Határozott, kiegyensúlyozott, felelősségteljes. Olyan, aki szereti a közösséget, embertársait. Kitartása és szorgalma a nehéz időkben sem tántorította el céljától. Véleménye szerint a tisztelet és a megbecsülés odafigyeléssel és alázattal érdemelhető ki. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Balog Sándor vállalkozó, a tiszaágteleki, a kisdobronyi és a dimicsői cigánymisszió vezetője.
Varga Brigitta
– Mindig az egyházi életben való szolgálat volt az első?
– Ez korántsem volt magától értetődő. Érettségi után katonának álltam. 1991-ben tértem haza a seregből. Többször is invitáltak az egyházi szolgálatra, de csak legyintettem, akkor még nem erre vágytam. Fiatalként nem volt szoros kapcsolatom Istennel. A legkevésbé sem tartottam magam alkalmasnak a szolgálatra. Dj-ként működtem 7 éven át, emellett kidobóként is dolgoztam. Huszonkilenc évesen tértem meg. Ez egy késői elhívás volt. Akkor kezdtem Istent keresni.
– Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
– Eleinte a gyermekalkalmak megszervezésében segédkeztem. A hitoktatók gyakran hívtak magukkal rendfenntartónak, mert nem bírtak a nagyfiúkkal. A 2000-es évek elején indult egy hitoktatóképzés Kárpátalján, melyre engem is invitáltak, és akkor már nem ellenkeztem. Közben már a kisdobronyi gyülekezetben is kaptam hittanórákat, valamint felkértek, hogy vegyek részt a cigánymissziós szolgálatban. Mikor bizonyítottam a rátermettségem, akkor más roma gyülekezetbe is elhívtak, így kerültem Tiszaágtelekre és Dimicsőre. E három településen 2003-tól teljesítek cigánymissziós szolgálatot.
– Milyen manapság a missziói munka?
– Egy missziós gyülekezetnek sok nehézséggel kell szembenéznie. Kezdetben otthon, a házaknál folytak az evangelizációs alkalmak, a gyermekhit¬oktatás. Később aztán imaházakat, templomokat építettünk. Felismertük, hogy ezeknek a közösségeknek nagy szükségük van a lelki, szellemi és anyagi támogatásra. A telepeken utakat építettünk, bevezettük az áramot. A gyermekek esetében pedig kiemelten fontos volt, hogy a hit mellett tudást is adni tudjak. Kezdetben csak énekeket, imádságot tanultunk közösen, de láttuk, hogy át kell adni számukra az írás és az olvasás tudományát is. Óvodákat, felzárkóztató tanodákat létesítettünk, ahová a csemeték szívesen jártak. Rendkívül nehéz volt a gyerekekkel, de ma már látni a munka eredményét. Óriási változás, fejlődés indult el.
– Emellett van egy saját vállalkozása.
– Immár 18. éve dolgozom ácsként is. Emlékszem, még csak 14 éves voltam, de már édesapám mellett a tetőn ültem. Ő tanított meg a mesterség fortélyaira. Azóta egy kis csapattal dolgozom. Nagy figyelmet fordítok arra, hogy a társaimat mesteremberekké neveljem. Átadjam nekik mindazt a tudást, melynek én már birtokában vagyok. Így, ha épp nem tudok jelen lenni a munkafolyamatok közben, teljes mértékben rájuk tudom bízni a teendőket. Mindig arra törekedtem, hogy tisztességes munkát végezzünk. Ennek köszönhetően sohasem kellett munkát keresnem, az emberek jó szívvel ajánlottak bennünket ismerőseiknek.
– Meséljen a családjáról.
– A feleségemmel, Ildikóval 30 évvel ezelőtt ismerkedtem meg és 29 éve vagyunk házasok. Nem vagyunk egyformák, de nagyon jól kiegészítjük egymást. Alázattal, megbecsüléssel fordulunk a másik felé. A feleségem mindenben maximálisan támogatott, amiért végtelenül hálás vagyok neki. Jelenleg együtt végezzük a szolgálatot is, ő 2008-tól dolgozik a cigánygyülekezet egyik óvodájában és tanodájában.
– Három gyermekük van.
– Két fiú – Dániel és Sándor –, valamint egy lánygyermekünk – Nikoletta – született. Istennek szenteltük őket, nagy figyelmet fordítottunk a hitben való nevelésre, továbbá arra, hogy életrevalók legyenek, megállják a helyüket az életben. Mindhárman bentlakásos intézményben, a Nagydobronyi Református Líceumban tanultak, hogy önállósodjanak.
– Mi áll az első helyen az életében?
– Isten, őt követi a család, a missziós munka, majd a vállalkozás.
– Mivel tölti szívesen a szabadidejét?
– A családommal. Van egy kis háztáji gazdaságunk is. Életem minden pillanatát maximálisan kihasználom. Igyekszem minden percet értékes dolgokkal megtölteni. Szeretek olvasni, szánok időt az elcsendesedésre is.
– Könnyen össze tudja egyeztetni a teendőit?
– Gyakran feltorlódnak a teendők, sok minden fut egyszerre, s ez nagy szervezési munkát igényel. Időközben kénytelen voltam megtanulni nemet mondani, meghúzni bizonyos határokat. Legyen szó akár a családról, a munkáról vagy a szolgálatról. Tudatosítottam, hogy mindent a maga helyén és idejében kell megoldanom, ha a nap végén boldog emberként akarok hazamenni, nem pedig idegroncsként.
– Jó emberismerő?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem értek csalódások. Szerencsére ma már ritkán fordult elő, hogy tévedek az emberek megítélésével kapcsolatban. Elsőre mindenkinek maximális bizalmat adok, a másik fél felelőssége, hogy miként él vele.
– Haragtartó?
– Nem vagyok haragtartó. Nem hagyom, hogy a felindultság úrrá legyen rajtam. Ám nehezen felejtek, és minden helyzetből levonom a tanulságot.
– Kemény kezű vezető?
– Nem vagyok uralkodó típus. Szeretem kézben tartani, irányítani a dolgokat, de alázattal és szerettel közelítek az emberek felé. Úgy vélem, nem a szigor tesz erős vezetővé valakit, hanem a tisztelet.
– Nevezzen meg három tulajdonságot, melyet értékel másokban!
– Őszinteség, becsület, tisztelet.
– Megfontolt?
– Türelmes embernek tartom magam, nem kapkodom el a dolgokat, szeretek mindent alaposan átgondolni, több szemszögből is megvizsgálni. Szívesen meghallgatom mások véleményét is, szeretek csapatban dolgozni. Bár a legtöbbször kitartok az elképzeléseim mellett, észérvekkel meggyőzhető vagyok, és hajlok a kompromisszumra.
– Nem hisz a véletlenekben.
– Minden, ami történt az életemben, az isteni gondviselésnek köszönhető. Ő mindig visszavezérelt a helyes útra. Hiszem, hogy most a helyemen vagyok.
