„Nem hiszem, hogy a kisebbségi kérdést belügynek kéne tekinteni, ha Ukrajna az Európai Unió része akar lenni, akkor az általános emberi jogi normákat be kell tartani, ennek része a kisebbségi jogok tiszteletben tartása” – mondta Heizer Antal a Kárpáti Igaz Szónak adott exkluzív interjújában. Magyarország kijevi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, aki korábban Szlovákiában, Kazahsztánban és Albániában is volt a magyar külképviselet vezetője, arról is beszélt, hogy lesz-e a közeljövőben Orbán Viktor–Volodimir Zelenszkij találkozó.
Szabó Sándor
– Magyarország az elsők között vette fel a diplomáciai kapcsolatot a függetlenné vált Ukrajnával, a kijevi vezetés pedig Budapesten nyitotta meg az első nagykövetségét. A jószomszédi és baráti kapcsolatokat az 1991 végén megkötött magyar–ukrán alapszerződés rögzítette, amely keretet biztosított a két ország közötti szoros együttműködésnek. Éveken át felhőtlen, mondhatni gyümölcsöző volt a két ország viszonya, ám az utóbbi közel egy évtized sokkal inkább a nehéz pillanatokról szólt. Milyen az iránya most a két ország kapcsolatának?
– Diplomataként mindig optimistának kell lenni. Hiszen a kiküldetés nem arról szól, hogy ma eljövünk egy delegációval, holnap hazamegyünk, hanem remélhetően 3-4 éven keresztül építjük a két ország kapcsolatát. Ezért ilyen távlatokban azt gondolom, a két ország kapcsolatrendszerének javulnia kell. Nem tudom elképzelni Magyarország területileg legnagyobb szomszédját úgy, hogy feszültségektől terhelt a kapcsolatunk.
– Magyar nagykövet olyan feszült helyzetben talán még nem érkezett Ukrajnába, mint Ön most. A két ország kapcsolatát a kárpátaljai magyar kisebbség helyzetével kapcsolatos vitákon túl a békepárti magyar álláspont és legújabban a gabonaimport-tilalom egyoldalú meghosszabbításának kérdése is terheli. Mindezek után milyen tervekkel, célokkal, elképzelésekkel foglalta el új állomáshelyét?
– 2006-tól Szlovákiában voltam nagykövet. Akkoriban rendkívül feszült volt a kétoldalú viszony. Emlékezhetünk a napokban elhunyt Sólyom László köztársasági elnök megállítására a komáromi hídon, aki Révkomáromban a közadakozásból létesített Szent István szobor avató ünnepségén vett volna részt egy ottani civil szervezet meghívására. Mire 2011-ben letelt a szolgálati időm, a helyzet javult. Mindig perspektívában gondolkodunk. Én úgy gondolom, hogy javulni fognak a kapcsolataink Ukrajnával, mi ezért a diplomácia eszközeivel teszünk. Nagyon remélem, hogy nagykövettársam is rövidesen Budapesten lesz és két lábon áll majd a diplomáciai kapcsolat, a kommunikációs csatornák működni fognak. A valós üzenetek eljutnak a megfelelő helyekre, és nem másodlagos forrásokból értesülnek a vezetőink egymás gondolatairól. Optimista vagyok, remélem, ez érvényesülni fog a közeljövőben, középtávon pedig bizonyosan.
– Az ukrán Elnöki Hivatal beszámolója szerint nagyköveti megbízólevele átadását követően egyeztetést folytatott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel azokról a témákról, amelyek relevánsak a diplomaták által képviselt országgal való kapcsolatokban. Milyen hangulatban telt és mi hangzott el ezen a személyes találkozón?
– Jó hangulatú beszélgetés volt. A kétoldalú kapcsolatok pozitív elemeire koncentráltunk. Miután augusztus végén sor került egy elnöki találkozóra, így nekem új információt nem kellett átadnom Volodimir Zelenszkij elnöknek. Bízom benne, hogy Novák Katalin köztársasági elnök közvetítő tevékenysége a jövőben jó irányba mozdítja el a kétoldalú kapcsolatokat.
– Íjgyártó István volt ukrajnai magyar nagykövet nemrég azt nyilatkozta, hogy az ukrán fél diplomáciai hozzáállását nagyban befolyásolja, hogy Kijev háborúban áll, ezért „az ország egységének fenntartása érdekében olykor karcos kijelentéseket tesznek”, ám a háború végével rendeződhetnek a magyar–ukrán kapcsolatok. Elődje sem volt könnyű helyzetben, megbízatása első heteiben behívatták az ukrán külügybe. Ön szerint hogyan lehet visszaállítani azt a kölcsönös tiszteletet, amely korábban jellemezte a két ország kapcsolatát?
