Rég volt olyan egyetértés a drukkerek és a szakmabeliek között, mint ami Spanyolország teljesen megérdemelt Európa-bajnoki győzelmét övezi. A spanyolok 1964, 2008 és 2012 után negyedszer értek fel a kontinens csúcsára. Egyedüli csapatként valamennyi meccsüket megnyerték, hosszabbításra is csak egyszer kényszerültek, 15 gólt szereztek, amin 10-en osztozkodtak, ami kiválóan bizonyítja a válogatott egységességét és erejét. És adtak a futballvilágnak két tündöklő ifjú csillagot, Lamine Yamal és Nico Williams játékát élvezet volt nézni.
Spanyolországnak a végső diadalhoz vezető útját öröm volt nézni. A legutóbbi két világbajnokságon előbb döntőt játszó, majd bronzérmet szerző Horvátország fölényes legyőzése (3–0), a címvédő olaszok elleni siker (1–0) és főleg az ott mutatott játék, az Albánia ellen egy tétnélküli mérkőzésen, a tartaléksorral aratott győzelem (1–0), aztán már az egyenes kieséses szakaszban a hősiesen küzdő Grúzia elleni, látványos gólokkal megspékelt 4–1, az előrehozott döntőnek is beillő Németország elleni, hosszabbítást hozó 2–1, az elődöntőben pedig a torna előtt a végső győzelemre leginkább esélyesnek tartott Franciaország elleni gyors fordítás (2–1) önmagáért beszél.
Ezzel szemben a másik oldalon Anglia útja nagyon göröngyös és kínkeserves volt. Kezdődött az egész egy Szerbia elleni sovány győzelemmel (1–0), majd következett egy Dánia elleni pontosztozkodás (1–1) és a csoportküzdelmek zárásaként egy Szlovénia elleni nélkülözhetetlen 0–0, ami a magyar szurkolóknak különösen fájt… Az angol henger a nyolcaddöntőben sem indult be, a szlovákok másodpercekre voltak attól, hogy kiejtsék a 2021-es Eb-döntőst, a háromoroszlánosok a 95. percben mentették hosszabbításra azt az ütközetet és nyerték meg végül 2–1-re. A Svájc elleni negyeddöntőben szintén hátrányba kerültek, de ott is jött az egyenlítés, és a számukra sikert hozó tizenegyespárbaj. Az elődöntőben szintén hátrányba kerültek a hollandokkal szemben, de ismét jött a már-már védjeggyé vált fordítás, Ollie Watson 91. perces győztes gólja igazi drámát jelentett.
A dráma pedig a döntőben is megvolt. Spanyolország vezető gólját ki más, mint a Lamal–Williams csodaduó hozta össze, de Palmer szép egyenlítő gólja után már-már úgy tűnt, a szigetországiak az 1966-os vb-sikerüket követően 58 évvel ismét révbe érhetnek, ám a végjáték ezúttal nem az angolok felé billent. Luis de la Fuente spanyol szövetségi kapitány minden dicséretet megérdemel, Gareth Southgate angol kapitány pedig nagyon bánatos lehet, amiért 2021 után idén is veszített.
Spanyolország ezzel az Európa-bajnokságok legeredményesebb nemzetévé lépett elő négy diadalával. A németeknek három sikere van, kettőt még Nyugat-Németország szállított 1972-ben és 1980-ban, az egyesített Németország pedig 1996-ban, a legendás Wembleyben, Oliver Bierhoff csehek elleni aranygóljával ért fel legutóbb a csúcsra. Ennek már idestova 30 éve, igaz, 2014-ben azért bezsebeltek egy világbajnoki címet. Olaszország kétszer nyert, a 2021-es angolok elleni tizenegyespárbajban elért siker előtt utoljára még 1968-ban örülhettek. Franciaországnak is két győzelme van, Platiniék 1984-ben veretlenül hódították el a trófeát, míg 2000-ben hosszabbításban nyertek az előbb részletezett olaszok ellen. Meglepő, de a 2018-ban vb-győztes, rá négy évvel vb-döntős francia alakulat a legtovább 2016-ban jutott, amikor hazai pályán veszítette el a döntőt Portugáliával szemben, nyernie ennek a generációnak tehát nem sikerült. Portugáliához hasonlóan szintén egyszer nyert kontinenstornát az azóta már ilyen formában nem létező Szovjetunió (1960) és Csehszlovákia (1976), valamint Hollandia (1988), Dánia (1992) és Görögország (2004). Utóbbi két diadal valóságos csodával ért fel, ki ne emlékezne rá.
Legördült tehát a függöny. Sokak szerint (ide tartozok én is) a megszokottnál gyengébb színvonalú futballt hozott a németországi torna, a nagy sztárok többsége kizsigerelve játszott, ami alaposan rányomta bélyegét több nagy futballnemzet teljesítményére, gondoljunk csak az olaszok, a belgák, a portugálok, a franciák, de még csak az angolok produkciójára is. Ugyanakkor a két elődöntő és maga a finálé azért tartogatott bőven izgalmakat és helyenként igazán szép, már-már pazar futballt is. Emlékezzünk erre és a két spanyol szupertehetség színrelépésére.
Szubjektív Eb-értékelés: futballszerető kontra sportújságíró
A magyar és az ukrán válogatott szurkolójaként pedig jobb mihamarabb elfelejteni a történteket, emlékezzünk inkább ara, hogy a piros-fehér-zöldek zsinórban harmadszor lehettek ott Európa top futball-színpadán, a sárga-kékek pedig a 2012-es torna óta mindig Eb-indulók. Mindkét válogatott esetében bízzunk a jó őszi Nemzetek Ligája-szereplésben, Marco Rossi együttese a legmagasabb, A-osztályban szerepelhet, ahol Sallaiék Németországgal, Hollandiával és Bosznia-Hercegovinával találkoznak. Szerhij Rebrov alakulata pedig a B-divízióban lesz érdekelt, riválisai Grúzia, Csehország és Albánia lesznek. Mindkét csapat szeptember 7-én rajtol. Addig pedig nekünk, futballszurkolóknak ott lesznek a kupacsapatok nemzetközi selejtezőmérkőzései, a BL-kvalifikáció második körében a Ferencvárosnak és a Dinamo Kijevnek szurkolhatunk.
Az EURO 2024 elődöntőinek eredményei:
Spanyolország–Franciaország 2–1 (Lamine Yamal-21.p., Dani Olmo-25.p., illetve Kolo Muani-9.p.)
Anglia–Hollandia 2–1 (Harry Kane-18.p., Ollie Watson-91.p., illetve Xavi Simons-7.p.)
Döntő, 2024. június 14., Berlin:
Spanyolország–Anglia 2–1 (Nico Williams-47.p., Mikel Oyarzabal-86.p., illetve Cole Palmer-73.p.)
Az Európa-bajnokság 3 találatot elérő társgólkirályai:
Dani Olmo (spanyol), Harry Kane (angol), Cody Gakpo (holland), Jamal Musiala (német), Ivan Schranz (szlovák), Zsorzs Mikautadze (grúz)
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
