Mottó: ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
(József Attila: Kertész leszek)
Egy újsághír szerint nem kell aggódni a gázszámlák miatt… Enyhe októberünk lesz.
Kész. Probléma megoldva.
Igaz, az előrejelzés csak egy hónapra vonatkozik, de kis lépésekkel lehet igazán messzire jutni. S az sem várható el, hogy minden gondunkat az időjárás oldja meg.
Egy másik világgá röpített hír mellett a fentebbi eltörpül, tartalma – mondhatni – elveszti hírértékét.
Egy új szuperkontinens kialakulása 250 millió éven belül eltörölheti az embert és minden más, még élő emlőst a Földről – írja a kutatók várakozásaira hivatkozva a CNN. Az erről szóló megállapításokat a Nature Geoscience című folyóiratban megjelent tanulmányban tették közzé.
A tudományos munkát jegyző kutatók feltételezése szerint az újonnan keletkezett szuperkontinens „gyakorlatilag hármas csapást hozna létre, amely magában foglalná a kontinentális hatást, a forróbb napot és a légkörben lévő több szén-dioxidot. A 40-50 Celsius-fok közötti hőmérséklet és a még nagyobb napi szélsőségek, a magas páratartalommal súlyosbítva végül megpecsételnék a sorsunkat.”
„Az emberek – sok más fajjal együtt – elpusztulnának, mivel képtelenek lennének ezt a hőt izzadsággal leadni, hűtve ezzel a testüket” – tette hozzá Alexander Farnsworth, a Bristoli Egyetem vezető kutatója, a tanulmány vezető szerzője.
Megértem, az adott helyzetben, itt és most, aligha az emberiségre az ésszel felfoghatatlan távoli jövőben leselkedő kataklizma foglalkoztatja a realitás szilárd talaján állókat. De annyit nem árt tudatosítanunk, hogy leginkább a tudományos fantasztikum világába helyezhető, oda illő történések a jelenben gyökereznek, s már csak azért is hasznos lenne elgondolkodni, számba venni a lehetséges megoldásokat, mert közben esetleg rájöhetünk arra, mit tehetünk a ma hibáinak elkerülése érdekében.
Manapság a jövőkutatás már önálló tudományággá fejlődött, miért ne használhatnánk a jelen jobb megértése érdekében is. Hiszen az emberiség történelmét is azért kell a lehető legpontosabban feltárnunk, hogy felismerjük az ok okozati összefüggéseket, mert így legalább esély adódhat a hibák elkerülésére.
