Elképzelni sem lehetett volna jobb augusztus végi kiruccanást a kánikulában, mint egy evezést a Tiszán. A Kárpátaljai Hazajáró Egylet 80. túrája rendhagyóra sikeredett, hátrahagytuk a túrabotot és -bakancsot, helyette evezőlapátot ragadtunk és fürdődresszt húztunk. Ezúttal nem a lábunk, hanem a kezünk edződött, na és persze a hasizmunk a sok nevetéstől.
Simon Rita (Tiszaújlak–Ungvár)
Már a jelentkezés meghirdetése előtt nagy volt az izgalom, ezt a kalandot senki sem akarta kihagyni! A három gumicsónakba viszont csak 30-an fértünk el, így jelentkezési sorrendben zajlott a résztvevők kiválasztása. Ám a szervezők, a túljelentkezés és a program népszerűsége révén, valószínűleg idővel újra megszervezik a vízitúrát.
Szimbolikus, hogy épp a legmagyarabb folyó vizét szeltük az augusztus 20.-i hétvégén. Vezsdel László túravezető úgy fogalmazott, az is jelképes, hogy most a valóságban is egy csónakban ülünk és evezünk, hiszen a mindennapokban is ezt tesszük – közösen küzdünk a magyarságunkért, a közösségünkért, a megmaradásunkért, bármilyen magasra is csapjanak a hullámok fölöttünk.
A hazajárós hagyományokat egy kis szigetnél kikötve ejtettük meg.
A 20. túráján túl lévő Debreceni Kamilla és Badar Ádám pólót, míg a már több mint harminc túrát teljesítő Kovács István egy üveg terepi védőitalt kapott díszüvegben.
A tikkasztó hőség miatt senki sem bánta, hogy többször is megálltunk megmártózni, illetve kicsit nedves lett evezés közben. A versenyszellem mindannyiunkban buzgott, olykor megpróbáltunk „előzni”, máskor szándékosan bevártuk a többieket, hogy lefröcskölhessük egymást.
A Tiszán 30 kilométert kanyarogtunk, míg elértünk Nagyszőlőstől Tiszaújlakig. A résztvevők fülig érő mosollyal, napbarnított arccal szálltak ki a csónakokból és mondtak köszönetet a szervezőknek a felejthetetlen élményért.
Beszámoló egy korábbi túráról:
