Évadnyitó szüreti rendezvény a Nagyberegi Tájházban ● Kárpáti Igaz Szó

Szüreti mulatsággal indította a Pro Cultura Subcarpathica a Nagyberegi Tájház őszi programsorozatát. Különleges alkalom volt ez abból a szempontból is, hogy a tájház fennállásának tizedik évfordulóját méltatja.

Hegedűs Csilla

Mint azt Orosz Ildikó elmondta, annak idején a főiskola ajándékba kapta az épületet a tulajdonosok örököseitől.

– A főiskola, elfogadva ezt az ajándékot, a házat felújította, és átadta a Pro Cultura Subcarpathichának azzal a feltétellel, hogy az ingatlant élő tájházzá teszik. Így lett közösségformáló erő – hangsúlyozta a Pro Cultura Subcarpathicha elnöke.

Az egész napos rendezvény elején ügyes lábú fiatalok kedvcsináló tánccal kedveskedtek a vendégeknek, akik között ott volt Papp Ferenc, az ungvári főkonzulátus konzulja, Géczi Tihamér, a helyi középiskola igazgatója.

– Nagyszerű, hogy ilyen sok fiatal jött el, akik kitáncolják a füvet az udvarról. Régen ugyanis átoknak minősült, ha valakinek azt mondták, hogy a fű nője be az udvarodat, ami azt jelentette, hogy senki ne nyissa az illetőre a kapuját, ne legyenek barátai, rokonai. Nos, itt most sokan vannak, akik tesz azért, hogy a több mint százéves ház füves udvara visszanyerje régi állapotát. Azt kívánom a szervezetnek és a helyi fiatalságnak, hogy egyre több olyan alkalom legyen, ahol széttáncolják a füvet az udvarról – fogalmazott Orosz Ildikó.

Jusztin Miklós, a beregszászi külképviselet konzulja köszöntjében kifejtette, több nemzetiség egymás mellett élése, az eltérő kultúrák találkozása, egymás hagyományainak tiszteletben tartása toleranciaerősítő tényezők, melyek nagyon fontosak egy olyan többnyelvű közösségben, mint Kárpátalja.

– A magyar kultúra nem jelent kevesebbet, mint ezeréves Kárpát-medencei múltunkat, nyelvünket, irodalmunkat, népdalkincsünket, zenénket, meséinket, hagyományainkat és hitünket. Feladatunk és kötelességünk a magyar kultúra megőrzése, ápolása és átörökítése. Ezek egyike a szüret, s az azt követő mulatság, tehát a szüret mindig is a társadalmi élet része volt. Messzi földről eljöttek a rokonok, barátok és ismerősök, hogy együtt ünnepeljék a termést – jegyezte meg a diplomata.

A nagyszerű alkalmon a gyerekek számos érdekes programon vehettek részt, „a szőlőt „kitaposták”, a kukoricát „lefejtették”. Emellett kézműves foglalkozás is volt, s a fiatalok szabadon használhatták a népi játékokat.

Forrás:
KISZó/Fotók:Hegedűs Csilla

Post Author: KISZó