A Krisztus Családja Jótékonysági Alapítvány közel tíz éve folytat humanitárius tevékenységet országszerte. Korábban rászorulóknak, gyermek- és idősotthonoknak juttattak el segélyeket. Az orosz–ukrán háború kitörése óta kiterjesztették a kedvezményezettek körét. Kiemelt figyelmet fordítanak a hadseregre, a katonák családjai, a kórházak és a frontvonalban lévő egyházi közösségek támogatására.
Szabó Sándor
Az alapítvány igazgatójával, Rudolf Balazsineccel akkor ismerkedtünk meg, amikor Záhony Város Önkormányzatának adományát az Ungvári Főkonzulátus közreműködésével a Kárpáti Igaz Szó szerkesztősége juttatta el hozzájuk. A mintegy féltonnányi adomány Ukrajna háború által leginkább sújtott részeire került.
Rudolf a beszélgetés elején elárulta, hogy vásott, lakótelepi gyerek volt, fiatalabb korában, nem épp példás életvitelt folytatott. Focistaként habzsolta az életet, cél nélkül a jelennek élt. Kicsapongó életmódjával azt követően hagyott fel, miután meghívták egy hitközösségbe. Huszonhárom éves volt, amikor 180 fordulatot vett az élete.
– Fokozatosan megismerkedtem Istennel, és ő elindított egy olyan úton, amelyen most is járok – mondta. – Nem tartoztam sehová. Csakhogy érzékeltessem: az akkori 50 barátom közül már csak tizenegy él, ha akkor nem változtatok, lehet már én sem élnék. Azt mondta nekem egy fiatal lány, hogy: „Istennek tervei vannak veled”. Nem vettem komolyan, hiszen sokáig nem hittem Istenben. Az ő unszolására ellátogattam egy ungvári protestáns gyülekezetbe, ahol azt láttam, hogy a hívek önzetlenül segítenek másoknak. Tizenhárom éve voltam először a szolyvai gyermekotthonba, ott vált világossá a számomra, hogy mi az én utam, amit a mindenható kijelölt a számomra. Amikor megláttam az ott élő gyermekeket, bevillant, hogy az én sorsom is alakulhatott volna így. Viszont szerencsés voltam és szerető családban nőhettem fel. Volt ott egy nyúlszájú kislány, aki nagyon félt az idegenektől. Kiderült, hogy szülei a bántalmazták. Végül a sokadik látogatás után odajött hozzám és megölelt. Ez a bizalom jele volt a részéről, ami nekem is sokat jelentett és arra sarkallt, hogy segítsek az elesett embereken.
Rudolf őszintén beszélt arról, hogy nem ment minden olyan könnyen, ahogyan azt eltervezték, amikor nyolc éve hivatalosan is bejegyezték az alapítványt. Már az azt megelőző négy évben is sok helyre juttattak el adományokat, de úgy gondolták, ha létrehoznak egy szervezetet, sokkal több felajánlás érkezik majd. Nem így lett…
– Három-négy éven keresztül gyakorlatilag tetszhalott volt az alapítvány, semmilyen támogatást nem tudtunk becsatornázni, de nem adtuk fel – meséli. – Az első felajánlás egy belga adakozótól érkezett 1000 euró formájában. Ezt az összeget a szolyvai gyermekotthon egyik lakójának életmentő műtétjére fordítottuk. Az isteni gondviselésnek köszönhetően a kisfiú túlélte a beavatkozást, mára teljes életet élhet, és bízunk benne, hogy hamarosan szerető családhoz kerül.
Az évek alatt az alapítvány rengeteg akciót és kezdeményezést indított. Karácsonykor a cipősdoboz-akciójuk keretében több ezer bentlakásos intézményben nevelkedő gyereket ajándékoznak meg. Idén, rekordszámú, 4500 ajándékdobozt osztottak szét a megye gyermekotthonaiban. Évről évre nő a feléjük irányuló bizalom, ugyanakkor gyarapszik azoknak a köre, akiknek segítenek. Már rég kiléptek a megye határain túlra, gyakorlatilag országos szervezetté váltak. Nagy változásokat hozott az alapítvány életében 2022. február 24-e, amikor Oroszország elindította Ukrajna elleni teljeskörű offenzívát.
