Nem készült lelkésznek, mégis legjobb döntésének tartja, hogy e hivatást választotta. Szeret új dolgokba belefogni, közösségben lenni. Őszinte és hirtelen természete számos fejtörést okozott már neki. Nem szégyelli beismerni a hibáit, igyekszik mihamarabb rendezni a sérelmeket. Bántja az igazságtalanság, ami ellen hajlandó szót emelni. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Balázs Antal, a makkosjánosi, a beregardó és a kijevi református gyülekezet lelkipásztora
Bujdosó Ivett
– A lelkészi hivatást választotta.
– Nagyon különleges az az út, ahogy én a teológiára jutottam. Nem volt gyerekkori álmom, nem szerepelt a terveim között, hogy lelkész legyek. A beregszászi főiskolán tanultam könyvelő szakon. Végzősként tudatosult bennem, hogy nem ez lesz a szakmám, és más irányt kell választanom. Megtértem, átadtam az életemet Istennek. Mindig is nagyon szerettem beszélgetni emberekkel, ezért először lelkigondozói szakra szerettem volna jelentkezni. Ám amikor elmeséltem a tervemet lelkész barátaimnak, többen biztattak, kérdezzem meg az Istentől, mi az én utam. Több hetes imalánc kezdődött, közben pedig egyre közelített a jelentkezési határidő. Egyik este letérdeltem az ágyam mellé, és kértem Istent, adjon egyértelmű jelet, mert felemészt a bizonytalanság. Őszintén elmondtam neki, hogy nem szeretnék mindenáron lelkész lenni, ám az Ő útmutatására megteszem. Így aludtam el. Különleges és békés álmom volt, majd reggel úgy ébredtem fel, hogy lelkész leszek. 2017-ben a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szereztem diplomát, és jelenleg Beregardóban, Makkosjánosiban és Kijevben szolgálok református lelkészként.
– Milyen volt fiatalon a gyülekezet élére állni?
– Bevallom, nem volt könnyű. Előttem ezekben a gyülekezetekben közel 30 évig a nagytiszteletű v. Pocsai Vince szolgált. Ennyi idő alatt nagyon összenő a gyülekezet a lelkészével. Emlékszem, az elején mindenki azt várta, hogy ugyanolyan legyek, mint ő volt: úgy prédikáljak, temessek, sőt, még olyan gyorsasággal is menjek be a templomba.
– Gyerekként volt valamilyen álma?
– A foci gyerekkoromtól része az életemnek. Kamaszként játszottam csapatban is, ám el kellett döntsem, istentisztelet vagy meccs. Én Istent választottam. Tőle kaptam az elhívásomat a lelkészi szolgálatra, ezért nincs B-tervem.
– Meséljen a családjáról.
– A feleségemmel nemrég ünnepeltük a 4. házassági évfordulónkat. Sokáig kerestem őt, számos kudarc ért e téren, ám Isten ebben is segített. Számomra a feleségem a nekem alkotott segítő társ. Kislányunk, Zsófia e hónapban töltötte be a 2. életévét.
– Hogyan tud kikapcsolódni?
– A zene jót tesz nekem. Szeretek kirándulni, bár csak ritkán teszem. Régen többet voltam csendben Istennel. Nagyon jó volt elvonulni és beszélgetni vele, ezt szeretném visszahozni a napi rutinomba. Most leginkább a kislányom nevelése kapcsol ki. Benne sokszor látjuk Isten hatalmát és csodáját. Az ő hitre nevelése nagy kihívás, ám egyben nagy öröm is.
– Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében?
– A legfőbb hobbim a foci. Hetente összejövünk barátokkal, lelkészekkel, presbiterekkel, főiskolás tanárokkal és hallgatókkal. A szabadidőm többi részét a család tölti ki. A koronavírus-járvány alatt elkezdtem bútorokat készíteni, majd az autófóliázással is megismerkedtem. Szeretek új dolgokba belefogni, legutóbb például fatüzelésű medencefűtést építettem, amire büszke vagyok, ugyanis saját fejlesztés és jól működik. Következő tervem egy téglából készülő grill, barbecue és pizzasütő építése, amit remekül kihasználhatunk majd a barátokkal.
