Csongoron több mint fél évszázada foglalkoznak ciroktermesztéssel és seprűkészítéssel. A XX. század második felében évente több millió seprűt importáltak a kárpátaljai mesterek, s ezzel a rendszerváltást követően sem hagytak fel, hisz a seprű fogyóeszköz, mindig van rá igény.
Varga Brigitta
Sándor Tibor több mint 20 éve foglalkozik cirokseprű-készítéssel. A csongori férfi a nagyapjától leste el e mesterség fortélyait.
– A földet már ősszel előkészítjük, ám a cirokmag vetése csak április közepén történik. A kikelt növényt megkapáljuk és ritkítjuk. Nagy munka nincs vele, a betakarítása viszont már annál nagyobb ráfordítást igényel. A jó minőség érdekében időben kell betakarítani. Ha túlérik, akkor elveszti szép aranysárga színét, piros lesz, rosszabb esetben megfeketedik.
Ráadásul kézzel, egyenként vágunk le minden egyes szálat. Ezután következik a cirok dolgozása.
Első lépésként eltávolítjuk a cirokfejről a magvakat, amit elteszünk a következő évi vetéshez, de tápanyagtartalmát tekintve akár takarmánykényt is felhasználható. A szárakat pár napig kiterítve száradni hagyjuk, majd hosszúság szerint szétválogatjuk és kötegelve fedett helyre hordjuk. Fontos, hogy hűvös, száraz helyen tároljuk, máskülönben bepenészedik – részletezte a munka menetét Tibor.
Ezután következik maga a seprűkészítés, amihez a cirok mellett drót, szeg és cérna is szükséges.
– Előbb 10-15 percig forró vízben áztatjuk. Erre azért van szükség, mert ha száraz a cirok, eltörik, amikor hajlítják.
A továbbiakban a munkafolyamat megoszlik. Én a marokba szedett szálakat egyforma hosszúságúra vágom – mondta Tibor, miközben a nyélbe vert szögre rátekeri a drótot, majd az előre kiválogatott cirokkal körbefogja a nyelet.
Beszélgetés közben szaporán jár a mester keze, percről percre újabb marok cirok kerül a nyélre.
– Ezután kezdődhet a varrás, amit a feleségem végez.
A seprűnek összetekert csuhéból úgynevezett „vállat” készítünk, ez adja meg annak tartósságát és szép alakját.
A továbbiakban a seprűre egy satuszerű eszközt helyezünk, mellyel összeszorítjuk a befogott cirokköteget, majd az áthúzókampóba belefűzzük a madzagot, s négysoros varrással erősítjük egymáshoz a szálakat. Végül a seprű újból hozzám kerül, a végét kiegyenlítem és már kész is a termék.
Tibor elárulta, e tevékenységgel el lehet húzni a mezőgazdasági évet, a munka ugyanis nem ér véget a cirok betakarításával, hiszen a seprűkötés télen is végezhető. Nem mellékes az sem, hogy ezáltal egy bevételszegény időszakban is jövedelemhez jutnak a gazdák. A kész seprűt nemcsak Kárpátalja-szerte árulják, jut belőle a határon túlra és az ország belső területeire is. Sándor Tibor és neje jó termés esetén évente mintegy 1000 seprűt értékesít.
