Zán-Fábián Panna hagyta el a védőit remek ütemben az 51. percben, majd értékesítette is ziccerét; A 72. percben Zán-Fábián Panna kapott jó indítást…; A 75. minutumban ismét a Puskás Akadémia került lépéselőnybe, Zán-Fábián Panna fordított a meccs állásán – ilyen és ehhez hasonló megmozdulásai vannak annak a mezővári lánynak, aki álmodott egy nagyot, és felfelé ívelő futballkarriert fut be Magyarországon.
Simon Rita
– Hogyan sikerült a Beregvidéki Ifjúsági Sport Egyesület lánycsapatából a magyarországi NB I-be kerülnöd?
– Jókor váltottam. A Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban érettségiztem. A tanulmányaimat Budapesten szerettem volna folytatni, és pont ekkor jött el az idő arra is, hogy a foci terén váltsak, mivel már „kinőttem” a csapatot, és egy olyan helyre akartam kerülni, ahol fejlődhetek és bejuthatok a felnőtt csapatba – kezdi beszélgetésünket a húszéves focista. – Ezt szerencsére sikerült is megugranom, két év után a Kelen SC-ből átigazoltak a Puskás Akadémiához.
– Művészlelkek és lelkészek vannak a felmenőid között, kitől örökölhetted a foci iránti rajongást?
– Nem tudnám megmondani, miből fakad a sport iránti szeretetem. Valóban nincsenek sportolók a családunkban, de az én lelkesedésem most már a három öcsém közül kezd ráragadni a legkisebbre. Apa egy kicsit nehezebben fogadta ezt az elhatározásomat, de azóta már ő is megbarátkozott a ténnyel, és igyekszik nyomon követni a futballal kapcsolatos eseményeket. Hiszen látják, hogy ez nálam nemcsak múló hóbort, már iskola előtt is szerettem focizni, de sajnos mifelénk akkor még nem volt lehetőség edzésekre járni. Anyáék nem szerették volna, hogy fiúkkal focizzak, ezért akkoriban egy másik sport után néztünk. Teremkerékpározni kezdtem, amit 12 évig űztem. A művészi kerékpár junior Európa-bajnokságán a vegyes páros kategóriában ezüstérmet szereztünk. A biciklizés mellett viszont hobbi szinten rengeteget fociztam, nyáron nem volt olyan nap, hogy ne rúgtam volna a bőrt. A kerékpározás javította az állóképességemet, olyan fizikumot kölcsönzött, ami a focihoz is kell.
Panna a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán tanul. Mint mondja, nem könnyű ezt összeegyeztetni a sporttal, de az egyéni tanrenddel sikerül megoldania. Heti 6-7 edzésen vesz részt, hétvégente pedig a meccsek.
– Hosszú távon foci vagy egészségügy?
– Foci. De a szüleim biztatására marad az egyetem is, mert ha esetleg olyan sérülést szerzek, amiből nem tudok úgy felépülni, hogy az általam kitűzött karriert befussam, akkor mégiscsak kell valamilyen B terv.
– Mit szeretnél elérni?
– Mindenképp szeretnék bekerülni a magyar válogatottba, illetve meghatározó játékos akarok lenni az NB I-ben, és évek múlva talán külföldön is kipróbálnám magam. Most az a cél, hogy a bajnokságban a dobogón végezzünk. Az előző szezonban a harmadik helyért küzdöttünk, de sajnos – szoros mérkőzésen – mindkét meccsen kikaptunk az MTK-tól. Előttünk van még a Ferencváros és az ETO is.
Panna jól érzi magát a csatár poszton. Mint mondja, mindig is támadó szellemű játékos volt, a védekezés helyett inkább a gólrúgásra összpontosított. A gyorsasága is igazolja, hogy erre a posztra való. Ebben a szezonban 8 meccs alatt 3 gólt rúgott.
– Van példaképed?
– Követem a hazai és a külföldi női futballt, a Barcelona csapata a kedvencem. Férfiak közül Messi a példaképem. Nők közül több is akad, de most a top az aranylabdás spanyol válogatott labdarúgó, Alexia Putellas. Magyarok közül Marozsán Dzsenifert említeném. Beregszászban sajnos megszűnt a női csapat, de a Minaji FC nemrég női együttessel bővült, úgyhogy követem őket, és nagyon örülök, hogy már otthon is egyre több figyelmet szentelnek ennek a női focinak.
– A magyarországi NB I-ben rajtad kívül nincs más kárpátaljai női játékos. Éreztél-e valamilyen hátrányt amiatt, hogy külhoni vagy?
– Valamilyen szinten nehezebb helyzetben voltam, hiszen egy akadémián biztosan magasabb színvonalú képzésben részesültem volna, de nem vagyok elégedetlen. Örülök, hogy egyáltalán elkezdhettem otthon focizni, volt rá lehetőség, aztán pedig a jó alapokra építve sikerült fejlődnöm. A taktikai és technikai tudásomat kellett leginkább csiszolnom, de természetesen még most is van miben fejlődnöm. Összességében viszont szerintem meg lehet ugrani azt a szintet, amit itt elvárnak. Ha tehetséges valaki, akkor mindegy honnan jön, eljut a célig.
