Nem tudják kimenekíteni az állatokat a frontvonalból.
A másfél éve tartó orosz–ukrán háború a négylábúak életét is jelentősen megváltoztatta. Több százezer állat vált hontalanná, s vár még most is arra, hogy kóborlás közben valaki rátaláljon vagy hazavigye a menhelyről. Egy év alatt mintegy 60 százalékkal nőtt a kutyák és macskák száma az állatmenhelyeken.
Simon Rita
Azizjan Irina, az ungvári Barbosz állatmenhely alapítója elmondta, a háború első napjaitól kezdve folyamatos a segítségnyújtás, több száz tonna szárazeledelt osztottak már el országszerte. Támogatóiknak köszönhetően ellátják a háborús övezetben ragadt állatokat, menhelyeket. Legutóbb a kahovkai gátrobbanás miatt kellett egy újabb nagy volumenű segélyakciót indítani. Ungvárról már másnap kigurult egy jól megpakolt teherautó.
– Újra menteni kellett az állatokat, ám előfordult, hogy azokat is elvitték, amelyeket nem kellett volna. Nagyon sok úgynevezett „önkéntes” jött, akik meggondolatlanul vittek ki állatokat a kahovkai térségből.
Nagyon sok háziállat veszett így el, amelyeket a gazdáik már nem tudtak megtalálni. Hiszen nem mindenki hagyta magára a háziállatát és menekült. Csupán jött az ár, mindent elborított a víz, elkeveredtek egymástól.
Sokféle történet volt, a lényeg, hogy már nagyjából rendeződött a helyzet, rengeteg mentőcsapat segített – mondta el Azizjan Irina.
Az ő koordinálásával számos önkéntes, illetve cseh és magyar támogató járul hozzá ahhoz, hogy ne maradjanak éhen a hontalanná vált állatok. Cseh önkéntes partnerével, Julija Firkával létrehozták a United for Animals alapítványt is, amelyen keresztül célirányosan juttatják el az adományokat a más ukrajnai régióban lévő menhelyeknek, önkénteseknek.
– Csökkent a külföldi támogatások mértéke?
– Még most is érkeznek nemzetközi segélyszállítmányok, ezek továbbszállítását Julijával közösen koordináljuk – magyarázza Irina. – Ő is rengeteget dolgozik azon, hogy azok, akik segítséget nyújtanak Ukrajnának, lássák, hogy felelősségteljesen viszonyulunk a segélyhez.
Az összes szponzor és támogató előtt minden egyes kilogrammal el tudunk számolni. Nem kételkedhetnek abban, hogy szükség van a segítségre, a folyamat abszolút kontroll alatt van.
Jelenleg az elsődleges partnerünk az amerikai Greater Good Charities alapítvány, amely most százszázalékig bebiztosít minket táppal.
– Mi okozza az országban a legnagyobb problémát a hontalan állatok esetében?
– A bizonytalanság, hogy nem vagyunk tisztában azzal, mi lesz holnap, és az, hogy sok menhelyet nem tudunk kimenekíteni a frontvonalból. Mert nincs hová. Megpróbáltuk felmérni a helyzetet, és látjuk, hogy a menhelyek 80 százaléka nem áll készen az evakuációra, ugyanis az ott dolgozók értik, hogy azt a több száz állatot, melyekről gondoskodnak, nincs hová vinniük…
Sajnos az ungvári menhely sem tudna evakuált állatokat fogadni, ugyanis a saját kötelékükben lévő 180 kutya és 30 macska ellátása is nagy kihívást jelent a mindennapokban.
– Kárpátalján mi okozza most a legnagyobb gondot?
– Ugyanaz, mint ami 5 és 10 évvel ezelőtt. Az ivartalanítás hiánya. Pedig most már ingyenes programok is vannak Ungváron, amelyek keretében térítésmentesen ivartalaníthatják kiskedvenceiket azok, akiknek nincs erre anyagi lehetőségük. A városi tanács és a Four Paws szervezet közös projektjének két aspektusa van: az egyik a menhelyeken lévő hontalan állatokat érinti, a másik a lakosság tulajdonában lévő négylábúakra vonatkozik. Ez a program már bő fél éve fut, de sajnos még mindig ott tartunk, hogy kidobják a kiskutyákat, heti szinten.
Elhiszem, hogy egy nyugdíjasnak nem telik 1000-1500 hrivnya egy cica, vagy 2-3 ezer hrivnya egy kutya ivartalanítására, de mivel már vannak ilyen programok, nem értem, miért nem jelentkeznek ahelyett, hogy csak úgy kiviszik az utcára a kisállatokat…
– Mire van most szüksége a menhelynek?
– Bármilyen felajánlást szívesen fogadunk, hiszen mindig mindenre szükségünk van, de elsősorban a táp, a hús, a plédek fogynak. Az állatoknak nem tudjuk megmagyarázni, hogy háború van, róluk gondoskodni kell minden időben.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.