Bekövetkezett az, amiről hónapok óta cikkezett a sajtó. Noha a felröppenő híreket az elnöki iroda folyamatosan cáfolta, Volodimir Zelenszkij mégis kirúgta Valerij Zaluzsnijt. Nemcsak őt, vele együtt az egész hadvezetésnek mennie kellett, azaz totális tisztogatás zajlott le. Győzött az államfői akarat. De így marad-e hosszabb távon is?
A hivatalos indoklás szerint reformra, megújulásra szorul a hadsereg irányítása, ezért kellett távoznia a főparancsnoknak és mindenkinek, aki Zaluzsnijjal egy csapatban dolgozott. A nem hivatalos információk szerint viszont az volt a baj, hogy Zaluzsnij népszerűsége már meghaladta az elnökét. Ezt támasztja alá, hogy „fájdalomdíjként” megkapta az államfőtől az Ukrajna hőse kitüntetést. Amennyiben a szakmai munkájával szemben merültek volna fel kifogások, aligha lenne érdemes a legmagasabb állami címre. Logikátlan ez így… Ugyanez volt a helyzet Olekszij Reznyikov volt védelmi miniszter esetében. Miközben a tárcát övező korrupciós botrányok miatt a parlamenti államfői többség megszavazta a menesztését, a kirúgására szavazó képviselők állva tapsolták meg az általuk megbuktatott minisztert. Megmagyarázná ezt valaki?…
A nemzetközi média is értetlenül áll a történtek előtt. A The Guardian politikai és katonai káoszt vizionál. A lap kiemeli, a háború első hónapjaiban Zelenszkijnek valóban sikerült nemzeti egységbe tömöríteni az ukrán népet, de ez az egység már megtört, amihez Zaluzsnij menesztése csak még jobban hozzájárul. Senki előtt nem titok, hogy az államfő és a hadsereg főparancsnoka több kérdésben is nem értett egyet. Zaluzsnij például ellenezte Bahmut értelmetlennek látszó, végsőkig kitartó védelmét, ami rendkívüli emberáldozatokba került. Most hasonló forgatókönyv valósul meg Avdijivkánál. Az új főparancsnok, elődjével ellentétben, új egységeket vezényel a tűzvonalba. Zaluzsnij másik bűne, hogy a politikai vezetéssel ellentétben ki merte mondani: zsákutcába jutott a háború, katonai megoldása aligha van, más eszközökhöz kellene nyúlni.
Elemzők szerint politikailag is hibás döntés született. Merthogy az új főparancsnokot, Olekszandr Szirszkijt mindenki Zelenszkij bizalmasaként, hűséges embereként kezeli. Márpedig ha elmaradnak a remélt ukrán katonai sikerek, a nép aligha a katonák körében csak „mészárosként” emlegetett Szirszkijt teszi felelőssé a kudarcokért, sokkal inkább azt, aki kinevezte. Zaluzsnij akár még hálás is lehetne. A háború legnehezebbnek tűnő fázisához értünk, mert miközben akadozik a nyugati finanszírozás, s vele együtt a fegyverszállítás is, a fronton harcolók egyre kimerültebbek és fásultabbak, az új mozgósítási törvénnyel szembeni elutasítottság pedig világosan mutatja, önként itt már csak nagyon kevesen hajlandók bevonulni a seregbe. Ilyen körülmények közepette most már megteheti, hogy egyszerűen csak hátradől és megvárja, amíg elérkezik az ő ideje. Ráadásul – legfőbb riválisának, Zelenszkijnek hála – Ukrajna hőseként térhet vissza!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
