Tar Emese: „Ez az a hely, ahol az Isten örömét leli bennem”

Őszinte, határozott jellem. Az élet napos oldalára koncentrál. Pozitív világszemléletével „megfertőzi” a környezetét is. Vallja, a jó munka ismérve, hogy nem fáraszt el. Keresztyén hite, a családi és népi értékek a legfontosabbak a számára. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Tar Emese, a Bótrágyi Gimnázium tanítónője.

Varga Brigitta

– Hol kezdte a pályafutását?
– Rafajnaújfaluban születtem. Itt fejeztem be az általános iskolát, majd a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában érettségiztem. A beregszászi főiskola tanítói szakán szerettem volna folytatni a tanulmányaimat, ám hiába volt kitűnő a bizonyítványom, a felvételi során a rajzvizsgám sajnos nem sikerült, így 1996-ban munkába álltam a rafajnaújfalui községházán, mint könyvelő. Időközben felvételiztem az akkor Ungvári Állami Egyetem Informatikai, Gazdasági és Jogi Karára, ahol 2005-ben szereztem közgazdász diplomát. 1999-től 23 évig a Beregszászi Járási Állami Közigazgatás pénzügyi osztályán dolgoztam vezető szakemberként.

– A tanítói képesítés megszerzéséről azonban sohasem mondott le.
– Amikor nem sikerült a felvételi vizsga, kissé elkeseredtem. Mivel a matematikát is nagyon szeretem, ezért a közgazdasági szférában álltam munkába. Ám titkon mindig arra vágytam, hogy gyerekekkel foglalkozzam. Egy kedves ismerősöm biztatására vágtam neki a felvételinek ismét, immár 20 év elteltével. 2022-ben vizsgáztam tanítói és iskolapszichológus szakon. A diploma átvételekor elhatároztam, vagy most váltok, vagy soha. Bár nagyon szerettem a könyvelői szakmát és az előző munkahelyemet, de mindig a tanítás volt az álmom. Így 2022 szeptemberében a bótrágyi gimnáziumban kezdtem el tanítani.

– Rendkívül erős elhivatottság kellett ahhoz, hogy pályát váltson.
– Ennek a váltásnak van egy előzménye, ugyanis a hitoktatónk 2019-ben elutazott az országból, a tiszteletes úr pedig engem kért fel, hogy vegyem át a helyét. Ezt megelőzően ugyan tanítottam a vasárnapi iskolában, de tudtam, ez a feladatkör nagy felelősséggel jár, több időt, felkészülést igényelt. A tiszteletes biztatására végül elvállaltam, közben elvégeztem egy gyermekevangelizációs képzést is. A hitoktatás során döbbentem rá arra, hogy a tanítás az én igazi hivatásom. Az egyik kedvenc filmem a Tűzszekerek, amely Eric Liddel olimpikon és misszionárius életét mutatja be. Tőle hangzik el a filmben, hogy amikor ő fut, úgy érzi, az Isten örömét leli benne. Én pont ezt érzem akkor, amikor taníthatok, amikor a gyerekek között szolgálok. Ez az a hely, ahol az Isten örömét leli bennem.

– Ön szerint mi a kulcs a gyerekekhez?
– A szeretet. Ha a gyerek érzi, hogy szeretik, akkor lesz bátorsága ahhoz, hogy elmondja, milyen nehézségei vannak, és mer segítséget kérni ezek leküzdéséhez. Viszont, ha folyamatosan csak szidjuk vagy megszégyenítjük, akkor sosem fog kialakulni a pedagógus és a diák között a bizalmi kapcsolat. Goethének van az a mondása, hogy a gyerekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat. Ahhoz, hogy előre tudjanak lépni az életben, tudniuk kell, hogy hová tartoznak és bátorítanunk kell őket arra, hogy merjenek új dolgokba belevágni, élni az eléjük tárulkozó lehetőségekkel.

– Nemcsak önmagával, de másokkal szemben is magasak az elvárásai.
– A hagyományőrzés terén is nagy elhivatottságot érzek, és elég sok dologgal foglalkozom, ami persze sok időt is vesz igénybe. Nem igazán van alkalmam lazítani, ám ezt az áldozatkészséget másoktól is elvárom, mert úgy vélem, nekik is elegendő az a kevés idő a pihenésre, mint ami nekem.

– Pályafutása során számtalan emberrel került kapcsolatba. Jó emberismerőnek tartja magát?
– Könnyen kiismerem az embereket, elég egy rövid beszélgetés, hogy tudjam, ki milyen szándékkal közeledik felém. Ennek okán nagy csalódások sosem értek.

