Kikapcsolták az áramot. Nem meglepő jelenség manapság. 20 perc után már feszengek, érződik a légkondicionáló hiánya, a kis tetőtéri helyiség a sok emberrel hamar felmelegszik. A mellkasomon gyöngyözni kezd az izzadság, aztán már a könyökömön jön ki…
Sehogy sem tudok arra koncentrálni, hogy örüljek a melegnek és a nyárnak. Ez már elviselhetetlen. Legfeljebb arra tudok gondolni, hogy ebből a melegből jó lenne eltenni néhány üveggel télre úgy, mint nagymamám uborka befőttjéből. Mert télen bizonyosan megfagyunk fűtés nélkül, ha az áramkimaradások ilyen méreteket öltenek…
Az viszont mégiscsak eszembe jut, hogy az én helyzetem bármennyire keservesnek is tűnik, ennél sokkal rosszabbat élhet át a falat vakoló munkás, a szántóföldön dolgozó mezőgazdász, a gyengélkedők, a szépkorúak, és bárki, aki még csak árnyékba sem tud húzódni ebben a rekkenő hőségben, vagy akinek a rendkívüli sivatagi meleg csak ráadás az egyéb terhei, fájdalmai mellett.
A napokban az abszolút hőségrekord megdőlésével számoltak Magyarországon, Ukrajnában pedig három hőmérsékleti rekord már meg is dőlt, méghozzá egyetlen nap alatt. Az ukrán fővárosban 139 éve nem volt ilyen meleg. A maximum hőmérséklet elérte a 34,2°C-ot, ami 0,5°C-kal haladta meg az 1885-ben felállított korábbi csúcsot. Kijevben a minimum hőmérséklet is rekordot döntött, még éjszaka sem csökkent 21,7°C alá, ezzel megdöntve az 1938-as rekordot 0,3°C-kal. Emellett a napi átlaghőmérséklet is rekordot döntött, 28,1°C-ot ért el, ami 0,5°C-kal magasabb a 1922-es rekordnál és 7,2°C-kal haladja meg a klimatikus normát.
Sajnos keletebbre sincs sokkal hűvösebb, sőt… Nem tudom, hogy mennyire „kímélik” egymást ilyen hőségben az ellenfelek, de abból kiindulva, hogy az utóbbi időben ismét megsokasodtak a rakétatámadások és a Kárpátaljára (is) érkező gyászhírek, valószínűleg legfeljebb a HIMARS rakétarendszerből kilőtt lövedékek „szellője” csapja meg a katonákat „hűsítésként”.
Fullasztó hőség, por, kosz, vérrel áztatva és hullaszaggal vegyítve. Belegondolni is borzalom, nemhogy átélni. Az állig felfegyverzett, nem épp légáteresztő ruházatba öltözött, nagyjából 15 kilogrammos golyóálló mellényt cipelő, túlélésért küzdő katonáknak legfeljebb a lövészárok vagy az erdő mélyén lévő rejtekhely biztosít némi enyhülést. Menekülés viszont nincs a földi pokolból, csak még több ember fogja megtapasztalni ezt a rettenetet, amíg el nem jön a béke.
