A tíz éves a Nagyberegi Tájház ünnepségsorozat keretében Örökségünk címmel szőtteskiállítással is készültek a szervezők.
Hegedűs Csilla
– Úgy gondoltuk, a települést is bekapcsoljuk a rendezvénysorozatba azzal, hogy a helyiektől gyűjtjük össze a kiállítás anyagát. A csodálatos munkákat a készítés technikája szerint igyekeztünk tematizálni, így külön láthatóak a keresztszemes hímzések, a szedett mintával készült textíliák, illetve a „kalotás” hímzések. Emellett az időrendre is odafigyeltünk, az 1900-as évek elején készült textíliákkal indultunk, aztán jöttek az ’50-es, ’60-as, ’70-es évek, a ’80-as évek, amikor már megjelentek az új készítésű szőttesek, s nemcsak a piros-kék dominál, hanem a sárga, zöld, barna – magyarázta Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programszervezője.
A megnyitón Orosz Ildikó kifejtette: Nagyberegen soha nem hagytak fel a hímzéssel, szövéssel.
– A szövés folyamatos foglalkozás volt, aminek több oka is van. Egyrészt a hagyományőrzés, hisz régen minden lánynak el kellett készítenie a saját kelengyéjét, ami szőttes kendőkből és párnákból állt. Másrészt a népi kultúra gyűjtése is fontos szempont volt. Beregen a népi szőttesek gyűjtése már a ’60-70-es években elkezdődött. A szövés technikáit pedig mind a mai napig oktatják a helyi iskolában heti hat órában. Az első oktató Prófusz Mariann volt, aki fel is dolgozta, tematizálta a mintákat – fogalmazott a Pro Cultura Subcarpathicha elnöke.
Amíg a vendégek gyönyörködtek a kiállított textíliákban, Markó Veronika népi citerán játszott, és szüreti dalokat énekelt.
Mint megírtuk, szüreti mulatsággal indította a Pro Cultura Subcarpathica a Nagyberegi Tájház őszi programsorozatát.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
