Augusztus elsejével új dékánja lett a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának. A kárpátaljai származású, érdligeti lelkipásztorral, egyetemi docenssel, Literáty Zoltánnal terveiről és a leendő kihívásokról beszélgettünk.
Dobán Vivien
– Sokan nem tudják, hogy ön kárpátaljai származású. Én is csupán egy véletlen folytán szereztem erről tudomást. Hogyan vezetett útja Magyarországra?
– Ungváron születtem, Gálocsban nevelkedtem. 1992-ben kerültem a Csengeri Ady Endre Református Középiskolába egy úgynevezett „kárpátaljai osztályba”.
– Az egész családja kiköltözött? Hogyan döntött az anyaországon maradás mellett?
– A családom otthon maradt. 1996-ban érettségiztem. Ezt követően Budapestre kerültem a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára, lelkész szakra. Akkor még ötéves volt a képzés, így 2001-ben diplomáztam. Ezután két évet töltöttem ösztöndíjasként az Egyesült Királyságban és Hollandiában. Majd megházasodtam. Amikor hazajöttem, jeleztem Horkay László akkori püspök úrnak, hogy doktori tanulmányaimat szeretném Budapesten elkezdeni és elvégezni. Ő támogatott, bár kifejezte sajnálatát, hogy nem térek haza. A fiával jártam Csengerben gimnáziumba, akivel jó barátok vagyunk azóta is, azaz püspök úr viszonylag közelebbről ismert engem. A tanítást a doktori tanulmányokkal párhuzamosan kezdtem el.
– Visszakanyarodva Kárpátaljára. Hogyan érintette a háború? Élnek még itt hozzátartozói?
– Van néhány rokonom Ungvár környékén. Mindegyiknek saját története van a háború kitörése kapcsán. A nagynéném 2022. február 22-én hunyt el. Február 24-én kora hajnalban beültünk a gyerekeimmel a kocsiba, hogy időben hazaérjünk a temetésre. Annyira korán volt még, hogy a híradásokból nem szembesültünk a háború hírével. Az átkelésnél azonban megkérdezte a határőr, hogy biztosan át akarunk-e menni, mert lövik Ukrajnát. Így végül visszafordultunk. Sajnos azóta sem jutottam haza. Négy gyerekem van, így nem tudok jó döntést hozni abban a kérdésben, hogy ha hazamennék, mi történne. Így az otthon maradtak jönnek el néha, ha tudnak, illetve interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot.
– Hogyan fogadta a felkérést a dékáni posztra?
– Hívő emberként Isten vezetését kérem és élvezem is, ezért imádkozom. Váratlanul ért. Lényegében az, hogy 20 éve egyszerre vagyok lelkipásztor és tanítok a karon, elegendő garanciát nyújtott az egyházkormányzatnak arra, hogy a lelkészképzés alattam közelebb került a gyülekezetek valóságához.
– Az Érdligeti Református Egyházközség lelkipásztora, emellett tanár és dékán a Hittudományi Karon. Hogyan lehet ennyi helyen teljesíteni egyszerre?
– A feleségem is lelkipásztor, tehát ő is kiveszi részét a szolgálatból. A gyülekezetünkbe most érkezett egy fiatal lelkipásztor házaspár, ők is segíteni fognak. Ugyan ők még gyakornokok, de megbízhatóak és jól terhelhetők.
– Milyen célokkal vág neki az új tanévnek? Mi szerepel a rövid távú tervei közt?
– Tiszta, nyílt kommunikáció, szabadság, felszabadultság a munkahelyi kapcsolatokban. A lelki közösségnek, összetartozásnak a megerősítése – ezek a legfőbb céljaim. Azt gondolom, hogy a feltételek adottak és bízom benne, hogy a kollégák is partnerek lesznek ebben.
– Hosszú távú célok?
– Amint említettem, el kívánom érni, hogy a lelkészképzés az egyetemi képzésből minél inkább a gyülekezeti valósághoz közeledjen. Ugyanis, a karunkon diplomát szerzők 80-90 százaléka lelkipásztor lesz. Szeretnénk segíteni őket, hogy minél inkább érezzék, lássák, tudják, hova érkeznek az egyetem után. Ismerjék, mi is a gyülekezet, mit kell ott tenni, kik várják őket.
– A református lelkészképzés az egész Kárpát-medencében megújulás előtt áll. Ennek lehet hatása a kárpátaljai gyülekezetekre is?
– Mivel a kárpátaljai diákok Magyarországon tanulnak, ezért nyilván lesz. Ha itt változik a képzésük, annak ott is lesz hatása. Hogy ez a kárpátaljai gyülekezeti életet mennyiben tudja gazdagítani, színesíteni, azt még nem tudom eldönteni. De a hatás nem lesz megkerülhető.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
