Kedves, őszinte, szakmáját elhivatottan végzi. Mindent megtesz azért, hogy az általa vezetett intézményt sokan látogassák, hogy egyre többen szeressenek olvasni. Szabad idejét teljes egészében az unokáival tölti, süt-főz nekik, játszik velük, számára ez jelenti az igazi kikapcsolódást. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk-rovatának vendége Tari Erika, a Haranglábi Községi Könyvtár vezetője.
Hegedűs Csilla
– Szép szakma az öné. Mindig is az volt a vágya, hogy könyvtárosként tevékenykedjen?
– Szép emlékeim vannak a gyermekkoromból, és már azokban az időkben nagyon szerettem olvasni. Előbb természetesen a mesék nyűgöztek le, majd ezt követték az ifjúsági regények, a regények, a komolyabb irodalmi művek. Gyakori látogatója voltam a bótrágyi könyvtárnak, és már akkoriban eldöntöttem, hogy én is könyvtáros szeretnék lenni.
– Álma beteljesült.
– Igen, bár a Bótrágyi Középiskola befejezése (bótrágyi vagyok) után egy évig egy ungvári cégnél dolgoztam titkárnőként. Aztán, amikor a Bótrágyi Községi Könyvtárban üresedés történt, kaptam az alkalmon, és jelentkeztem könyvtárosnak. Fel is vettek, aztán néhány év elteltével, 1989-ben lettem a Haranglábi Községi Könyvtár vezetője, és azóta is ott tevékenykedem.
– Milyen volt a kezdet, és mennyire változtak meg a könyvtárlátogatási szokások az elmúlt évtizedekben?
– Egyértelmű, hogy nagyon sok mindent meg lehet találni a világhálón, de szerencsére még mindig sokan vannak, akiket a könyvek érdeklik, az azokban rejlő információk és érdekességek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem csappant a bibliotékák látogatottsága, de panaszra még így sincs okunk. Sok iskolás és egyetemista látogatónk van, a diákok többnyire a szépirodalmi, tudományos könyvek iránt érdeklődnek. Mi pedig igyekszünk minél több könyvet beszerezni, azokat, amelyekre a legnagyobb igény van.
– Tehát fiatalok is látogatják a könyvtárat.
– Szerencsére igen. Főképpen a huszonévesek. De igyekszünk az időseket is magunkhoz vonzani, mégpedig egy igen érdekes szolgáltatással. Legutóbb, az idősek napja alkalmából könyvtárunk aktív olvasóival meglátogattuk magukra maradt időseket, és könyvekkel ajándékoztuk meg őket. Szavakba nem tudom kifejezni, mennyire örültek mind a látogatásunknak, mind pedig az ajándéknak.
– Minden korosztály megszólítása fontos.
– Minden korosztály megszólítása fontos. Nagy öröm, hogy kiváló szakemberekkel dolgozom együtt, akikre lehet számítani, bizonyítja ezt a legutóbbi Weinreuch Katalin szavalóverseny megszervezése is.
– Szokott aggódni?
– Szerintem mindenki szokott. Az említett szavalóverseny megszervezése előtt inkább izgultam, mint aggódtam, de azért egy kis aggodalom is volt bennem, hogy minden jól sikerüljön. De ez az érzés többnyire a családom irányában van bennem. Legutóbb a lányom miatt aggódtam, aki karácsonykor adott életet a gyermekének. A kis Csenge a mi ötödik unokánk.
– Ha már szóba került a család. Róluk néhány szót.
– Két lányunk van, akik természetesen már felnőttek, saját családot alapítottak. Hála Istennek mindkét gyermekünk itthon él a családjával, az idősebb, Erika három gyermeket nevel a párjával: Milán 11, Fruzsina 7 éves és Csengét, aki karácsonykor született. A kisebbik, Nikolett, Kisdobronyba ment férjhez, ott két unoka van, a hároméves Sanyika és a tíz hónapos Alíz.
– Mennyi időt tud tölteni az unokáival?
– A nagyobbak, vagyis Milán, Fruzsina és Sanyika minden hétvégén nálunk vannak. Olyankor jó nagymamaként sütök-főzök nekik, ki mit kér: legyen az palacsinta, fánk, vagy pizza. Emellett sokat játszunk, kifestőzünk, és természetesen olvasunk, ugyanis nagyon fontosnak tartom, hogy már ebben a korban megszerettessem velük az olvasást, a könyveket. Nagyon szeretik a mondókákat, a verseket. Emellett Milánnal papó focizni szokott, ugyanis őt már ez is nagyon érdekli.
– Nyilván egy nagymama az unokái iránt nagy türelemmel van, de általában is türelmes?
– Igen. És nemcsak az unokákkal. A munkámat is nagy szeretettel és türelemmel végzem. Nagyon jó kapcsolatot ápolok a kollégáimmal, soha nem játszom a főnököt. Meggyőződésem, hogy mindannyian egyformák vagyunk, egyforma értékekkel rendelkezünk, a problémákat együtt oldjuk meg, odaadással, figyelve egymásra.
– Belefér az önök szakmájába a halogatás?
– Nem szeretek halogatni. Én és a kollégáim is igyekszünk mindig mindent időben elkészíteni, beleértve a „nemszeretem” papírmunkát is. A pontosság ugyanilyen fontos a számomra. Ha valamit eltervezek azt időben elvégzem, halogatás nélkül, pontosan.
– Van hobbija? Mi az, ami kikapcsolja?
– A konyhában érzem a legjobban magam. A sütés-főzés az, ami kikapcsol, az pedig még nagyobb öröm a számomra, ha a családom jó étvággyal fogyasztja el az általam készített, hagyományos, magyaros ételeket. A legjobb az, amikor a szabadban bográcsban készíthetem el az ízletes leveseket, vagy roston sülteket.
– Szereti a meglepetéseket?
– Igen. Legutóbb egy igen kellemes meglepetés ért, amikor a pályázatom nyert és ennek köszönhetően 131 ukrán nyelvű könyvvel bővült a mi kis intézményünk.
– Említette, hogy a ’90-es évek óta dolgozik a szakmában.
– Nem tudom elképzelni, hogy váltanék. Az ötvenes éveim vége felé tartok, még néhány évig könyvtárvezetőként szeretnék dolgozni. Hála Istennek az egészségem is engedi. A családom tagjai szokták is mondani, hogy én ennek élek, és ez valóban így van.
– Milyen gondolatokkal, érzésekkel tekint az idei esztendőre?
– Nagyon sok minden kavarog mindenkinek a fejében. Szeretnénk, hogy jobb legyen, de biztos vagyok abban, hogy mindenkinek a leghőbb vágya, hogy mihamarabb béke legyen az országban. Én ezért imádkozom, és a családom egészségéért, az unokáim biztonságáért.
Kedvencek:
- étel: tarhonyás káposzta
- ital: kávé
- állat: a baromfi udvar „lakói”
- zene: mulatós
- növény: rózsa
- gyümölcs: alma
- évszak: nyár
- napszak: egész nap
- könyv: Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
- szín: pasztellszínek
- erényének tartott tulajdonsága: engedékeny
- negatív vonása: nem szereti aki agresszív
