Nagy Attila: „Fontos, hogy különválasszuk a munkára és a magánéletre fordított időt”

Hosszú évek óta a kígyósi közösség fellendítésén dolgozik. Pozitív, nyitott természete számos nehézségen átsegítette. Határozott, megvannak a maga elvei, ám a segítségkérést nem tudja visszautasítani. Nem szereti a pontatlanságot, igyekszik maximálisan teljesíteni az általa vállaltakat. Vallja, az okos ember más hibáján tanul, ám ő a sajátjain okult leginkább. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Nagy Attila, Kígyós elöljárója.

Bujdosó Ivett

– Kígyós elöljárójaként tevékenykedik.

– Polgármesterként kezdtem a pályafutásomat Kígyóson, majd az adminisztratív reform során az elöljárói tisztségben maradtam. Nem volt egyszerű az átállás, ugyanis nem volt egyértelmű, hogy én maradok Kígyós élén. Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere kitartott mellettem, és engem nevezett ki erre a pozícióra. Így már összességében lassan másfél évtizede igyekszem méltóképpen képviselni a település lakosait, segíteni őket mindennapi problémáik megoldásában.

– Mivel foglalkozott azelőtt?

– Korábban számos területen kipróbáltam magam. Voltam építési vezető, számos projektem volt Beregszászban és környékén. Végzettségem szerint állategészségügyi szaksegéd vagyok, ismertebb nevén felcser. Mindig is szerettem az állatokat, jelenleg is vannak birkáim, disznóim, no és halastavam. Gyermekkoromban is foglalkoztunk mezőgazdasággal, így nem volt idegen számomra ez az irány.

– Mi szeretett volna lenni gyerekként?

– Az erdész szakma iránt érdeklődtem, ám a szüleim hatására az állategészségügy mellett döntöttem. Akkoriban jó szakmának tűnt, sokan foglalkoztak mezőgazdasággal, állattartással a környéken, így szinte magától értetődő volt, hogy melyik irányba indulok el. Dolgoztam is a szakmámban hét évet, ám mindig is tudtam, hogy nem ez az én utam.

– Visszatérve az elöljárói tisztséghez. Nehéz volt az átállás?

– Számomra egyáltalán nem, sőt. Úgy érzem, sokkal egyszerűbb és átláthatóbb lett a feladatköröm. A korábbiakhoz képest kevesebb lett a felelősségem, ám a koronavírus-járvány és a háború más problémák megoldásával bízott meg. A közigazgatási reform előtt a faluban volt katonai nyilvántartónk, ám az összevonások miatt ez az állás megszűnt Kígyóson. A háború kitörése azonban számos változást idézett elő. A legnehezebb most e munkakör elvégzése. Mentálisan óriási a nyomás rajtunk, több elöljáró társam is fontolgatta már a lemondását emiatt.

– Előfordul, hogy hazaviszi a munkát?

– Nem jellemző. Erre büszke is vagyok, igyekszem úgy beosztani a teendőket, hogy azok munkaidőn belül megoldhatóak legyenek. Fontos, hogy különválasszuk a munkára és a magánéletre fordított időt. Enélkül valamelyik oldal sérülne, amit semmiképp sem szeretnék. Ha mégis sok dolog gyűlik össze a fejem felett, fontossági sorrendet állítok fel, és akképpen végzem a teendőimet.

– Meséljen a családjáról.

– 1997-ben alapítottam családot. Házasságunkból két gyermekünk született. Orsolya 24 éves, külföldön él a párjával. Megtalálta a helyét, a szépészeti iparágban tevékenykedik, saját szalont nyitott. A kisebbik lányom, Mariann 19 éves, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakán tanul. Orsolya most két hétig itthon van, így nagy az öröm. Ilyenkor összeül a család, jönnek a rokonok és a barátok, nagy beszélgetéseket és lakomákat tartunk.

– Ki ilyenkor a szakács?