– Az úgynevezett behívatás diplomáciai munka rutinja, ha az egyik országnak nem tetszik valami és azt tisztázni akarják, az a jó, ha ezt első körben a nagykövettel tisztázzák. Én ebben semmi negatívumot nem látok, ha ez egy korrekt párbeszéd része. Ami a kölcsönös tiszteletet illeti, ennek alapjait magyar részről lefektették a vezetőink: ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy tiszteletben tartjuk egymás közösségeinek a jogait. Ez egy alapvető tétel, nemcsak Ukrajna kapcsán, hanem Magyarország bármely szomszédját illetően, vagy ott, ahol magyar közösség él alkotmányos kötelességük ezt tenni. Magyarország a világon az elsők között ismerte el az új állam önállóságát, elsőként nyitottunk nagykövetséget Kijevben, a leghangosabban támogattuk az ukránok vízummentességét. Ezeket a pozitív trendeket lehetne folytatni, akkor, ha a másik oldalról pozitív változásokat tapasztalunk a kisebbségi jogok területén.
– Kárpátaljai látogatása során többek között Viktor Mikita kormányzóval is találkozott. Ha lokálisan nézzük Kárpátalja és Magyarország kapcsolatát, sokkal jobb a kép, mintha Budapest és Kijev viszonyrendszerét nézzük. Hogyan értékeli a mostani találkozót?
– Bemutatkozó jellegű találkozó volt. Megköszöntem a kormányzónak és a megyei tanács elnökének, hogy nyitottak a párbeszédre. A részükről ugyanez hangzott el, megköszönték az eddig nyújtott segítséget és kifejtették, hogy bíznak a további gyümölcsöző együttműködésben. Közösen helyeztük el a tisztelet virágait a hősök emlékművénél, fontos, hogy ebben a Közép-kelet-európai térségben tiszteljük egymás múltját, egymás hősi halottait. A kölcsönösség nagyon fontos a kapcsolatainkban, jó nyitásnak tartom a kárpátaljai találkozókat.
– Az ukrán és magyar médiában állandó téma, hogy lesz-e Orbán–Zelenszkij találkozó. Ebbe az irányba jelenleg folyik-e bármiféle háttérmunka a diplomácia területén, a háború idején van erre reális esély?
– Pár nappal ezelőtt Orbán Viktor egy mosoly kíséretében rázott kezet Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel az Európai Politikai Közösség spanyolországi csúcstalálkozóján. A kézfogásról fotók is készültek. Ma már a klasszikus diplomáciai eszközöket felváltja a vezetők közötti közvetlen kapcsolattartás. Ha ők ott valamit megbeszéltek, akkor mi majd utasítást kapunk arra, hogy valósítsuk meg. Nem ez volt az első személyes találkozó a két vezető között a háború kitörése óta és több alkalommal telefonon is beszéltek egymással. Ők eldöntik, mikor jön el az a pillanat, amikor szükség van egy olyan találkozóra, látogatásra, ahol már eredményeket lehet felmutatni.
– Hogyan látja a kárpátaljai magyarság helyzetét? Ön szerint mi veszélyezteti leginkább a nemzetiségi közösségeket?
– A fő probléma a magyar kisebbség és az Ukrajnában élő más nemzeti közösségek esetében a negatív irányultság, a trend. Ukrajna megalakulását követően nagyon nyitott kisebbségpolitika volt tapasztalható, ami engedte, hogy a közösségek megéljék nyelvüket, kultúrájukat, ami ma Európában természetes dolog. Hol ehhez állami támogatás is járul, hol egyszerűen csak hagyják, hogy akinek erre lehetősége van, németként éljen Olaszországban vagy tanuljon bretagne-i nyelvet Franciaországban. Ez természetes dolog. Ezzel szemben az új ukrán törvény számos visszalépést tartalmaz az 1992-es nemzeti kisebbségi törvényhez képest. Ez egy alapvető különbség Magyarország és Ukrajna között. Magyarországon az 1993-as kisebbségi törvény elfogadása óta folyamatosan fejlesztjük a kisebbségi jogrendszert.
Amikor önkormányzatokat alakíthattak, amikor intézményeket társítottunk hozzájuk. Ezeknek a fenntartását magyar állami költségvetésből támogatjuk. Még olyan kis közösségek esetében is mint a magyarországi ukránok, ami a teljes körű orosz–ukrán háború kitörése előtt csak néhány ezres közösség volt. Ezt az ukrajnai trendet kéne megfordítani, és lehetne arról beszélni, hogyan építsük vissza azt a kedvező kisebbségbarát környezetet, ami itt létezett. Ennek több lépése van, ilyen az oktatási és a nyelvtörvény. Ami pozitívum, hogy folynak egyeztetések, ilyen volt például az oktatási munkacsoport ülése szeptemberben. Magyarországi németként én is kisebbségi vagyok, így elfogadhatatlannak tartom azt az állami logikát, hogy az államnyelv tanulását az anyanyelvű oktatáshoz való jog kárára módosítják. Ez a két dolog párhuzamosan is működhet. A család eldönti, hogy szükség van-e a gyereknek az államnyelv ilyen vagy olyan szintű elsajátításához. Vagy természetes módon megtanul a gyerek ukránul, mert a boldogulása szempontjából ez elengedhetetlen. De ez legyen a közösségnek a belügye, nem kell szembeállítani ezt a két kérdést. A kárpátaljai magyarság most és korábban is híd szerepet töltött be, ugyanúgy, ahogy a román kisebbség Ukrajna és Románia között.