– A barátai számára ön lelkész vagy barát?
– Nagyon extrovertált személyiség vagyok. Szeretek közösségben lenni, könnyen barátkozom. Nem okoz gondot az ismerkedés sem, nagyon nyitott és őszinte vagyok. Ez erősség és egyben az egyik gyengeségem is. Sajnos az utóbbi években a baráti kapcsolataim egy része a távolság és a kevés egymásra fordított idő miatt leépült.
– Határozott?
– Határozott, mondhatni domináns vagyok. Sokan ezt nem szeretik. Önteltnek és fölényeskedőnek látnak, ám ezek csak külsőségek. Ezért kérem az Istent, adjon bölcsességet, mutassa a helyes irányt, hogy ne vezessem tévútra a rám bízottakat. Szívesen dolgozom csapatban, ám ha nem érzem a támogatást, inkább magam végzem el a feladatokat.
– Milyen helyzetben fogy el a türelme?
– Sajnos a türelmetlenség és a heves természet a két legnagyobb gyengeségem. Sokszor hirtelen vagyok, ám később megbánom, amit mondtam vagy ahogy reagáltam. Többször kellett már bocsánatot kérnem emiatt, de nem szégyellem beismerni, ha hibáztam, és igyekszem mindig rendezni a sérelmeket.
– Hogy áll a pontossággal, előre megtervezi a mindennapjait?
– Szeretek nyomás alatt dolgozni, így legtöbbször az utolsó pillanatra hagyom a teendőket. Sokkal hatékonyabban dolgozom, amikor érzem a határidő szorítását.
– Mi az, amit nehezen visel?
– Az igazságtalanság, és az, ha megkérdőjelezik a szavahihetőségemet. Nálam alap az őszinteség és a nyitottság. Amikor valaki kétségbe vonja a szavaimat, nem látom értelmét a beszélgetés folytatásának.
– Könnyen kiismeri az embereket?
– Igen, ezért is szerettem lelkigondozással foglalkozni. Ma már nem gyakorlom ezt, ugyanis rengeteg időmet felemészti az ügyintézés.
– Van, amit ember által megbocsáthatatlannak tart?
– Amint látom a szándékot a probléma rendezésére, kész vagyok elengedni a sérelmet.
– Kitartó?
– Csak azokban az esetekben, amiknek látom az értelmét. Előfordul azonban, hogy én nem észlelem a rációt, sőt, ellenállásba ütközöm, Isten mégis azt kéri, hogy maradjak kitartó. Az tényleg hitet és erőt próbáló.
– Rugalmas, könnyen alkalmazkodik a megváltozott helyzetekhez?
– Tipikus problémamegoldó személyiség vagyok. Mindenre hamar találok megoldást. Tudok alkalmazkodni, amennyiben a helyzet megkívánja, ám a meggyőződésemből nehezen engedek.
– Van, amit megbánt vagy másképp tenne az életében?
– Sok mindent elrontottam az életemben. Vallom, nem lennék az, aki most vagyok, ha nem tanultam volna a hibáimból. Amennyiben visszamehetnék az időben, kevesebb fájdalmat okoznék a szüleimnek a szavaimmal, és figyelmeztetnék pár régi barátot, hogy ne engedjék el Isten kezét.
– Vannak céljai?
– Az utóbbi fél évem elég viharosan telt, ezért a legfőbb célom most a béke. Békét akarok a szívemben, a gondolataimban és a gyülekezetben. A dicsőítés is egyre fontosabb az életemben, ezért szeretnék dicsőítő istentiszteleteket szervezni. Amennyiben Isten is úgy akarja, a család bővülésének is örülnénk.
