Vacsorával egybekötött lelki délután a KMNE szervezésében
Szerte a világon május első vasárnapja az édesanyák napja. Ők azok, akiknek az életünket köszönhetjük, akik felneveltek. Megérdemlik tehát, hogy egy évben egy nap csak róluk szóljon minden. A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének (KMNE) életében talán még kiemelkedőbb szerepet játszanak az édesanyák, hiszen mindannyian három, vagy annál is több gyermeknek adtak életet. Ezen a napon vacsorával egybekötött lelki délutánt szerveztek az édesanyáknak a beregardói Perényi Zsigmond Kultúrkúriában.
Hegedűs Csilla
A közel száz résztvevőt Szilágyiné Tóth Gabriella, a KMNE alelnöke köszöntötte.
– Mindig sok feladat hárul a feleségekre, anyákra, de úgy vélem, az elmúlt időszak alatt ez még fokozódott. Ezért van nagy szükség a testi, lelki feltöltődésre, mi pedig igyekszünk olyan programokat kitalálni, amelyek valóban feltöltődést nyújtanak. Nekünk az anyukák mosolya, vidám hangulata ad erőt a folytatáshoz, a további programok megszervezéséhez
– hangsúlyozta Tóth Gabriella, majd köszönetét fejezte ki a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának a helyszín biztosításáért.
A KMNE alelnöke elárulta, minden ilyen, vagy hasonló találkozóra egy szakembert is meghívnak, aki elbeszélget a résztvevőkkel, s tanácsokat is ad az édesanyáknak. Ezúttal dr. Berghauer Olasz Emőke pszichológus, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense volt az, aki csoportos foglalkozáson igyekezett kicsit ellazítani az édesanyákat, előadásával útmutatást adott számukra.
– Az előadásomnak az Elfáradtam címet adtam. Sajnos aktuális kérdés ez manapság, ebben a háborús helyzetben, és egyébként is, a nagycsaládos anyukákra sok feladat hárul. Az, hogy az egyesület lehetőséget biztosít számukra a kikapcsolódásra, hogy elmerüljenek egy-egy témában, nagyon jó dolog, mert így, ha egy kis időre is, de letehetik a vállukra nehezedő hétköznapi terheket
– magyarázta Berghauer Olasz Emőke. A foglalkozások során szó esett arról is, honnan és hogyan lehet az energiákat gyűjteni.
Szemere Judit református lelkész Anna történetét mesélte el a Szentírásból, aki nagyon sokáig meddő volt, és azért fohászkodott a Jó Istenhez, hogy ajándékozza meg őt egy gyermekkel.
– Felmerül a kérdés, hogy egy nagycsaládos rendezvényen miért egy ilyen történettel példálózom, de az igeszakasz két nagyon fontos feladatra és küldetésre világít rá, mégpedig a nőknek, az anyáknak a családban vállalt szerepére. Az egyik kérdés, hogy mi vajon tudunk-e úgy imádkozni, ahogyan Anna imádkozott. Ha visszatekintünk a mögöttünk álló évekre, bizonyára vannak, akik sokat vártak, vágytak a már most meglévő gyermekekre, és előtte sokat imádkoztak. Amikor már lélekben édesanyává válik egy nő, úgy hiszem, éppúgy tud imádkozni, mint Anna imádkozott: szívből fakadóan. Aztán, amikor életet adunk gyermekünknek, őérte fohászkodunk, azért imádkozunk, hogy minden úgy legyen, ahogy annak lenni kell. És arra is figyelmeztet az ige, hogy ma, amikor rátekintünk gyermekeinkre, tudunk-e ugyanolyan szívből jövően hálát adni értük, vagy amikor kétségbeejtő helyzetbe kerülünk, vagy a körülöttünk lévő események miatt aggódunk, tudunk-e úgy imádkozni. Ezek nagyon fontos dolgok, melyekre mindig figyelnünk kell – hangsúlyozta a lelkész, aki szintén nagycsaládos, három gyermek édesanyja.
A beregardói alkalmon a Beregszász környékén élő anyukák vettek részt. Ehhez hasonló rendezvényre került sor Nagyszőlősön Csirpák Viktória elnökségi tag vezetésével, ahol szintén legalább hetven édesanya gyűlt össze.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.