Az utóbbi évben szinte szó sem esett a minimálbér szintjéről. Más témák, fontosabb kérdések foglalkoztatták a lakosságot. A háború elmúlt másfél évében egyszer, 2022. október 1-jén módosítottak a minimálbér összegén, akkor is 200 hrivnyával, 6500-ról 6700 hrivnyára emelték azt. A 2023-as költségvetés tervezésekor említésre sem méltatták a lakosság nagy részét érintő mutatót, ellenben a jövő évi büdzsében már két ütemben történő emelésről beszélnek. Ennek értelmében 2024. január 1-től 7100 hrivnyára, 2024. július 1-től pedig 8000 hrivnyára emelnék a minimálbért. Sőt, a pénzügyminisztérium dokumentumaiból az is kiderült, hogy a kötelező legkisebb munkabér szintjét 2026-ig fokozatosan, ámde folyamatosan növelnék, melynek összege akkorra elérné a 8956 hrivnyát. Fontos azonban megjegyezni, hogy a 2025-ös és a 2026-os mutatókat a pénzügyminisztérium még nem hagyta jóvá, így ezek az összegek a jövőben módosulhatnak.
Jó hír, gondoljuk, ám felmerül a kérdés, mi lehet ennek az oka? Talán javult az életszínvonal, esetleg több pénze lett az államnak? Akik így gondolják, messze járnak a helyes választól. A tisztviselők ugyanis úgy vélik, azért elengedhetetlen az emelés, mert különben a háború végét követően a lakosság családostul külföldre indul pénzt keresni.
Valós lehet a félelmük, ugyanis korábbi felmérésekből kiderült, hogy egy év alatt megduplázódott azoknak az áttelepülteknek a száma, akik végleg lemondtak a visszatérésről. A háború kezdete óta az ország lakosságának 18 százaléka változtatta meg lakhelyét. A szociológusok értékelése szerint azonban azok aránya, akik nem akarnak visszatérni szülőföldjükre, folyamatosan nő. Számuk 2022 nyarához képest megduplázódott. És itt még nincs szó azokról, akiknek nem volt módjuk vagy szándékuk elhagyni az országot, ám békeidőben szívesen megtennék azt.
A szomszédos országok azonban e tekintetben Ukrajna malmára hajtják a vizet, ugyanis Csehország és Lengyelország is az ukrán menekültek hazautaztatását „ösztönzi”. Előbbi speciális programot dolgozott ki az országban élő ukrajnai menekültek önkéntes visszatérésének támogatására, a cseh kormány még az utazási és a szállítási költségeket is magára vállalná. Lengyelország ennél valamivel drasztikusabb jelzést adott: bezárták a legnagyobb, ukrán menekülteket befogadó központot, ugyanis, mint mondták, nagyon csekély az Ukrajnából a térségbe érkező menekültek száma.
A pénzügyminisztérium tehát sejthet valamit, hiszen remek időzítést választott a lakosság terheinek csökkentését célzó döntések meghozatalára. Az ilyen jellegű módosítások örömmel töltik el a lelkileg megfáradt, anyagi nehézségekkel küzdő, dolgozó embert, hiszen az a pár száz hrivnya sokaknak életmentő lehet, már csak az áramdíjemelést és a folyton dráguló élelmiszereket tekintve is. Még az is eszembe jutott, hogy így próbálják mérsékelni a lakosság elégedetlenségét, talán ezzel a lépéssel hívogatnák haza a külföldre költözött állampolgárokat. Ám elég lesz ehhez annyi? Fel vagyunk minderre készülve?
Hiszen – Mark Twain szavaival élve – „a rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik”.
