„Amiből mi élünk, az nem a pénz, hanem a bizalom”│KISZó-háttér

Ismét Ungvárra látogattak a Kárpátaljai Sárkányellátók

Már több mint 155 millió forinttal támogatták magyarországi civilek a 68. Kárpátaljai Sárkányok nevű, önálló területvédelmi zászlóaljat, valamint más olyan egységeket, amelyekben magyar nemzetiségű katonák harcolnak az orosz invázió ellen. A napokban személyesen juttatták el a tizedik segélycsomagot Ungvárra. A Kárpátaljai Sárkányellátó néven ismert kezdeményezés ezúttal több mint 26 millió forint értékben áramfejlesztőkkel, drónokkal, hőkamerákkal, töltőállomásokkal, titkosítással ellátott rádiókommunikációs eszközökkel, két garnitúra terepjáró gumiabronccsal, több tucat hegymászó zoknival és kesztyűvel látta el a fronton harcoló katonákat. A magyarországi civilek egy éve segítik a kárpátaljai katonákat, most az évforduló apropóján érkeztek ismét Ungvárra.

Szabó Sándor

A Kárpátaljai Sárkányellátó alapítói közül ketten – Trautmann Balázs és Oláh Mihály – Ungváron találkoztak Fegyir Sándorral, az Ungvári Nemzeti Egyetem oktatójával, aki a háború kitörése óta az Ukrán Fegyveres Erők kötelékében teljesít szolgálatot. A kijelölt budapesti ukrán nagykövet, a „lövészárok professzoraként” híressé vált Fegyir Sándor az ukrajnai kapcsolattartó. Ő küldi a listát a kért eszközökről. A vásárláshoz a Sárkányellátó adományokat gyűjt, a beérkezett pénzből pedig pontosan azt vásárolja meg, amit a frontról kértek.

A látogatás során felkeresték az ungvári Kálvária temető katonai parcelláját, ahol Fegyir Sándor elmondta, hogy a teljes körű háború kezdete óta 116 ungvári katona itt lelt végső nyughelyére. Virágot helyeztek el az egyik legutóbbi áldozat, Szerhij Kuznyev sírjára, az A1556-os katonai egység parancsnokhelyettese november 3-án a kárpátaljai 128. rohamdandárt ért rakétatámadásban vesztette életét. Ezt követően tisztelegtek 1956 hősei előtt a megyeszékhely ’56-os emlékművénél. A program faültetéssel és szoboravatással folytatódott az Ungvári Nemzeti Egyetem Hugarológiai Központjában. Az intézmény nemrég ünnepelte fennállásának 35. évfordulóját. A központ történetéről Spenik Sándor, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének igazgatója tartott idegenvezetést és mesélt az intézmény történetéről és jövőbeni terveikről. A jelenlévők közreműködésével a központ kertjében egy japáncseresznyét, ismertebb nevén szakurát ültetett el, majd felavatták a II. Rákóczi Ferencet ábrázoló miniszobrot. A nap második felében felkeresték a Szolyvai Emlékparkot, ahol főhajtással emlékeztek a málenykij robot áldozataira.

– A nulláról indulva egy év alatt eljutottunk odáig, hogy bejegyzés alatt van az alapítványunk – összegezte lapunknak az elmúlt egy év eredményeit Trautmann Balázs. – Ez fontos lépés számunkra, hiszen alapítványként, nem csak magánszemélyektől, hanem cégektől is tudunk majd adományokat fogadni és kérni. Ezzel a mostaninál is többet segíthetünk a kárpátaljai katonáknak. Nagyon fontos, hogy nem rekedtünk meg egy bizonyos szinten, hanem folyamatosan fejlődünk szinte minden téren. Hiszünk abban, hogy 2024 a civil vonal erősítésének az éve lesz.

A katonai újságíró elmondta, hogy elindították a papírsárkány nevű akciót, melynek keretében a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesületével együttműködve gyermek- és ifjúsági könyveket gyűjtenek és hoznak majd Kárpátaljára. Hosszú távú terveik között szerepel egy olyan támogatói hálózat kiépítése, melyen keresztül a katonák családjainak tudnak majd segítséget nyújtani.

– Elsősorban az elesett és sérült katonák családjait szeretnénk támogatni – részletezte Trautmann Balázs. – Gondolunk itt orvosi és pszichológiai segítségnyújtásra. Például segíteni akarunk a frontról hazatért katonáknak a visszailleszkedésben, a társadalmi integrációban. Az eddigi tapasztalatokra építve, és ugyanazzal a transzparenciával, megbízhatósággal, és nagyon pontos elszámolással tevékenykedünk a továbbiakban tovább, ahogy eddig tettük, hiszen meggyőződésünk, hogy ezt másképp nem is lehet folytatni, hiszen amiből mi élünk, az nem a pénz, hanem a bizalom.

– Ungvár megunhatatlan, számtalan arca van a városnak, évszakonként változó – mondta Oláh Mihály, aki harmadik alkalommal jár Kárpátalján. – Szeretnénk visszajönni úgy, hogy már nem dörögnek a fegyverek. Ismét rengeteg élménnyel gazdagodva térhetünk haza, ami arra sarkall minket, hogy folytassuk, amit egy éve elkezdtünk. Nagyon jó érzés, hogy már személyes kötődéseink vannak Kárpátaljához, Ungvárhoz, ehhez a tájhoz, a történelemhez, az emberekhez. Megdöbbentő volt látni azt a rengeteg nevet a fekete márványtáblákon a Szolyvai Emlékparkban, sajnos a mostani háború egy újabb sorscsapása a kárpátaljai magyarságnak.