– Soha nem felejtem el, hajnali 4 órakor hívtak fel azzal, hogy elkezdődött – emlékezett vissza arra a bizonyos napra. – Összehívtuk a csapatunkat, amely akkor 15 főből állt és közösen követtük a híreket, fejleményeket. Már az első híradások arról szóltak, hogy hatalmas menekülthullám tart Kárpátalja felé, így elhatároztuk, hogy a határátkelőre összpontosítjuk az erőinket, ott próbálunk segíteni a menekülőknek. Heteket töltöttünk a határállomásokon, segítettünk, amiben csak tudtunk, ha kellett, élelemmel, meleg pokróccal, bébiétellel, ruhával, átmeneti szállással.
Rudolf elmondta, hogy az eltelt közel két év alatt gyors léptékben fejlődött az alapítvány. A háború kitörése óta támogatják a fronton harcoló katonákat, valamint a harci cselekmények közelében fekvő egyházi közösségek is segítik, amelyek belső menekülteket fogadnak be.
– Főleg olyan helyekre igyekszünk adományokat vinni, ahová más szervezetek nem tudnak eljutni, vagy a magas kockázat miatt nem mernek elindulni – mondta az igazgató. – Így a front közvetlen közelében lévő településekre is vittünk már számos alkalommal tartós élelmiszert, higiéniai termékeket. Az utóbbi közel két évben 250 településre jutottunk el. A tavalyi év folyamán közel 100 ezer tonna humanitárius segély került kiosztásra. Csakhogy érzékeltessem, a háború kitörése óta 2,5 millió kilométert tettek meg az alapítvány járművei. A célunk, hogy minden szociálisan rászoruló emberhez eljussunk. Létszámban is hatalmasat nőttünk, Kárpátalján 50, országszerte 150 önkéntesünk van.
Az alapítvány számos külföldi keresztény szervezettel és egyházi személyiséggel alakított ki gyümölcsöző kapcsolatot. Az igazgató külön kiemelte Fodor Gusztáv kárpátaljai származású, tiszaszentimrei református lelkipásztort, akinek közreműködésével több mint 200 tonna segélyt tudtak szétosztani Ukrajna-szerte. Vannak támogatói Amerikából, Hollandiából, Németországból, valamint partnereik Szlovákiában, Lengyelországban, és Romániában egyaránt. Előfordult már, hogy ismeretlen emberek juttattak el hozzájuk adományokat, akik a közösségi oldalakról értesültek tevékenységükről.
A Krisztus Családja Jótékonysági Alapítvány egy 600 négyzetméteres raktárt bérel Ungváron. Jelenleg megközelítőleg 40 tonna adományt tárolnak, ám a mennyiség folyamatosan változik. Itt gyűjtik össze és szortírozzák a felajánlásokat, majd innen juttatják el azokat a rászorulókhoz. Az irodában egy hatalmas Ukrajna térkép látható, amelyen számos települést és megyeszékhelyet jelöltek meg zöld pontokkal. Rudolf elmondta, ezek azok a városok, ahová már szállítottak adományokat. Köztük vannak Luhanszk, Doneck és Harkiv megyei települések is.
– Rengeteg helyen jártunk már Ukrajnában, de szeretnénk még több helyre eljutni – mondta. – A katonáinkat főleg meleg ruházattal és élelemmel segítjük, próbálunk minden kérésnek eleget tenni. Decemberben a Magyar Mérnöki Kamara 3,5 millió forint értékben 1500 darab termo aláöltözetet vásárolt. Ezeket a fronton harcoló katonáknak juttattunk el. Többször kerültünk már életveszélyes helyzetbe. Volt, hogy tüzérségi lövedék csapódott be a mikrobuszunk mellett, a lökéshullámtól behorpadt a busz oldala. Mikolajivban, Harkivban és Szlavjanszkban is éjszakáztunk már úgy, hogy hallottuk a távolból a robbanások hangját. De ez nem tántorít el minket, mi hiszünk abban, hogy fontos a segítségnyújtás. Ukrajnában ezt a tevékenységet a maratonfutáshoz hasonlítanám, hosszú időre kell berendezkednünk, még sokáig szükség lesz a támogatásra.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
