A Kárpátaljai Református Egyházkerület ünnepi istentisztelet keretében adott hálát az elmúlt száz esztendőért.
Vasárnap délután a beregszászi templomban tartottak emlékzsinatot, melyen a meghívott vendégek mellett Kárpátalja összes lelkésze részt vett.
A megjelenteket Taracközi Ferenc, a beregszászi gyülekezet vezető lelkésze köszöntötte, majd felkérte dr. Fekete Károlyt, tartsa meg a nyitó istentiszteletet. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a 100. zsoltár első három versét magyarázta, aminek a lényege az ujjongásra hívás, a kijelentés, miszerint az Úr a mi pásztorunk.
– Nem egyszerű ilyen körülményben ujjongásra biztatni a gyülekezetet. De talán az lehet ennek az alapja, hogy a száz esztendő alatt annyiszor megszabadította, megsegítette családokat, egyéneket, gyülekezeteket, Kárpátalja egész népét az Úr. Az Isten jelenléte volt az, ami eljuttatott bennünket erre a napra. S az a reménységünk, hogy akinek volt ereje szabadításokat véghezvinni, ez az Isten most is meg tud bennünket őrizni, ez adja a jövőnek a reménységét – hangsúlyozta a Debrecenből érkezett püspök.
Danku Gábor, a KRE főgondnoka történelmi visszatekintésében kitért arra, hogy a Trianoni békediktátum aláírásáig sokan bíztak abban Kárpátalján, a Felvidéken és az anyaországban is, hogy csak átmeneti lesz a református egyház szétdarabolása, azonban a határok véglegesítése után egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a politikai széttagolást követi az egyházi is, így a kárpátaljai egyházmegyék helyzete sokáig kérdéses volt, speciális lett.
– 1923. március 8-án Beregszászban rendkívüli gyűlésen tanácskoztak az új egyházkerület jövőjéről, és az ungi gyülekezetek sorsáról. Itt írták ki a választásokat is a tisztségekre, és április 17-én megválasztották Bertók Béla munkácsi lelkészt az egyházkerület első püspökének – emlékeztetett a főgondnok.
Orosz Zsolt zápszonyi lelkipásztor bővebben emlékezett meg Bertók Béla munkásságáról, életútjáról. A püspöknek az egyházi vezetésben végzett munkája során folyton problémákkal és akadályokkal kellett szembenéznie és megküzdenie, de Bertók fáradhatatlanul munkálkodott, s munkáját nemcsak a kárpátaljai, hanem egy ideig a mai szlovákiai reformátusságért is végezte. 1938 májusában érte el egyházi tisztviselőként pályája csúcsát, amikor ő lett az Egyetemes Konvent elnöke (Csehszlovákiában), ám nem sokkal később, az első bécsi döntést követően (1938. november 2.) e hivatal megszűnt. Egyházvezetői tisztségeiről önként mondott le, és ezt követően csupán a tiszteletbeli püspöki címet tartotta meg.
Pásztor Dániel A jövő reménysége címmel tartott igei szolgálatot a 100. zsoltár 4-5 verse alapján.
– Tegye fel mindenki a kérdést, hogy vajon jó-e az Isten? Élethelyzetek, életkörülmények kérdése ez. Én azt üzenem, hogy legyen áldott és boldog hitvallása a kárpátaljai reformátusságnak, a kárpátaljai magyarságnak az, hogy jó az Isten. Minden körülmények között és minden helyzetben jó, mert az Ő szeretete örök és végtelen, és ebből a helyzetből is ki tudja őket hozni, és áldássá teszi az ő népét ezen a helyen is – fogalmazott igei szolgálatában a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke.
Az ünnepi alkalmon a mezővári Kovács család tartott szolgálatot, zárszót Zán Fábián Sándor mondott.
– Békére várnak a Kárpátalján élő emberek nemzetiségtől és felekezettől függetlenül. Az a vágy él mindannyiunk szívében, hogy mihamarabb béke legyen, a családok újra egyek legyenek, az elmenekültek hazatérjenek, és reményteljes jövőre tekintsenek a gyerekeink és az unokáink. Azzal a reménységgel tekintünk a jövőbe, hogy minden nehézség ellenére, ahogyan az elmúlt száz évben az elődeink, mi is megtapasztaljuk Isten kegyelmét, hogy a következő száz esztendőben is ez a kegyelem lesz az, ami oltalmaz bennünket, és jövőt biztosít – fogalmazott zárszavában a KRE püspöke.
Az emlékzsinat Hitvalló énekünkkel, illetve Nemzeti imádságunkkal ért véget.
Hegedűs Csilla
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
