiszen az ott megjelent véleményeknek súlya van. A háború másfél éves szomorú évfordulójához érkezve csokorba szedtük a nyugati sajtó közelmúltbeli anyagait.
A Financial Times például azt írja, hogy az Egyesült Államokban sokan kételkednek abban, hogy az ukrán ellentámadás gyors eredményeket hozhat, s azt is kétlik, hogy a nagy hatótávolságú rakéták érdemben megváltoztatnák a harci helyzetet. A tekintélyes lap megjegyzi azt is, hogy a partnerek egyes kérdéseket merőben másként látnak, ami árthat a kölcsönös bizalomnak, s feszültségeket gerjeszthet, éppen a háború eddigi legkritikusabb pillanataiban.
A Wall Street Journal azt fejtegeti, hogy egyes nyugati szereplők látva a befagyott frontvonalakat, ismerve a katonai szakértői prognózisokat, grandiózus kompromisszumokon, alkukon kezdtek el gondolkodni. Ezért merülhetett fel az a gondolat, hogy Ukrajna törődjön bele egyes területeinek elvesztésébe, cserébe a NATO- és EU-tagságért. Ezek a javaslatok azért kerülhettek felszínre, mert Európa országai egyre inkább érzékelik a gazdasági problémákat, a saját felméréseik azt mutatják, a szavazóik részéről csökken az Ukrajnának nyújtott támogatások igenlése és egyre inkább csökken annak az esélye, hogy Kijev kizárólag katonai erővel kiszorítaná területeiről az orosz csapatokat, áll a lap elemzésében.
Kijev határozottan elutasította ezeket a felvetéseket, de a lap arra figyelmeztet, hogy Kijev aligha van abban a helyzetben, hogy szövetségesei és támogatói nélkül, egyedül hozzon meg stratégiai döntéseket. Nem biztos, hogy Európa készen áll arra, hogy még hosszú éveken át finanszírozza ezt a háborút, teszik hozzá a cikk szerzői. Hogy Ukrajna teljesítse deklarált fő célját, azaz területeinek visszaszerzését, ahhoz a jelenleginél sokkal több pénzügyi és katonai segítségre van szükség a nyugati partnerek részéről. Ez pedig automatikusan magával hozhatja a NATO és Oroszország közötti közvetlen konfrontációt is, amit mai állás szerint azért minden szereplő szeretne elkerülni. Ezért olyan vontatott az ukrajnai támogatás is.
A cikk kitér az oroszok álláspontjára, arra, hogy nem ismerhetjük Moszkva gondolkodását, mely hivatalosan még nem tett le eredeti céljáról: az orosz befolyás visszaállításáról Ukrajnában és az ország semleges státuszának garantálásáról.
A Washington Post úgy látja, egyre inkább csökken Ukrajna variációs lehetősége, miután az offenzíva nem hozta meg a várt eredményeket. A konfliktus kezd zsákutcába jutni, ami csökkentheti Ukrajna támogatásának kedvét. A lap szerint az oroszországi dróntámadások csak azt a célt szolgálják, hogy Kijev palástolja a katonai sikertelenségeit, hiszen nem ezt ígérték. Az orosz területeket ért támadások érdemben nem változtatják meg ennek a háborúnak a kimenetelét. Sokkal több dróncsapásra lenne szükség, hogy visszavessék Oroszország harcászati kedvét. Viszont az orosz célpontok elleni támadások csökkenthetik annak esélyét, hogy Ukrajnának nagy hatótávolságú fegyvereket adjanak, mert az orosz célpontok elleni támadásokat még Washingtonban sem üdvözlik.
A kiadványnak Mark Milley amerikai vezérezredes kifejtette: Ukrajnára hosszasan elhúzódó, sok veszteséggel járó, nehéz háború vár, aminek egyetlen alternatívája a diplomáciai megoldások keresése. Arra a kérdésre, győzhet-e Ukrajna, Milley válasza ez volt: mindehhez rendkívüli erőfeszítések szükségesek és nagyon sok időbe telhet. De ezek a célok diplomáciával is elérhetők, tette hozzá. Ugyanakkor még szerinte sem jött el a tárgyalások ideje, az ukrán offenzíva még tart, előbb meg kell várni, az milyen eredményekkel zárul majd. Az USA haderejének vezérkari főnöke hozzátette, Ukrajna mindent megkapott az USA-tól, amire szüksége volt. Kijevben azért ezt nem feltétlen látják ugyanúgy. Washington a tankokkal és a vadászgépekkel is kivár, inkább európai partnereit kötelezi arra, hogy váljanak meg készleteiktől, adják át azokat és utána amerikai hadászati konszernektől vásároljanak újakat.
A Politico emlékeztetett, hogy Milley már 2023 telén tárgyalásokat kezdeményezett. A brüsszeli magazinnak Andy Harris, az Egyesült Államok Kongresszusa Ukrajnát támogató kétpárti bizottságának társelnöke kijelentette: „Zelenszkij a mi támogatásunk nélkül megsemmisítő vereséget szenvedett volna, de a mi segítségünkkel sem képes győzni, a helyzet kezd zsákutcába jutni”. Csalódottan beszélt az ellentámadásról, elismerte a tárgyalások ésszerűségét. Vele kapcsolatban tudni kell, eddig elkötelezett híve volt Kijev támogatásának, de most kénytelen figyelembe venni a megváltozott körülményeket és a korrupciós jelenségeket is, magyarázza a lap újságírója.
A The American Conservative pedig arra emlékezteti olvasóit, hogy a háború tavaly február 24-i kirobbanása óta három egyeztetési kísérletet hiúsított meg a kollektív Nyugat. 2022 tavaszán a felek kölcsönös engedményekre voltak hajlandók a másikkal szemben, ám a Nyugatnak Oroszország gyengítése volt a célja az ukrajnai háborún keresztül, ezért sem vezethettek eredményre a Belaruszban és Törökországban elkezdődött béketárgyalások.
Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó ezeket a nyugati sajtóvéleményeket azzal magyarázta, hogy szerinte a háború befejezésére irányuló narratíva Moszkvából ered, és már csak ezért sem szabad komolyan venni…
