Hétfő este szinte felrobbantotta az ukrajnai internetes közeget az a hír, miszerint Volodimir Zelenszkij menesztette hivatalából Valerij Zaluzsnij vezérkari főnököt. A közfelháborodás hatására a védelmi minisztérium sietve cáfolta az értesülést. Azóta is találgatjuk, mi történhetett valójában?
A Zerkalo Tizsnya hírportál úgy értesült, hogy az államfő valóban „megkérte” a hadsereg irányítóját az önként való távozásra. Cserébe nagyköveti vagy más jól hangzó posztot ígért neki, csakhogy Zaluzsnij elutasította az alkut. Akárhogy is van, a kettejük közötti feszültség jól érzékelhető, még akkor is, ha az elnöki hivatal a kommunikációja során rendre igyekszik cáfolni ezt.
Másrészt olyan találgatások is születtek, hogy a Zaluzsnijt támogató politikai és médiakörök szándékosan kürtölték világgá leváltásának hamis hírét. Tették ezt azzal a céllal, hogy a politikai vezetés irányába demonstrálni tudják azt a népharagot, amivel a vezérkari főnök leváltása járhat. Tehát egy esetleges politikai döntés megelőzése is célja lehetett ennek a riadalomkeltésnek.
Ukrajnában a hadsereg főparancsnoka Volodimir Zelenszkij, ebből adódóan joga van bármilyen személyi döntés meghozatalára. Ám ezen döntések politikai felelősségét is vállalnia kell.
Az első próbálkozásra végül elbukó új mozgósítási törvény körüli hisztériakeltés világosan rávilágított, minden ezzel kapcsolatos negatívum az elnöki iroda és a parlament fejére hullik, nem pedig Zaluzsnijéra. Hiába kommunikálták mindenütt, hogy az ő javaslata nyomán kellene félmillió embert besorozni. S azt is jól látjuk, hiába nem vezetett a remélt eredményhez a tavalyi ukrán offenzíva, hiába hallunk hatalmas korrupciós botrányokról a hadsereg berkeiben, hiába próbálták a munkácsi dandár katonáit ért tragédiát a vezérkari főnökség nyakába varrni, vagy itt van a legújabb kínos eset az orosz IL-76-os lezuhanásával kapcsolatosan, a sok-sok negatívum valamiért mégsem roncsolja számottevően Zaluzsnij megítélését.
Ellenben sokan hajlamosak minden rosszért az államfőt hibáztatni. Vajon miért? Talán azért van ez így, mert amikor a háború első évében Ukrajna valóban hősiesen ellenállt az orosz terrornak, s a nyugati titkosszolgálatok jóslata ellenére Kijev mégsem esett el egy hét alatt, sőt, az oroszok megfutamodásra kényszerültek Kijevnél, Harkivnál és Herszonnál egyaránt, akkor bizony az elnök egyszemélyben aratta le a babérokat, ami nyomán a háború előtt mért alig 20 százalékos támogatottsága ismét az egekbe szökött.
Ám most, hogy a háború második évében fordulni látszik a kocka, a sikereket a nehézségek, a háborús fáradtság és a pótolhatatlan veszteségek váltották fel, az ebből következő negativitás is az államfőn és csapatán csapódik le. A nép már csak ilyen, hajlamos a végletekig leegyszerűsíteni a dolgokat, s akit tegnap még az egekbe emelt, ugyanazt holnap kész akár a pokolra kívánni. Erről azért a regnáló államfő elődjei közül Viktor Juscsenko, Viktor Janukovcs és Petro Porosenko is hosszasan tudna mesélni…
Summa summárum: az elnöki irodában igenis politikai konkurensként tekintenek Zaluzsnijra. Ezt támasztják alá a különféle felmérések is. Jelenleg az egész országban a vezérkari főnök az egyetlen, aki képes lehet a társadalmi konszolidáció megteremtésére. A politikai-katonai hadvezetés tagjai közül ő volt az egyetlen, aki ki merte mondani, hogy katonai vonatkozásban a háború zsákutcába jutott, ezért más megoldások kellenének. A szemünk előtt kibontakozó izgalmas politikai dráma felvonásának vagyunk a részesei. Folytatása egészen biztosan következik.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
