A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Beregszászi Polgármesteri Hivatal és a történelmi egyházak a hagyományokhoz hűen idén is közösen emlékeztek meg a málenykij robot áldozatairól Beregszászban.
Hegedűs Csilla
Elsőként a Rákóczi-főiskola udvarán található Matl Péter Gúzsban című alkotásának megkoszorúzására került sor.
– Azok az emberek, akiket 1944-ben a lágerekbe elhurcoltak, de hazatértek, hosszú éveken át nem mertek arról beszélni, ami velük történt. Éppen ezért csak mi, az utókor tudjuk megőrizni azokat a történéseket, amelyek meghatározták a kárpátaljai magyarság sorsát a 20. század második felében – hangsúlyozta dr. Csernicskó István.
– Azok a fiatalok, akiknek közvetlen emlékük nem lehet erről az eseménysorról, sem a nagyszüleiktől, sem a dédszüleiktől, nem hallhattak arról, hogy mi történt velük, ezeken a megemlékezéseken képet kaphatnak a borzalmakról – tette hozzá a Rákóczi-főiskola rektora.
Az is hagyomány, hogy a beregszászi református templomban ökumenikus istentisztelet keretében felolvassák a beregszászi áldozatok névsorát, majd megkoszorúzzák az elhurcoltak emlékére állított emléktáblát a templom bejáratánál. A gyertyás emlékmenet résztvevői előbb a Beregszászi 5. Számú Tarasz Sevcsenko Líceum falán lévő emlékjel előtt hajtottak fejet, végül elhelyezték koszorúikat és mécseseket gyújtottak az elhurcoltak Széna téri emlékművénél.
Ezeken a megemlékezéseken hosszú éveken át a túlélők is rész vettek, akiknek száma sajnos évről-évre csökkent. Míg 1989-ben 150 túlélőről tudtak, mára csupán a Budapesten élő tiszabökényi Fóris Kálmán van az élők sorában, aki 93-ik életévét tapossa.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.