Hosszú várakozás után a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban újra premierre került sor: Brian Friel Pogánytánc (Tánc Lughnasa idején) című előadását mutatták be, amely öt nő, egy még nem férfi, egy majdnem férfi és egy már nem férfi táncáról szól. Michael Mundy kisfiúként egy Donegal megyei kis ír falu melletti tanyán él édesanyjával és annak négy lánytestvérével. Ő narrátorként vezet időn és téren át a darabban. A misszionárius pap, Jack nagybácsi éppen hazatér Afrikából, de nem a családot összekovácsolni, hanem maláriásan és amnéziásan meghalni. Időnként felbukkan a fiú édesapja, Gerry, csak hogy elmondja: Franco diktatúrája ellen megy harcolni Spanyolországba. Ezért a ház megint elkomorul, amíg nem történik valami, ami visszavonhatatlanul eltépi összetartozásuk szálait… A történet középpontjában egy – a modernitás idejét valamiként túlélő, még mindig funkcionáló – rádió áll, amely olykor őrült táncra készteti az öt nőt. Brian Friel az emberi természetről fest sokszínű képet egy családi drámán keresztül. A dráma férfinélkülisége pedig sok ponton cseng most egybe a kárpátaljai nőléttel.
Hegedűs Csilla
– Egy premier mindig nagy ünnep egy színház életében, de olyan körülmények között, amiben most dolgozunk, meggyőződésem, hogy kiemelten fontos, hogy a színház ismét egy teljesen új, önálló műsorral tudott jelentkezni a kárpátaljai magyar közösség számára. Nagy öröm számunkra, hogy az érdeklődés a közönség felől is megvan, az előadás teltházas volt – hangsúlyozta Sin Edina.
– Miért esett éppen erre a darabra a választás?
– Mert ez az előadás reflektál arra a helyzetre, amelyben jelenleg nemcsak Kárpátalján, hanem egész Ukrajnában a nők élnek, a mindennapokat megpróbálják túlélni. A gyengébbik nem szerepvállalásáról, a hiányról, amelyet a férfiak vagy a fronton töltött ideje, vagy a külföldi munkavállalás okozott az életükben. Ezt a hiányt próbáljuk megjeleníteni a színpadon is. Mi bízunk benne, hogy nagyon sok nézőt megérint a darab, és azáltal, hogy a színpadon is láthatják, hogy mások is voltak hasonló helyzetben, hasonló nehézségeket éltek át, erőt is tudnak meríteni. És abból is erőt meríthetünk mindannyian, hogy hála Istennek sokan maradtunk még itt, és nemcsak maradtunk, hanem magas színvonalon, kulturált körülmények között kulturális programokat élvezve tudjuk az életünket még így is tölteni – tette hozzá a beregszászi színház igazgatója.
Gyevi Bíró Eszter nem először rendez a beregszászi színházban, így már bátran állíthatjuk, hogy visszatérő „vendég”. A Pogánytáncot is ő rendezte, s mint mondta, egy igazi ír, ikonikus drámáról van szó, amely pillanatokon belül elnyerte Írországban a legjobb dráma díját. – Nagyszerű, hogy a darabnak van valami csodás egyezése az általunk szeretett és tisztelt Csehov Három nővérével, ami ugyanazt a fajta elvágyódást, vágyakozást, illetve annak a meg nem valósulását érzékelteti. Többféle okból kifolyólag azt a rendszert találtuk ki az előadásban, hogy egy kicsit felerősítve a férfi nélküli világot, a fiúkat képi bejátszással jelenítjük meg. Michael, a fiatal férfi, a narrátor: Séra Dániel és Ivaskovics Olivér. Gerry, a kora harmincas férfi, Michael apja, Ferenci Attila. Jack, a kora ötvenes férfi, volt misszionárius pap, a nők nagybátyja, Ivaskovics Viktor.
– A képbejátszás megnehezítette a próbafolyamatot, magát az előadást? – kérdeztük a rendezőt.
– A színészekkel való alkotói, közösségi létezés része az én munkámnak, és ez egyszerre nehézség is, meg csoda is, amiről soha nem mondanék le. Most se mondtam le, hiszen a lányokkal az újra egymásra találásunk a próbák során megtörtént. A párbeszédek, a videók, az élőszereplő a videóra való rábeszélés stb., természetesen megnehezítették a szervezési, rendezési szakaszt, de én ebben a felállásban is szerettem dolgozni. Ezt inkább megoldandó feladatnak fogtam fel, nem pedig problémának. A nők természetesen élőben jelennek meg. A testvérek születési sorrendben: Kate, a legidősebb, tanító, ő tartja el a családot, Vass Magdolna; Maggie, a második, ő vezeti a háztartást, Orosz Melinda; Agnes, a harmadik, bedolgozó kötő, Rose védelmezője, Orosz Ibolya. Rose, a negyedik, bedolgozó kötő, kórosan gyermeteg, valószínűleg mentális zavara van, Gál Natália. Chris, a legfiatalabb, Michael anyja, Mónus Dóra.
Az előadás a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházzal és a Déryné Programmal koprodukcióban készült. Mint azt Gyevi Bíró Eszter elárulta, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházban közönségtalálkozóval egybekötött előadás lesz, ahol a férfiszínészek elmondhatják, hogyan élték meg, hogyan látják ezt a fajta szereplést.
– Milyen korosztálynak ajánlják a darabot?
– Középiskolásoknak és felnőtteknek szánt előadás a Pogánytánc. Azért középiskolásoknak, mert a család szerepe jelentősen átértékelődik, és az összefogás, a testvérség kérdése kiemelkedő. A felnőtteknek pedig azért, mert a darabban fellelhető fájdalmakat csak felnőtt tapasztalatokkal együtt lehet igazán, erőteljesen átélni, mint ahogy az örömöket is, ugyanis igyekeztünk a humorát is megtalálni ennek a történetnek.
A Pogánytáncot október folyamán többször is műsorra tűzik, és a következő évadban is végig műsoron tartják. Beregszászon kívül Kárpátalja nagyobb városaiban, Ungvártól a Felső-Tisza-vidékig lesz megtekinthető az előadás. Október 3-9. között pedig a Beregszászi Színház fennállásának 30. évfordulója alkalmából szervezett fesztiválra kerül sor, melynek keretében magyarországi és erdélyi művészek lépnek majd fel a teátrumban. Többek mellett a Marosvásárhelyi Spektrum Színház, a Kaszás Attila Színház, a Mariupoli Színház és számos művész. Emellett a gyerekeknek is igyekeznek kedvezni, hiszen a délelőtti órákban szinte mindegyik napon meseelőadásokat láthatnak a legkisebb színházjárók. A következő héten tehát a Vérke-parti város igazi kultúrközponttá válik, a szervezők mindenkit nagy-nagy szeretettel várnak a fantasztikus előadásokra, az egyéb szórakoztató rendezvényekre.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