– Korábban vezette a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, így van tapasztalata a nemzeti kisebbségek kérdésében. Ön szerint van-e, lesz-e jó megoldás Ukrajnában, hogy ne lássanak ellenséget a kisebbségekben?
– Nem hiszem, hogy a kisebbségi kérdést belügynek kéne tekinteni, ha Ukrajna az Európai Unió része akar lenni, akkor az általános emberi jogi normákat be kell tartani, ennek része a kisebbségi jogok tiszteletben tartása. Az, hogy Ukrajna mely uniós ország példáját veszi alapul a saját jogalkotásában, ez belső jogrend függvénye. Nem mondom azt, hogy Ukrajnában olyan kisebbségi önkormányzati rendszert kéne létrehozni, mint amilyen Magyarországon, Szerbiában, vagy Horvátországban van. Vannak olyan példák, amelyek alkotmányos szinten rendezik a kisebbségi kérdést, ilyen Dél-Tirol esete, ahol két ország védállamként garantálja ezeket a jogokat. Választhatják azt, ami jobban illik az ukrán jogrendbe. Ami fontos dolog, hogy az Ukrajnával szomszédos országokban vannak működő kisebbségvédő rendszerek, amit érdemes tanulmányozni és adott esetben eldönteni, hogy annak bizonyos eleimeit átveszi az ukrán jogalkotás. Ez nem kényszer, mi minden olyan megoldásnak örülnénk, amely Ukrajna valamennyi nemzeti kisebbsége etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának megőrzését és fejlődését szolgálja. Mi magunk is tanultunk más országok példájából, amikor a kisebbségi jogrendet fejlesztettük.
– Nem lehet könnyű egy háborúban álló országban diplomataként. Kijevben továbbra is előfordulnak légitámadások, milyen az élet a fővárosban. Megszokta már a légiriadókat?
– Kijevet az egyik legerősebb légvédelmi rendszer védi a rakétacsapásoktól, de néha becsapódnak maradványok. Nehéz ezt pszichológiailag megélni. Minden működik, aztán megszólalnak a légiszirénák és mindenki óvóhelyre igyekszik. Azt látom, hogy az emberek kicsit belefásultak ebbe. Eléggé nehéz helyzet az, amikor a légelhárító rakéták hangját meghallja az ember, de minden diplomata missziót teljesít, fontos dolog, hogy jelen vagyunk és végezhetjük a munkánkat.
– Nem csupán Magyarországnak van új képviseletvezetője Ukrajnában, hamarosan a budapesti ukrán nagykövetség élére is megérkezhet Ljubov Nepop utóda. Fegyir Sándor befogadó nyilatkozatát augusztusban hagyta jóvá Szijjártó Péter magyar külügyminiszter. Fegyir Sándor már most békülékenyebb hangnemet üt meg, mint elődje. Ismerik-e egymást, mit gondol az együttműködés lehetőségeiről?
– Kiutazásom első napján, július elején Bacskai József ungvári magyar főkonzul közreműködésével egy kötetlen informális találkozó keretében találkoztunk. Kezet fogtunk, megittunk egy kávét, így már volt személyes kontaktus köztünk. Remélem, hogyha az ukrán külügyminisztériumban megkezdi a felkészülését, akkor Kijevben is lesz lehetőségünk találkozni, beszélni, még mielőtt elfoglalja budapesti állomáshelyét. Ez így szokás, a kiutazó nagykövetet a társországban szolgáló másik nagykövet meghívja egy búcsútalálkozóra. Remélem, így lesz és rövidesen erre sor kerül. Jó benyomást tett rám. Facebook-bejegyzései alapján szimpatikus. Jól viszonyul Magyarországhoz, reméljük ez érvényes lesz akkor is, ha majd Budapesten dolgozik.
Heizer Antal elődjéhez, Íjgyártó Istvánhoz hasonlóan – a Kárpáti Igaz Szónak adta első, bemutatkozó nagyinterjúját, a korábbi nagykövettel készült interjút itt olvashatja el:
Íjgyártó István kijevi magyar nagykövet: A nemzeti kisebbségek elnyomása Európa-ellenes törekvés
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