– A férfiak többségéhez hasonlóan nagyon szeretem a kerti sütögetéseket, így a bográcsban és a grillen elkészíthető ételeket általában én szolgáltatom a családnak. A disznóvágások során is kiveszem a részem a „piszkos” munkából, igazi „vidéki” módjára élvezem az ilyesfajta tevékenységeket.

– Sok barátja van?

– Alapvetően könnyen barátkozom, ám átlátok az embereken, így hamar kiszűröm a hamis szándékkal közeledőket. Ettől függetlenül szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis nagy baráti társasággal rendelkezem. Aktívan tartjuk a kapcsolatot, összejárunk, támogatjuk egymást mindenben. Nálunk megmaradt az a hagyomány, hogy közös kikapcsolódásokat, nagy családi-baráti összeüléseket szervezünk. Szeretjük az élő zenét, együtt dalolunk, mulatunk. A közös élmények mellett a bajban is támogatjuk egymást, szükség esetén segítünk a másiknak.

– Segítőkésznek vallja magát?

– Igen, a barátaim mellett a közösségem tagjainak is igyekszem mindenben segíteni. Sajnos az utóbbi időben egyre többen szorulnak rá, ami szomorú, hiszen azt jelzi, hogy egyre nehezebb a társadalmi-gazdasági helyzet.

– Mivel foglalkozik szabadidejében?

– A vadászat a hobbim, ám míg korábban a vadak becserkészése, most az állatállomány megőrzése a célom, a fő tevékenységem. Ez kikapcsol, ugyanis a legjobban a természetben, az erdőben tudok relaxálni. Emellett vadászkutyákat nevelek, 2007-ben összukrajnai versenyen is indultam, ahol minden kutyakategóriában elnyertem az első helyet.

– Határozott? Könnyen ad utasítást, osztja szét a feladatokat?

– Eléggé határozott vagyok, megvannak a magam elvei. Emellett ismerem a munkatársaimat, a csapatomat, tudom, ki mennyit bír el. Általában eszerint osztom szét a feladatokat is.

– Tud nemet mondani?

– Talán ez az, amiben fejlődnöm kellene. Nem tudom visszautasítani a segítségkérést, pedig sokszor jobban járnék, ha kimaradnék dolgokból. Ösztönösen beleegyezek abba, amire megkérnek.

– Milyen helyzetben fogy el a türelme, hogyan kezeli a nehéz eseteket?

– Fiatalabb koromban lobbanékonyabb voltam, ám idővel lecsillapodtam, így mondhatom, 50 felé már nehezen tudnak kihozni a sodromból. Egyébként is bohókás természetű ember vagyok, igyekszem a problémákat humorral kezelni.

– Mi az az emberi tulajdonság, amit nehezen visel?

– Nem szeretem a pontatlanságot, illetve azt, ha az emberek nem tartják be az ígéretüket. Én 99,5 százalékban igyekszem teljesíteni az általam vállaltakat, és ezt várom el másoktól is.

– Könnyen kiismeri az embereket?

– A több mint egy évtizedes polgármesterségem alatt, majd az azt követő időszakban is rengeteg személlyel találkoztam, így számos tapasztalatot szereztem az emberek tulajdonságainak felismeréséről. Azt mondják, az okos ember más hibáján tanul, hát én a sajátjaimon okultam leginkább. Ennek köszönhetően azonban gyakorlottabb lettem a hozzám közeledők szándékainak kiismerésében.

– Kitartó?

– Igen, annak vallom magamat. Az utolsó utáni reményig küzdök azért, amit elhatároztam.

– Van, amit megbánt vagy másképp tenne az életében?

– Volt néhány nagyobb hibám, ballépésem az életemben, azokat szívesen semmissé tenném. Ám azoktól függetlenül elégedett vagyok az életemmel.

– Hogy áll a pontossággal, előre megtervezi a mindennapjait?

– Rövid távon tudok tervezni, hiszen bármelyik pillanatban történhet valami, ami keresztülhúzza a számításaimat. Általában rugalmas vagyok, könnyen alkalmazkodom a megváltozott helyzethez, és annak megfelelően teszek.

– Mik a céljai?

– Egy boldog élet megélése.