„Szeretnék valami értékeset, maradandót alkotni.”

Alázatos, szorgalmas és megbízható. Svingola Genovéva nem szeret szerepelni, inkább a háttérben teszi a dolgát, rendkívül precízen és lelkiismeretesen. A 23 éves gáti fiatal társadalmi szerepvállalása példaértékű, jelenleg a Kárpátaljai KultúrKaraván és Kárpátaljai Baptista Jótékonysági Alapítvány munkatársaként dolgozik.

Varga Brigitta

– Mesélj magadról!

– A Gáti Kovács Vilmos Középiskolában kezdtem el tanulmányaimat, majd a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban érettségiztem. Ezután a Debreceni Egyetem kulturális közösségszervezés szakára felvételiztem és elvégeztem az alapképzést. Tanulmányaimat szeretném folytatni, jövőre ugyanezen a szakon akarom befejezni a mesterképzést.

– A Kárpátaljai KultúrKaraván munkatársa vagy.

– Második évfolyamos voltam, mikor az egyetemen egy konferencia során a vezetőtanárom bemutatott Kudlotyák Krisztinának, a Kárpátaljai KultúrKaraván vezetőjének, ugyanis a szakdolgozatom témája kapcsolódott ahhoz, amivel Krisztina foglalkozik. Az együttműködés vele már akkor is gyümölcsöző volt, majd mikor befejeztem az egyetemet, felkeresett és megkérdezte, lenne-e kedvem vele dolgozni. Igent mondtam, és már két éve gazdagítom a csapatukat. A szervezeten belül a feladataim közé tartozik a programszervezés, az előadókkal való kapcsolattartás, utaztatásuk és elszállásolásuk megszervezése, illetve a plakátok és szórólapok készítése.

– Emellett a Kárpátaljai Baptista Jótékonysági Alapítványnál is dolgozol.

– A felvételi nem sikerült elsőre, így egy évre munkába álltam a gáti iskolában, mint titkárnő. Titkon mindig vágytam arra, hogy irodai munkakörben is kipróbáljam magam. Nagyon szerettem ott dolgozni. Hasonló munkát kerestem most is, így kerültem idén februárban az alapítványhoz. Igaz, itt egészen más és összetettebb feladatokat kell ellátnom, de nagyon élvezem. Amolyan mindenes vagyok itt. Gyakran érkeznek hozzánk Amerikából önkéntes orvoscsoportok. Céljuk, hogy munkájukkal megkönnyítsék a Kárpátalján élő emberek helyzetét, általános egészségügyi és szűrővizsgálatokkal járuljanak hozzá az ő életminőségük javulásához. Az orvosi vizsgálatra érkező páciensek, egy gyors regisztráció után, általános állapotfelmérésen vesznek részt, ezt követően pedig panaszaik alapján szakorvosokhoz irányítják őket. A vizsgálatokon túl a betegeket gyógyszerekkel és vitaminokkal is ellátják az önkéntes szakemberek. Az én feladatom, hogy angol, ukrán és magyar nyelvtudásommal segítsem az orvosok és a páciensek közötti kommunikációt. Ez számomra rendkívül izgalmas, számtalan emberrel volt alkalmam megismerkedni, nagyon sok barátot szereztem. Azonban számos nehéz helyzetű emberrel találkozunk. Ezt gyakran a nap végén átbeszéljük, segítünk egymásnak feldolgozni a történteket. Búslakodásra nincs időnk, hiszen rengetegen keresnek fel bennünket, mindig jön egy új beteg. Amikor azt látjuk, hogy lelki segítségnyújtásra is szükségük van, meghallgatjuk őket, velük imádkozunk. Amikor épp nincsenek kivizsgálások, akkor az irodában vagyok, adminisztratív feladatokat látok el.

– Könnyen összeegyeztethető a kettő?

– A Kárpátaljai KultúrKaravánnál akkor fontos a személyes jelenlét, amikor rendezvény van, a feladatok jelentős része online és telefonos beszélgetés révén is elvégezhető. Szerencsére rugalmas mindkét főnököm és én is próbálom úgy rendszerezni a teendőimet, hogy mindenkinek jó legyen, nekem is és azoknak is, akikkel dolgozom.

– Mindig is vonzott a közösségszervezés?

– Tinédzserként mindig arról álmodoztam, hogy külföldön fogok élni. Az érettségi után itthon töltött egy év azonban sokat formált az elképzeléseimen. Megszerettem az itthonlétet és elhatároztam, hogy olyan szakon folytatom majd a tanulást, amit itt, Kárpátalján is tudok hasznosítani és amivel a helyi közösséget segítem. Már az iskolában is fontos volt számomra, hogy valami olyannal tudjam elfoglalni magam, ami a környezetemben lévőknek is hasznos. Mindenből kivettem a részem, és mások is szívesen bíztak rám nagy felelősséggel járó feladatokat.

– Amennyiben akad egy kis szabadidőd, azt mivel töltöd?

– Legtöbbször a családommal és a barátaimmal. Mikor túl sok minden történik velem egy nap alatt, a családomtól és a barátoktól kapott energia feltölt, nincs szükségem pihenésre. Amikor viszont egyhangúan telik a nap, akkor vágyom arra, hogy munka után valami mást csináljak. Hobbimnak inkább a kulturkaravánt mondanám, a plakátok és szórólapok készítését kifejezetten szeretem.

– További tervek?

– Mostanában azért is hálás vagyok, hogy hétről hétre, hónapról hónapra minden rendben megy. Itthon tervezem a jövőmet, saját vállalkozást szeretnék nyitni és a helyi közösség hasznára válni. Szeretnék valami értékeset, maradandót alkotni.