Két éve tart az orosz–ukrán háború. Jobbára továbbra is csak találgatjuk, mikor és hogyan érhet véget ez az eszméletlen pusztítás. A harmadik év több szempontból is vízválasztó lehet. Ha csak az ukrajnai hivatalos kommunikációt nézzük, az lehet az ember érzése, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van, közel már az orosz vég. Azonban, ha a nemzetközi elemzéseket vizsgáljuk, azokból inkább az rajzolódik ki, hogy az orosz agressziónak hősiesen ellenálló áldozat egyre kiszolgáltatottabb helyzetben van.
A háború első éve még jelentős ukrán katonai sikerekről szólt, Oroszország inkább csak lejáratta magát Ukrajna megtámadásával. Hiszen annak előtte mindenki úgy volt vele, ha Moszkva dühbe gurul, napokon belül Kijevben lesznek a tankjai. Nem így történt. A második esztendőre azonban a ruszkik összekapták magukat, tanultak a hibákból és egészen másfajta módszerekhez nyúltak. Ukrajna eközben egyre kiszolgáltatottabb lett. Az, hogy a tavalyi ukrán ellentámadás nem járt sikerrel, elsősorban a Nyugat hibája, mert visszatartja a megígért fegyvereket. Volodimir Zelenszkij legalábbis így látja. A harcok második évfordulóján tartott sajtótájékoztatóján az ukrán elnök határozottan a Nyugatot tette felelőssé a jelenlegi, nem túl biztató helyzetért.
Elgondolkodtatók és sokak számára rémisztők Maszi Najem szavai. Az ő testvére Musztafa Najem, aki az Euromajdan idején robbant be az ukrán politikai és közéletbe, gyakorlatilag az ő nevéhez köthető az amerikai gyakorlat alapján megszervezett új ukrán nemzeti polícia létrejötte. Maszi Najem önkéntesként vonult be a seregbe, s a harcok közben elveszítette egyik szemét. A veterán katona a Deutsche Wellének nyilatkozva egyáltalán nem osztja a kötelező kijevi hurráoptimizmust, sokkal inkább a legrosszabb forgatókönyvtől tart. Az interjúban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy már májusban menekülniük kell az országból azoknak, akik nem akarnak a ruszkikkal együtt élni…
A brit Guardian elemzése szerint is a helyzet csak rosszabbodhat. Zelenszkijnek két frontot is tartania kell, miközben az oroszok egyre hevesebben rohamoznak. Egyrészt meg kell küzdenie a Nyugat csökkenő támogatásával, másrészt valahogy kezelnie kell az ukrán társadalmon egyre jobban elhatalmasodó fásultságot.
„Az országon belüli politikai nyomás, a nemzetközi támogatásokkal kapcsolatos megosztottság és Donald Trump elnökké választásának perspektívája egzisztenciális veszélyt jelent Zelenszkijre nézve” – állapítja meg a Guardian szemleírója. A cikk szerint Trump elnöksége „abszolút katasztrófa” lenne Kijev számára.
A külső faktorok mellett a belső tényezők sem elhanyagolhatók. Egyre több politikai szereplő beszél a jelenlegi hatalom közelgő legitimitási problémáiról. Március utolsó vasárnapján elnökválasztásnak kellene következnie, májusban lejár az államfő 5 éves hivatali ideje. A tavaly októberben esedékes parlamenti választások is elmaradtak. Zelenszkij kritikusai szerint más háborús államokban is tartottak választásokat, ennek hiánya demokráciadeficitről árulkodhat. A hatalom részéről válaszként az hangzik el, miközben az ország a túléléséért küzd, nem ildomos demokráciáról beszélni. Helyette a mozgósítás szigorítása az aktuális téma. Aki pedig a választásokon lovagol és megkérdőjelezi az elnök legitimitását, az Moszkva fizetett prókátora. Ezeket maga az államfő fogalmazta meg, aki azt is hozzátette, hogy mindenféle híresztelések és napvilágot látott közvélemény-kutatások ellenére igenis változatlanul ő a legnépszerűbb figura Ukrajnában, s ha tartanának is választásokat (de nem fognak!), a nép őt választaná meg újra. Aki pedig ezt megkérdőjelezi, az Ukrajna ellensége.
Azt hiszem, ezek után felesleges is minden érv. Erre szokás mondani: no komment…
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
