Fehér Ferenc: „…szeretek hinni az emberi jóságban”

Két évtizede a jótékonyság tölti ki a mindennapjait. Segítőkészségét nagymamájától örökölte. Szívesen szóba elegyedik másokkal, ám barátságokat csak idővel köt. Természeténél fogva jóhiszemű. Törekszik a pontosságra, kitartása két évtizede tartó munkásságában is megmutatkozik. Vallja: fontos, hogy képesek legyünk a megbocsájtásra. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Fehér Ferenc, a Kárpátaljai Szent Márton Karitász igazgatója.

Bujdosó Ivett

– A Kárpátaljai Szent Márton Karitász igazgatójaként tevékenykedik.

– Végzettségem szerint közgazdász vagyok, tanulmányaimat Magyarországon végeztem. Nagyon sok jó embert ismertem meg külföldön, ám a szívem mindig is hazavágyott, hiszen nekem Kárpátalja az igazi otthonom. 2003-ban ezért úgy döntöttem, visszajövök. Tanulmányaim végén levélben kerestem meg Majnek Antal püspök atyát, aki azonnal több munkalehetőséget is felajánlott. Én azok közül a Kárpátaljai Szent Márton Karitászban való ténykedést választottam.

– Adódik a kérdés, miért?

– Emlékszem, a nagymamám is önkénteskedett jótékonysági szervezetnél, és gyermekként segítettem neki a csomagosztásban. Számos szegény családot kerestünk fel együtt, eközben született meg bennem az az elhatározás, hogy a későbbiekben én is szeretnék segíteni másokon.

– Fontosnak tartja a jótékonykodást?

– A körülöttünk lévő világ olykor kegyetlen. Egy tavaly készült kutatás szerint a világ leggazdagabb egy százaléka kétszer annyit keresett az elmúlt két évben mint a maradék 99 százalék. Tíz évvel ezelőtt ez a mutató 48 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy akik szegények, azok az eddigieknél is rosszabb anyagi helyzetbe kerültek, a gazdagok pedig még jobb körülményeket teremtettek maguknak. Tehát az idő előrehaladtával bárki kerülhet embert próbáló helyzetbe. Olyankor pedig jólesik, ha jön valaki – legyen az rokon, barát vagy egy jótékonysági szervezet önkéntese –, aki segít átlendülni a nehézségeken, elindulni a boldogulás útján.

– Mit tart jó segítségnek?

– Az a helyzettől függ. Építkezés, felújítás, helyreállítás során jól jön az egyszeri adomány. A szervezet munkájának biztosításához, a mindennapi tevékenységek folytatásához, a szociális konyha vagy a rehabilitációs központ működtetéséhez azonban elengedhetetlen a folyamatos segítség.

– Meséljen a családjáról.

– Már a Karitásznál dolgoztam, amikor 2007-ben megnősültem. Én Huszton születtem, a feleségem, Marianna munkácsi, így a munkám mellett egy ideje már a családom is a Latorca-parti városhoz köt. Két fiúgyermeket fogadtunk örökbe. Balázs 8, József pedig 6 éves.

– Hobbi?

– Nagyon sok, számomra kedves elfoglaltság van. Például vannak nyulaim, a tartásukkal pedig szívesen elbíbelődöm. Emellett szeretek sakkozni, az aktív sportok közül pedig a focit, a síelést és az asztaliteniszezést részesítem előnyben. Pihenésképpen előszeretettel olvasnék, ám az utóbbi időben erre sajnos nincs elég időm, pedig listát is vezetek az elolvasandó könyvekről.

– Könnyen barátkozik?

– Számomra ismeretlen emberek között nehezen nyílok meg, új társaságban nem tudok gyors barátságokat kötni. Néhány nap leforgása közelebb hoz a másikhoz, a közös programok pedig felszabadultabbá, nyitottabbá tesznek. Rövidebb-hosszabb beszélgetésre azonban kapható vagyok, szívesen szóba elegyedek másokkal.

– Könnyen ad utasítást, osztja szét a feladatokat?

– Gyakran úgy gondolom, hamarabb végzek a feladattal, ha magam állok neki. Ezért előfordul, hogy többet vállalok magamra a kelleténél. Amikor azonban sok a tennivaló, szorít a határidő és nincs más megoldás, akkor hamar találok segítő kezeket magam mellé.

– Tud nemet mondani?

– Ritkán szoktam nemet mondani, azt is csak akkor, ha lehetetlennek érzem a feladat megvalósítását vagy fizikailag képtelenség a kérés megoldása.

– Milyen helyzetben fogy el a türelme?

– A határidős munkák kifejezetten stresszelnek, olyankor általában türelmetlenebb, ingerültebb vagyok. Emellett a gyereknevelés során is érnek nem várt helyzetek, amik néha heves érzéseket tudnak kiváltani belőlem.

– Hogy áll a pontossággal, előre megtervezi a mindennapjait?

– Sajnos ez nem az erősségem, gyakran a túlterheltség és a folyamatosan közbejövő ügyintézések miatt nem tudok igazodni a megbeszélt időpontokhoz. Ennek ellenére igyekszem megtervezni a mindennapjaimat, amihez több-kevesebb sikerrel tudok is alkalmazkodni.

– Könnyen kiismeri az embereket?

– Természetemnél fogva jóhiszemű vagyok, így előfordul, hogy észre sem veszem, amikor nem tiszta szándékkal közelednek felém. Igazából nem is zavar ez a tulajdonságom, szeretek hinni az emberi jóságban.

– Mi az az emberi tulajdonság, amit nehezen visel?

– Nem szeretem, amikor az emberek a bolhából elefántot csinálnak, haszontalannak érzem az erre fecsérelt időt. Nem szívelem a linkséget és tudatosan önpusztító tevékenységet végzőket.

– Könnyen megbocsát?

– Vannak dolgok, amiket hamar elengedek, ám többnyire makacs vagyok. Sokszor több napra is szükségem van ahhoz, hogy átlendüljek, túllépjek a sérelmeimen. Ám amikor ez megtörténik, elmúlik a megbántottságom. Fontos, hogy képesek legyünk megbocsájtani egymásnak, hiszen nem élhetünk haraggal a szívünkben, azzal saját magunkat építjük le belülről.

– Kitartó?

– Igen, a két évtizedes Karitász-munkásságom a legjobb bizonyítéka ennek.

– Van, amit megbánt vagy másképp tenne az életében?

– Apró-cseprő ügyekben változtatnék, ám úgy érzem, az életem fontos mérföldköveinél jól döntöttem.

– Célok?

– Folyamatos célkitűzésem, hogy utolérjem magam a munkában. Törekszem a szervezettségre, ezt a tulajdonságot jó lenne „magamra venni”. A magánéletben a családi, baráti és rokoni kapcsolataimat szeretném megerősíteni. Emellett jó lenne már végre rendet tenni a pincében (nevet).