– Mottó?
– A Példabeszédek könyve 11. versének 25. igerésze: „aki mást felüdít, maga is felüdül”.

– Meséljen a családjáról.
– Huszonöt évvel ezelőtt házasodtunk össze a férjemmel, Tar Zoltánnal. Ez idő alatt két fiúgyermekünk született: Zoltán és Ádám. A férjem az egészségügyi szférában helyezkedett el, nemrég szerzett diplomát a Debreceni Egyetemen. Jelenleg szakápolóként dolgozik Budapesten. Nagyon nyitott, barátságos és segítőkész ember. Mindenben támogat, mellettem áll, segít a kibontakozásban. A nagyobbik fiam, Zoltán a Debreceni Egyetemen utolsó éves programtervező informatikus, a kisebbik gyerekem, Ádám szintén most utolsó éves a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola turizmus szakán. Volt olyan időszak, amikor a család minden tagja egyszerre tanult valamelyik felsőoktatási intézményben. Ez okozott némi nehézséget, de egymást támogatva, nagy lelkesedéssel küzdöttük le az akadályokat.

– Életében meghatározó szerepet tölt be a keresztyén hit.
– Az idő múltával rá kellett jönnöm arra, hogy bármennyire is szeretném megtervezni az életem minden apró részletét, csak akkor járok sikerrel, ha az Isten kezébe helyezem, és hagyom, hogy Ő rendelkezzen vele. Kegyelme által lettem az, aki most vagyok. Mindenért Néki jár a dicsőség!

– Mindent megtervez vagy inkább spontán?
– Biztonságérzetet ad, mikor tudom, mi a következő lépés. Ebben egy kicsit különbözök a férjemtől, ő sokkal lazább, szeret rögtönözni.

– Jut ideje saját magára?
– Egy kedves ismerősömnek panaszoltam nem is olyan rég, hogy nem tudok elegendő időt szakítani magamra, mert mindig akad más tennivaló. Erre ő azt felelte, hogy úgy látja, számomra ez nem teher, sokkal inkább felüdülés. Be kell látnom, igaza volt. Képtelen vagyok a semmittevésre. Ha akad egy kis szabadidőm, akkor keresztöltéssel kis képeket hímzek. Miközben számolom az öltéseket, teljesen kikapcsol, megpihen az agyam.

– Mikor fogy el a türelme?
– Ha valaki nem szavatartó, esetleg többször is meg kell kérni valamire, illetve amikor valaki húzza az időt, halogat.

– Hogy viseli a kritikát?
– Vallom, hogy mindig meg kell hallgatni azt, hogy mit mond a másik. A rosszindulatú megjegyzésekkel nem foglalkozom, a hozzám közeli személyek véleményét azonban mindig tiszteletben tartom és megfontolom.

– Szigorú?
– A gyermekeim erre biztosan jobban tudnák a választ… Nem hagyom kicsúszni a dolgokat a kezem közül, de tudok azért engedékeny is lenni, ha a helyzet úgy kívánja. Úgy érzem, ezen a téren megtaláltam az arany középutat.

– Mi az, amit szívesen kipróbálna?
– Gyerekkoromban tanultam hegedűn játszani, de mivel messze volt a zeneiskola, ez egy rövid idő után abbamaradt. Szívesen folytatnám. És van egy nagy álmom, egy falumúzeum létrehozása. A már-már feledésbe merülő dolgokat szeretném visszahozni a gyerekek életébe, például a szövést, melyet korábban egy képzés alkalmával már sikerült is elsajátítanom. Ezenfelül az angol nyelvtudásomat szeretném fejleszteni.

– Rossz szokása?
– Minden reggel éhgyomorra iszom egy kávét.

– Milyen az, amikor elfárad?
– Olyankor nem tudok elaludni, folyamatosan azon kattog az agyam, hogy mit és hogy kellene még csinálnom. Ilyenkor csak az imádság ad egyedüli megnyugvást háborgó lelkemnek.

– Hogyan kezeli a konfliktushelyzeteket?
– Ha valakivel probléma adódik, akkor azt szeretem megosztani az érintett személlyel. Hiszem azt, hogy párbeszéddel minden viszályt békésen rendezni lehet.

– Ha újrakezdhetné, ugyanígy élné az életét?
– Az első gyermekünk születése után 11 hónappal visszamentem dolgozni és a férjem maradt otthon a pici babával. Ha visszafordíthatnám az időt, akkor ezt nem tenném meg újra. Kicsit bánom, hogy azt az időt, amit a gyermekemmel tölthettem volna, nem használtam ki. Továbbá nem torpantam volna meg akkor, mikor első alkalommal nem sikerült felvételt nyernem a tanítói szakra.