A Dorina pékség számos ugocsai települést lát el ropogós kenyérrel, friss pékáruval.
Több mint másfél évtizede, 2007-ben Berezovszkiék gondoltak egy nagyot, és pékséget nyitottak Tiszapéterfalván. A kezdeti nehézségek közepette folyamatosan küzdöttek a fennmaradásért, a sikereket kudarcok, az akadályokat felemelkedések követték. A Dorina pékség a tulajdonos, Berezovszki Klára unokájáról kapta a nevét. Ottjártunkkor a helyiséget belengte a friss kenyér illata, a ropogós finomság és a szemet gyönyörködtető pékáruk látványa megfelelő hangulatot teremtett e vállalkozás bemutatásához.
Bujdosó Ivett (Tiszapéterfalva)
Berezovszki Klára korábban a helyi téglagyárban dolgozott, ám a kolhoz felbomlását, az épület tulajdonjogának szétosztását követően arra a döntésre jutottak, hogy megveszik a helyet.
– Egy magyarországi idős család felajánlása révén lett kemencénk, ők osztották meg velünk a kenyér receptjét is. Ahhoz azonban, hogy megfelelően üzemeljen a pékség, még számos fejlesztésre, befektetésre volt szükség. Fokozatosan haladtunk az úton, először egy autót vettünk, amivel a környék üzleteibe szállítottuk a termékeinket. Sokáig minden bevételünket visszaforgattuk a pékség üzemeltetésébe, hiszen csak így tudtunk megmaradni és fejlődni. Később az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ Jótékonysági Alapítvány vállalkozásfejlesztési pályázatán nyertünk egy nagyobb összeget, ami óriási löketet adott a pékségnek – avatott be a kezdetekbe a tulajdonos. – Sikerült modern kemencét vásárolnunk, ami azóta is remekül szolgál.
Az utóbbi években történt globális események a pékség fennmaradását is veszélyeztették. Berezovszkiék azonban nem adták fel, hiszen, mint mondták, életük munkájának megőrzéséért érdemes küzdeni.
– Az első években négyen vittük a hátunkon a terheket. Később a csapat 20 főre duzzadt, akkoriban megállás nélkül, folyamatosan zajlott a sütés.
A szárnyalásunkat a koronavírus-járvány törte meg, abban az időben a bezárás szélére kerültünk. Ezt a sikertelen időszakot megtetőzte a háború, ami szintén nem volt jó hatással a dolgozók létszámára.
Jelenleg két műszakban, napi nyolc órában tíz fővel üzemeltetjük a pékséget. Büszkeséggel tölt el, hogy az itt dolgozók nagy része a kezdetek óta velünk van – fejtette ki Klára. – Örülök, hogy így is tudjuk folytatni, hiszen szemmel láthatóan nemcsak mi lettünk kevesebben, a környező települések lakossága is megfogyatkozott. Így sajnos ez a termékmennyiség is elég, a kereslet ugyanis ezzel párhuzamosan lényegesen megcsappant.
A pékségben nemcsak ropogós kenyeret, hanem különböző ínycsiklandozó finomságot, mutatós pékárut is sütnek.
– A fő tevékenységünk az egy kilogrammos, úgynevezett magyar kenyér,
az említett recept alapján ebből hétköznaponként körülbelül 1000 darabot készítünk. Hétvégén ez a szám 1500-ra, ünnepek alkalmával pedig akár 2000-re is megemelkedik.
Emellett nemrég egy újítást is kipróbáltunk, saját recept alapján készülő, könnyebb szerkezetű, gyorskelesztésű kenyérrel igyekszünk kedveskedni a vásárlóknak. Mákos, túrós, lekváros és sajtos ízesítésű pékárukat is kínálunk, a helyiek nagyon szeretik, a frissen készült finomságokért sokan még esténként eljönnek a pékségbe. Emellett Tiszapéterfalva több üzletébe, illetve Tivadarfalvára, Forgolányba, Batárra és Nevetlenfaluba is szállítunk – mondta. – A hozzávalókat Husztról szerezzük be, az ottani beszállítóinkkal már 16 éve dolgozunk együtt.
Berezovszki Klára elmondta, a megpróbáltatások ellenére kitartanak, igyekeznek értéket képviselni.
– Visszatekintve az elmúlt másfél évtizedre, talán a kezdet volt a legnehezebb. Akkoriban minden új volt nekünk, sok fortélyt nem ismertünk, ám idővel belejöttünk. Kialakultak a saját szokásaink, remek kollektíva állt össze, melynek tagjai kérés vagy parancsolás nélkül is tudják a dolgukat. Mindenki szívvel-lélekkel végzi a munkáját, hiszen olyan kenyeret szeretnénk letenni vásárlóink asztalára, amely hosszú évek óta garantálja a megszokott ízt, és kóstolóiban az otthon melegét idézi fel – fogalmazott a pékség tulajdonosa.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.