A mélyhűtés nem új keletű, korábban is használták. A modern orvoslás lehetővé teszi a férfi spermák vagy a női petesejtek akár évtizedekre történő lefagyasztását. Az orosz-ukrán háború előtt olyan emberek éltek ezzel, akik mesterséges megtermékenyítésre készültek. Ám az orosz invázió óta többszörösére nőtt az érdeklődés e szolgáltatás iránt, hiszen a férfiak olyan sérülésekkel térhetnek vissza a frontról, amelyek lehetetlenné teszik vagy megnehezítik a fogantatást.
Ennek kapcsán robbant ki a skandalum Ukrajnában. Egy olyan törvény váltott ki közfelháborodást, amely megtiltja, hogy az elesett katonák feleségei férjük lefagyasztott biológiai örökítő anyagával válhassanak anyává.
A történet Olena Babics orvosjogász bejegyzésével kezdődött, aki a közösségi hálón megosztotta ügyfele történetét, mely hatalmas visszhangot váltott ki. Egy fiatal pár gyerekekről álmodott, a férj a frontra vonulása előtt a kórházban lefagyaszttatta a spermáját. Minden szükséges iratot aláírtak. Ám a férfi elesett a harcmezőn. A parlamenti képviselők pedig időközben elfogadtak egy törvényt, amely ugyan engedélyezi a katonáknak, hogy ingyen, az állam költségén lefagyaszthassák biológiai anyagaikat, ugyanakkor megtiltja a sperma felhasználását tulajdonosa halála után. A törvény idei március 23-i hatálybalépése után a klinikáknak meg kell semmisíteniük az elesett katonák spermáját.
„Hogy magyarázzam el egy gyászoló nőnek, aki még pár hónapja a férjével aláírta a szükséges iratokat annak érdekében, hogy gyermeke lehessen tőle, amíg a párja az országot védte és életét adta érte, a törvényhozóink szó szerint megfosztották azon jogától, hogy halála után apává válhasson?” – írta Olena Babics.
A hatalmas közfelháborodás nyomán a parlament csakhamar visszavonulót fújt. De nézzük sorjában: 2023 tavaszán a Legfelső Tanács első olvasatban elfogadta a 8011. számú törvényjavaslatot, amely feljogosított az ukrán katonák reproduktív sejtjeinek felhasználására, ha sérülés, trauma miatt elvesztik reproduktív funkciójukat. Novemberben a törvényt teljes egészében elfogadták. Idén januárban azonban kiderült, hogy a dokumentum rendelkezik a biológiai anyagok megsemmisítéséről, amennyiben a katona meghal. Ezzel párhuzamosan kiderült, hogy az idevágó ukrajnai jogszabályok több hiányosságot is tartalmaztak a posztumusz apaság kérdésében.
Az orvosjogász által közölt eset kiváltotta botrány után a parlamenti képviselők kénytelenek voltak elismerni, hogy az elhamarkodottan meghozott döntés hibás és ígéretet tettek arra, hogy megoldják a kérdést. Idén február 7-én a parlament el is fogadta azokat a törvénymódosításokat, amelyek lehetővé teszik az elesett katonák reproduktív sejtjeinek tárolását és felhasználását a petesejtek megtermékenyítéséhez. Első olvasatban rábólintott az 10448. számú, az ukrán nép génállományának megőrzéséről és első olvasatban a 10450. számú, a polgárjogi törvénykönyv módosításáról szóló törvénytervezetére, melyek lehetővé teszik az elesett hősök családjai számára, hogy alkalmazzák ezt az eljárást. A 10448-as számú törvénytervezet legfontosabb tétele, hogy a katona vagy katonanő, akinek ivarsejtjeit kriobankokban tárolják, végrendeletben meg kell hogy határozza halála esetére az örökítő anyagért felelős személyt. A katona halála esetén a reproduktív sejteket 3 évig az állam költségén tárolják. Ezután a további tárolás a végrendeletben meghatározott személy költségére hosszabbítható meg.
Ez azt jelenti, hogy Ukrajnában először biztosítják a törvényhozás szintjén azt a lehetőséget, hogy az emberek halottá nyilvánításuk vagy eltűnésük esetére még életükben rendelkezzenek reproduktív sejtjeikről. Sőt, ez minden ukrajnaira vonatkozik, nem csak a katonákra. Az ily módon születő csemeték esetén pedig az elhunytat a gyermek apjának vagy anyjának ismerik el. A 10450. számú törvényjavaslatra annak érdekében van szükség, hogy kijavítsák a kérdésben fennálló joghézagokat. E célból a Legfelső Tanács változtatásokat hajt végre a Polgárjogi Törvénykönyv 281. cikkében.
Jogi szinten tehát, elvileg megoldódott a spermabotrány. Hogy a gyakorlatban ez elegendő-e valamennyi kényes kérdés megválaszolására, azt majd a jövő dönti el. Bennem felmerült még néhány dilemma. Vajon mennyire etikus egy gyerekkel szemben élő emlékművet állítani egy halottnak. Az állam mekkora szerepet fog vállalni és fog-e a csonka családban felnövő csemete nevelésében? És mi van, ha az elhunytnak nem volt felesége, csak szülei, akik úgy döntenek, unokát akarnak eltávozott fiuktól?…
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
