„A lekvármúzeum értéket képvisel, ezért szívügyem, hogy a mostoha körülmények ellenére is fennmaradjon” – interjú Tüzes Pál biogazdával.
Kárpátalja-, sőt, Ukrajna-szerte ismert és elismert a Tüzes Pál által alapított Pan Eko biogazdaság, melynek termékei évek óta nagy népszerűségnek örvendenek. A batári vállalkozó a gyümölcstermesztés mellett mangalica- és szürkemarha-tenyésztéssel foglalkozik, emellett saját készítésű szörpök, gyümölcslevek és pálinkák is kerültek már a nagyközönség elé. Az utóbbi időben a nehéz gazdasági helyzet alkalmazkodást követelt meg a vállalkozásoktól, így Tüzesék a kivárás mellett döntöttek. Ottjártunkkor megtudtuk, a turizmus újjáéledéséig a mezőgazdasági vonalat erősítik.
Bujdosó Ivett (Batár)
– Kényszerhelyzet szülte a vállalkozás megalapítását, hiszen a rendszerváltást követően megszűntek a munkahelyek, nem volt fizetés, így önerőből láttunk hozzá a mindennapi betevő előteremtéséhez. Földműveléssel kezdtük, majd gyümölcsöskertet telepítettünk, melynek terméséből lekvárt főztünk. Az elkészült portékát magyarországi ismerőseink vásárolták fel. Ekkor támadt az az ötletünk, hogy nagy tételben foglalkozzunk lekvárfőzéssel. Ehhez azonban kevés volt a saját termés, ezért szilva, fekete-, vörös- és tőzegáfonya, illetve vadon termő gyümölcsök felvásárlásába kezdtünk – avat be a kezdetekbe Tüzes Pál.
A biogazda büszkén mesélte, hogy első előrelépésük a bio minősítés megszerzése volt, aminek már 20 éve. – A biotermesztés egy életstílus.
Korábban egészségügyi dolgozó voltam, majd Magyarországon három-, Grúziában pedig féléves tanfolyamot végeztem az ökológiailag tiszta előállítás fortélyairól.
Mint megtudtuk, a nemzetközi piac érdeklődése megelőzte a helyit, ugyanis a bio módszer akkoriban már elterjedőben volt külföldön.
– Az első szállítmányokat Magyarországra vittük, majd az ukrajnai piac is érdeklődni kezdett a termékeink iránt. Kijevben lett egy disztribútorunk, amely nagyobb áruházláncokban, éttermekben forgalmazta a portékáinkat. Ezután gondolkodtunk el a bővítésen, és az állattartás tűnt a legjobb döntésnek.
Mangalicát, szürkemarhát tenyésztettünk, majd lett egy kisebb húsüzemünk, ahol különféle kolbászokat, felvágottakat készítettünk.
Ezekre a termékeinkre leginkább Lembergben és Kijevben lett kereslet, illetve vásárokban kínáltuk a házi készítésű finomságokat. Kínában, Dél-Koreában és Németországban is megfordultam a termékeinkkel – mondta a vállalkozó.
A családi vállalkozásnak induló tevékenység túlnőtt eredeti célján, ám Tüzesék alkalmazkodni tudtak a megváltozott
körülményekhez.
– Az évek során kinőttük a családi vállalkozásnak induló üzletet. Jelenleg közel 20 főt foglalkoztatunk, ám jobb időkben előfordult, hogy 40-en is dolgoztak a gazdaságban. Az elmúlt évek eseményei újabb változásra ösztönöztek bennünket.
Földterületeket bérlünk a környéken, azokon különféle kultúrákat – búzát, kukoricát, szóját – termesztünk.
A termény egy részét saját felhasználásra fordítjuk, az állattartást ugyanis továbbra is folytatjuk. Igaz, mangalicából a korábbi 400 helyett jelenleg 30 alkotja az állományt. Szürkemarhából viszont továbbra is 100 darabot tartunk. A koronavírus-járvány előtt a földjeinken is a biotermesztést alkalmaztuk, ám jelenleg több területet is hagyományos módon művelünk meg. A főbb bevételünk így a termény értékesítéséből származik – magyarázta Tüzes Pál.
A turizmus visszaesése az általuk működtetett batári lekvármúzeumot sem kímélte. Ennek ellenére a vállalkozó nem mondott le erről a tevékenységről, büszkén mesélt a múzeum megalakulásáról.
– Az épület 110 éves, anno kántorok számára épült, majd a kolhozosítás időszakában dohánysimító lett belőle. Már elég rossz állapotban volt, amikor a tulajdonunkba került, ám mi igyekeztünk úgy felújítani, hogy az megőrizze autentikus formáját.
A dizájnt Kolodko Mihály ungvári szobrászművész álmodta meg, ő festette fel a falakra a motívumokat, illetve a díszletet is elkészítette.
A bejáratnál lévő mangalica-szobor és a lekvárosüveget ábrázoló alkotás is az ő keze munkája – mesélte Tüzes Pál. – Kialakítottunk egy kóstolótermet, a másik helyiségben pedig lekvárokat gyűjtünk és tárolunk a világ számos pontjáról. Az egyik legrégebbi exponátumunk egy közel negyed évszázados szilvalekvár, melyet ajándékba kaptunk, és azóta is büszkén őrzünk. További különlegességeink között szerepel a kökény- és a fehérszőlőlekvár, illetve a hegyekben vadon termesztett vörös- és feketeáfonya-lekvár. Ipari kender előállításával is foglalkozunk, ebből kenderolajat készítünk, melyet salátákra, öntetekhez ajánlunk. Nem mellesleg finom pálinkáink is vannak.
A biogazda tehát nem adja fel, folyamatosan törekszik a fejlődésre. Mint mondja, jelenleg a legfontosabb a túlélés.
– Korábban naponta egy-két turistabusznyi ember fordult meg nálunk, jelenleg azonban a változás korszakába léptünk. Túl kell élni ezt az időszakot, hiába törekszünk a fejlődésre, a helyzet nem engedi meg az előretervezést. Próbálunk több lábon állni, így amikor nehezen megy a turizmus szekere, a mezőgazdaságot nyomjuk meg jobban. A lekvármúzeum értéket képvisel, ezért szívügyem, hogy a mostoha körülmények ellenére is fennmaradjon.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
