Pontos, megbízható, életvidám. Jól érzi magát a bőrében, tanítás nélkül nehezen tudná elképzelni az életét. Könnyen a szívére veszi a dolgokat, ám igyekszik mások előtt elrejteni az érzéseit. Nem szereti a képmutatást, a halogatást. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Bodnár Beáta, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumának német nyelvtanára
Simon Rita
– Miért választotta a tanári szakmát?
– Emlékszem, már gyerekkoromban is ezt játszottuk a szomszéd lányokkal. Mindig én voltam a tanár néni. A Nagyberegi Református Líceum végzőseként, a felvételi előtt, nagyon sokat gondolkodtam, hogy a jogi kart válasszam-e Budapesten vagy a filológiát Ungváron. Végül az utóbbinál maradtam német nyelv és irodalom szakon.
– Miért pont a német nyelv, ráadásul ukránul?
– Eleinte nagyon nehezen ment az ukrán nyelv, de a szüleim már kicsi koromtól kezdve beírattak különórákra. Mikorra a felsőoktatásba kerültem, addigra már elég magabiztos nyelvtudással rendelkeztem, így nem volt problémám a tanulással. Az iskolában mi nem tanultunk angolt, csak németet, nekem pedig nagyon megtetszett, ezért úgy döntöttem, jobban elmélyülök benne. 2012-ben szereztem diplomát ezen a szakon.
– A következő évben munkába állt.
– Szülővárosomban a Beregszászi 1. Számú Középiskolában tanítottam 8 évig. Németet, aztán magyart, mint idegen nyelvet oktattam. Tavaly váltottam, és átmentem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumába. Nagyon szeretem a diákjaimat, örömömet lelem a tanításban. Habár nem egyszerű a német nyelv, és sokan második idegen nyelvként tanulják, nagyon ügyesen haladnak, és olyan jó érzés látni, hogy fejlődnek.
– Milyen más szakmát próbálna ki?
– Nem gondolkodtam még ezen. Most úgy érzem, tanítani szeretnék a jövőben is.
– Szigorú?
– Igen. Szeretem a rendet, de ettől függetlenül könnyen megtalálom a fiatalokkal a közös hangot, szívesen beszélgetek velük az órákon kívül is.
– Mivel töltődik fel?
– Nagyon szeretek utazni, közel tíz országban jártam már. Törökország és Olaszország a kedvencem. Az idén voltam a Kanári-szigeteken is. Először láttam az óceánt, óriási élmény volt. A bakancslistámon szerepel még Japán. Ezenkívül szabadidőmben imádok sütni. Megnyugtat, igazán feltölt. A specialitásom a répatorta. Jó új recepteket keresgélni, és valamilyen finom süteményt készíteni. A végeredményt gyakran közzéteszem az interneten, ami iránt mindig nagy az érdeklődés. Örömmel osztom meg másokkal is az elkészítési módot. Tudom, még sokat kell fejlődnöm, éppen ezért még valamilyen cukrász tanfolyamot is szeretnék elvégezni. Aztán sose tudni, talán később lesz egy saját cukrászdám vagy kávézóm.
– Hogy áll a divattal?
– Szeretek öltözködni és vásárolni. Anyukámmal szoktuk járni az üzleteket, Munkácson vannak a kedvenc boltjaink. Fontos a véleménye, ezért jó kis anya-lánya programnak számít a közös vásárlás.
– Sport?
– Edzőterembe járok.
– Kritikus magával szemben?
– Igen, nagyon is. Maximalista vagyok, törekszem arra, hogy jobb legyek.
– Kedvenc mondás?
– Ember tervez, Isten végez. Hiszem, az embernek vannak céljai, tervei, de hogy abból mi valósul meg, az nem csak rajtunk áll.
– Nem szól szám, nem fáj fejem – egyetért?
– Társaságban csendesebb szoktam lenni, de nincs gondom az ismerkedéssel, könnyen oldódom.
– Sok barátja van?
Nem mondanám, viszont mindig akad kivel meginni egy kávét, beszélgetni egy jót.
– Milyen emberi tulajdonságok dühítik fel?
– Mivel én elég pontos vagyok, ezért nagyon zavar, ha valaki pontatlan. A hazug emberek is taszítanak.
– Mivel lehet felvidítani?
– Egy kedves üzenettel, más apróságokkal.
– Szereti a meglepetéseket?
– Nem vagyok spontán típus, szeretek mindent eltervezni. Ebből kifolyólag egy váratlan meglepetésnek nem biztos, hogy örülnék. A kellemes, kedves figyelmességet értékelem, de jobb, ha tudok róla.
– A napjait is előre megtervezi?
– Igen, még a hétvégéimet is. Általában felírom a teendőimet a kis noteszembe, és a nap végén ellenőrzöm a pipákat. Ha nincs minden feladat elvégezve, akkor igyekszem megcsinálni azt, amit még lehet.
– Miben változott az elmúlt 5 év alatt?
– Úgy gondolom, az ember folyamatosan változik. Magamon is észreveszem a formálódást. Türelmesebb lettem, a háború óta pedig teljesen átértékeltem a dolgokat. Több időt töltök a családommal, a szeretteimmel.
– Nem gondolkodott azon, hogy külföldre költözzön?
– Több munkalehetőséget is felajánlottak, de egyelőre nem tervezem elhagyni a szülőföldemet. Fiatalként nem nehéz váltani, főleg egy diplomával a kezemben, de ez meg sem fordult a fejemben. Szeretem Kárpátalját.
– Mi az, amit kevesen tudnak Önről?
– Kicsi koromban ökölvívó akartam lenni, de nagyon hamar meggondoltam magam (nevet – a szerk.). Ma már csak az érdeklődés maradt, s ha a focit nem is, de ezt a sportot szívesen megnézem a televízióban.
– Képes nemet mondani?
– Persze. Szerintem ezt mindenkinek meg kell tanulnia. Mindenkinek tiszteletben kell tartania a saját és mások határait.
– Mi az álma?
– Szeretnék majd egy szép családot, gyerekeket. Ez az, ami igazán boldoggá tenne.
